2013. december 15., vasárnap

Megcsináltuk

Kétgyerekes családnak lenni szórakoztató, de nem kifejezetten egyszerű műfaj. Pedig nekünk aztán igazán egy szavunk nem lehet, Zsuzsa, Éva és Péter fantasztikusan sokat segitenek, gyakorlatilag kivétel számba megy, mikor kettesben kell megbirkoznunk a két gyerekkel. Sőt, igazából ezek az alkalmak inkább amolyan magunknak kitűzött tesztek, némileg vegyes eredményekkel.
Miután múlt hét szerdán hazajöttek a lányok a kórházból és mindenki itt pörgött egész héten ezerre, vasárnap volt az első ilyen alkalom, abban maradtunk a felmentő sereggel, hogy mi csináljuk a napot aztán majd szólunk, ha felmentsenek. Előre is mentségünkre legyen mondva, hogy ekkor még Esther csak lábadozott, én meg még virosos voltam és nem kezelhettem Hannah-t. (Mert ugye mikor kapja el a családi bölcsödés virusneppertől az ember a helyi érdekeltségű és ezáltal általam korábban nem átvészelt lázas, kiütéses, virusos nyavaját az ember ha nem azon a héten, mikor az újszülött másodszülött hazajön a kórházból.)  Ezzel együtt volt némi diszkrét bája, mikor reggel tizre eljuttottunk arra a pontra, hogy mikozben Esther peluscserének álcázva sikálja Hannah hátáról a szart én meg asszisztálok, a nagy dübörgést követő ellenőrző körutamról visszatérve boldogoan jelentem, hogy semmi gond, csak Sarah püföli a tv képernyőjét a bébimonitorral. Ezen aztán három percen keresztül kissé hisztérikusan röhögtünk, közben Hannah erdeklődve várta, hogy akkor most kikaparjuk a szarból vagy sem, a háttérben ütemes dübörgés hallik. Bár a terv az volt, hogy kávézni megyünk az utca végére, fél kettőkor amikor bedobtuk a törülközöt még egyikünk se zuhanyozott, és Esther és Hannah egyáltalán nem jutott ki a lakásból.
Ehhez képest ma végigcsináltuk a reggelt, parádéztunk a dupla babakocsival, tizkor zuhanyozva ültünk a kávézóban a két gyerekkel, fél kettőkor mindenki békésen aludt az ágyában és délután még magunktól átmentünk a Zsuzsáékhoz, hogy találkozzunk a sógorom unokatestvérével. Mondjuk a motiváció megvolt, Zsuzsáék beigértek egy esti fektetést és gyermekmegőrzést, igy elmentünk kettesben vacsizni és minkenki szabadon a saját ruháját ehette/büfizhette le, de nem is volt kötelező.
Hannah Gangnam style



Úton a dupla babakocsival



4 megjegyzés:

  1. Szép kilátlások (főleg tartós nagyszülői segítség nélkül), köszi! ;)

    VálaszTörlés
  2. véééégre képek! irtó cukik :)

    VálaszTörlés
  3. Ezen mindig csodálkozom, hogy hogyan lehet bejutni egy ilyen járgánnyal bárhová?

    VálaszTörlés