Visszaolvasva közel egy évvel ezelőtti posztomat egy dologban biztos tévedtem, Muki belsőleg tuti hogy rám hasonlít. A külsőleg tekintetében zajlik némi interkontinentális családi disputa. Nekem mindenesetre tetszik.
Az elmúlt egy év szuper volt, beléptünk egy másik dimenzióba és baromira élvezzük azt. Lehetne persze nem alvásról, kakiról, pisiről és egyebekről károgni, de mindezt teljesen lényegtelen. Fantasztikus testközelből figyelni hogy egy ilyen kis majom hogyan tanul meg mosolyogni, fejet felemelni, koordinálni a mozgását, enni, kúszni mászni, járni. Hogy számunkra teljesen magától értetődő dolgok micsoda mérföldkövet jelentenek.
Időnként azon is elgondolkodom kicsit, hogy a szüleim is ezt érezhették velem kapcsolatban. Talán már az is értem, hogy mit jelent, hogy bár nagy komoly felnőtt vagyok, mégis mindig a gyerekük maradok.
Estherrel már hetek óta gondolkodunk, hogy hogyan kéne megünnepelni Sarah születésnapját. Errefelé az első születésnapnak talán túlzottan is nagy feneket kerítenek. Mi azt gondoltuk, nem akarunk belőle nagy ügyet csinálni. Sarah még úgyse érti, neki még nem kell születésnap ahhoz, hogy úgy érezze körülötte forog a világ.
Mégis kezdek gyanakodni, hogy ünnepelni fogunk. Sarah-t, ha nem is Sarah kedvéért, és magunkat, akikké váltunk. Az új dimenziót!
