Tuti angol turisták, azok szoktak így leégni... Esetleg finnek...
2013. december 18., szerda
2013. december 17., kedd
2013. december 15., vasárnap
Megcsináltuk
Kétgyerekes családnak lenni szórakoztató, de nem kifejezetten egyszerű műfaj. Pedig nekünk aztán igazán egy szavunk nem lehet, Zsuzsa, Éva és Péter fantasztikusan sokat segitenek, gyakorlatilag kivétel számba megy, mikor kettesben kell megbirkoznunk a két gyerekkel. Sőt, igazából ezek az alkalmak inkább amolyan magunknak kitűzött tesztek, némileg vegyes eredményekkel.
Miután múlt hét szerdán hazajöttek a lányok a kórházból és mindenki itt pörgött egész héten ezerre, vasárnap volt az első ilyen alkalom, abban maradtunk a felmentő sereggel, hogy mi csináljuk a napot aztán majd szólunk, ha felmentsenek. Előre is mentségünkre legyen mondva, hogy ekkor még Esther csak lábadozott, én meg még virosos voltam és nem kezelhettem Hannah-t. (Mert ugye mikor kapja el a családi bölcsödés virusneppertől az ember a helyi érdekeltségű és ezáltal általam korábban nem átvészelt lázas, kiütéses, virusos nyavaját az ember ha nem azon a héten, mikor az újszülött másodszülött hazajön a kórházból.) Ezzel együtt volt némi diszkrét bája, mikor reggel tizre eljuttottunk arra a pontra, hogy mikozben Esther peluscserének álcázva sikálja Hannah hátáról a szart én meg asszisztálok, a nagy dübörgést követő ellenőrző körutamról visszatérve boldogoan jelentem, hogy semmi gond, csak Sarah püföli a tv képernyőjét a bébimonitorral. Ezen aztán három percen keresztül kissé hisztérikusan röhögtünk, közben Hannah erdeklődve várta, hogy akkor most kikaparjuk a szarból vagy sem, a háttérben ütemes dübörgés hallik. Bár a terv az volt, hogy kávézni megyünk az utca végére, fél kettőkor amikor bedobtuk a törülközöt még egyikünk se zuhanyozott, és Esther és Hannah egyáltalán nem jutott ki a lakásból.
Ehhez képest ma végigcsináltuk a reggelt, parádéztunk a dupla babakocsival, tizkor zuhanyozva ültünk a kávézóban a két gyerekkel, fél kettőkor mindenki békésen aludt az ágyában és délután még magunktól átmentünk a Zsuzsáékhoz, hogy találkozzunk a sógorom unokatestvérével. Mondjuk a motiváció megvolt, Zsuzsáék beigértek egy esti fektetést és gyermekmegőrzést, igy elmentünk kettesben vacsizni és minkenki szabadon a saját ruháját ehette/büfizhette le, de nem is volt kötelező.
Miután múlt hét szerdán hazajöttek a lányok a kórházból és mindenki itt pörgött egész héten ezerre, vasárnap volt az első ilyen alkalom, abban maradtunk a felmentő sereggel, hogy mi csináljuk a napot aztán majd szólunk, ha felmentsenek. Előre is mentségünkre legyen mondva, hogy ekkor még Esther csak lábadozott, én meg még virosos voltam és nem kezelhettem Hannah-t. (Mert ugye mikor kapja el a családi bölcsödés virusneppertől az ember a helyi érdekeltségű és ezáltal általam korábban nem átvészelt lázas, kiütéses, virusos nyavaját az ember ha nem azon a héten, mikor az újszülött másodszülött hazajön a kórházból.) Ezzel együtt volt némi diszkrét bája, mikor reggel tizre eljuttottunk arra a pontra, hogy mikozben Esther peluscserének álcázva sikálja Hannah hátáról a szart én meg asszisztálok, a nagy dübörgést követő ellenőrző körutamról visszatérve boldogoan jelentem, hogy semmi gond, csak Sarah püföli a tv képernyőjét a bébimonitorral. Ezen aztán három percen keresztül kissé hisztérikusan röhögtünk, közben Hannah erdeklődve várta, hogy akkor most kikaparjuk a szarból vagy sem, a háttérben ütemes dübörgés hallik. Bár a terv az volt, hogy kávézni megyünk az utca végére, fél kettőkor amikor bedobtuk a törülközöt még egyikünk se zuhanyozott, és Esther és Hannah egyáltalán nem jutott ki a lakásból.
Ehhez képest ma végigcsináltuk a reggelt, parádéztunk a dupla babakocsival, tizkor zuhanyozva ültünk a kávézóban a két gyerekkel, fél kettőkor mindenki békésen aludt az ágyában és délután még magunktól átmentünk a Zsuzsáékhoz, hogy találkozzunk a sógorom unokatestvérével. Mondjuk a motiváció megvolt, Zsuzsáék beigértek egy esti fektetést és gyermekmegőrzést, igy elmentünk kettesben vacsizni és minkenki szabadon a saját ruháját ehette/büfizhette le, de nem is volt kötelező.
| Hannah Gangnam style |
| Úton a dupla babakocsival |
2013. december 2., hétfő
Hannah Rachael Gergely
Hannah ugy tunik a datumokat mar ismeri, de a napszakokkal meg nincs teljesen tisztaban. Ez nem csak abbol latszik, hogy ejszaka baromi lelkesen kajal, nappal meg csak nyammog es inkabb aludna, de penteken, November 29-en reggel 4 korul sajat hataskorben megindult kifele, pedig a terv az volt, hogy csak delutan 4 korul erkezik. Igy aztan, csak hogy feljegyezzuk az utokornak, 8:28 perckor szuletett, 51 centivel, 3.46kg-al es tobb hajjal mint amennyi nekem meg megvan. A nagy sietseg oka talan az volt, hogy Sarah-hoz hasonloan neki is lehessen sajat szulinapja, de egyben valakivel egy napon is szulessen magyar ido szerit. A szerencses nyertes ezuttal Esther unokatestvere Tamas, aki reklamalt is mikor elozo este beszeltunk, hogy o azert remenykedett egy kozos szulinapban. Ugy latszik Hannah meghallotta.
Esther es Hannah egyenlore meg korhazban, mindketten remekul vannak, holnap jonnek haza. Sarah mar tobbszor talalkozott a kishugaval, valamit sejt mert melyrol jovo gyanakvassal szemleli, szemmel lathatolag tori a fejet, hogy akkor ezzel most mit kell kezdeni. Egyebkent abszolut bajnok modon viseli, hogy kezrol kezre jar Zsuzsa, Peter, Eva (Esther nagynenje aki nagyon jofej modon kijott segiteni 4 hetre) es koztem es nagy lelkesedessel iranyitja az eppen rendelkezesre allo kiszolgalo szemelyzetet.
Esther es Hannah egyenlore meg korhazban, mindketten remekul vannak, holnap jonnek haza. Sarah mar tobbszor talalkozott a kishugaval, valamit sejt mert melyrol jovo gyanakvassal szemleli, szemmel lathatolag tori a fejet, hogy akkor ezzel most mit kell kezdeni. Egyebkent abszolut bajnok modon viseli, hogy kezrol kezre jar Zsuzsa, Peter, Eva (Esther nagynenje aki nagyon jofej modon kijott segiteni 4 hetre) es koztem es nagy lelkesedessel iranyitja az eppen rendelkezesre allo kiszolgalo szemelyzetet.
![]() |
| Hannah |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
