Anti gasztro négy ütemre

Ma nagyon szuper volt a tánc 20-as évek charlston, ami azért jó, mert csak négy ütem van benne, tehát még én is képes vagyok követni. Jól is ment, le is fáradtunk de nagyon élveztük.
Utána az egész banda elment egy ir kocsmába sörözni, ami kicsit túl autentikus volt. A berendezés stimmelt, a sörök stimmeltek, eddig jó. Viszont valószinűleg a szakácsot is Irországból hozták, ami viszont már elég nagy baj. Ez leginkább abból látszott, hogy képesek voltak egy curry-t sültkrumplival és ketchup-pal kihozni. Brrrr...

A medve a cápák és a nyúl

Mint az közismert a cápáktól eléggé tartok, Esther pedig nem rest ezzel időnként szivatni egy kicsit.
Ma is mentünk a tengerre pancsizni, és bár elvileg volt cápaháló, gyakorlatilag szerintem a sárga bólyák messze kint a vizben csak a yachtoknak jelezték, hogy ide nem szabad jönni, esetleg a skizofrén, olvasni tudó cápáknak, akik yachtnak képzelik magunkat.
Sebaj, azért vizbe vetettük magunkat és mivel én nagyon prüszköltem a múltkor, hogy a sós viz a szemembe megy, vittünk úszószemüveget is. (Fürdőgatyát viszont nem, az az ágyon maradt, sebaj, sötét boxer is megtette.) Igy aztán mikor nekiáltunk úszni, láttuk mi van alattunk. Én elhúztam, Eshter viszont rövidúton belefutott egy kishal rajba, amit kb. kilenc méternyi cápa követett, szerencsére 30 külön egyed formájában.
Azért szegény igy is jól megijedt, húzott is ki a partra, aztán onnan a sziklákat amiknél a cápák voltak megkerülve be a vizbe a "megmentésemre" már messziről kiabált, hogy menjek onnan.
Utána aztán megbeszéltük a dolgot, lenyugodtunk, megvitattuk, hogy alapvetően a 150 cm alatti cápáktól nem félünk, és elindultuk cápára vadászni. Láttunk is még egyet-kettőt, aztán kezdett közeledni az alkony, amikor az 150 felettiek is vadászni indulnak, úgyhogy angolosan távoztunk a vizből.
Mindenesetre egy dolog biztos, én nem fogom szivatni az Esthert, hogy fél a cápáktól - legalábbis nem olyan sokat ;)

Étlap

- Mangós füstölt csirkemelles bébispenót saláta újhagymával
- Szezámos kalács avokádóval és (házi)snidlinges füstölt csirkemellel, wasabis ajolival
- Házi rebarbarás almás pite

Andris barátom szavaival élve: "De szeretnék úgy élni, ahogy élek!"

Marcipán

Esther minap bement egy boltba, és talált leértékelt marcipánt.
Már épp ki akarta fizetni, mikor az eladó kedvesen figyelmeztette, hogy hát ez valami kissé gyanus eredetű termék, valami német.
Esther nagyvonalúan rálegyintett, hogy ahh, a férjem nem fogja bánni. Igaza lett :)

Alkotói válság

Ma a rendszer felszólitott, hogy azonnal változtassam meg a jelszavam. Ez azért érdekes, mert ezt havonként teszi, ami azt jelenti, hogy egy hónapja dolgozom.
Ennek megfelelően kezdenek rendes, semmi különös hétköznapjaim lenni, olyan hazamész az iskolából és mikor anyu megkérdezi, hogy mi volt, azt mondod semmi majd bemész a szobádba jellegűek.
Ennek megfelelően viszont blogolni se könnyű, mondhatnám alkotói válságba kerültem.
Egyfelelől fontos, hogy irjak és kapcsolatba maradjak, meg hogy kommenteljetek (bár nagyon nem kényeztettetek el az elmúlt héten - khmmm...)másrészt amiket irtam nem voltak valami izgik, én se hiszem hogy nagyon frappáns kommenteket tudtam volna faragni hozzá. Tehát a dilemma: irni a semmiről l'art pour l'art, vagy ritkábban irni, ami félek idővel blogleépüléshez vezetne.

Ilyen egy jo nap

A mai napban az volt igazan szep, hogy nem volt semmi kulonos, semmi egetrengeto. Egyszeruen csak fogta magat, es egy jo nap volt. Kisfonok ugyan nem borult a nyakamba, de szepen targyilagosan atbeszeltuk a dolgokat, azt mondta akkor nem unatkoztam. Mondtam nem. Viszont aztan valahogy ugy jott ki a lepes, hogy kuldem neki 7 ugy-lezaras kerest amik mind mara ertek be, meg o is elinditott par lezarast (amit en szepen kihajtottam neki az elmult heten) es mikor elment megjegyezte, hogy ma tobbet zarunk, mint elotte egy honapig. Ugy dontottem ez dicseret.
Aztan elmentunk Estherrel uszni, jol ment es jol is esett. Majd beultunk vacsizni es bar a kaja kozepszar volt, annyira jofej volt a pincer, hogy ezt se bantuk. Ennyi.
Semmi extra, de valahogy megis tok jo kis nap.

Meló

Holnap visszajön kisfőnök. Kiváncsi vagyok, hogy fogja értékelni az elmúlt két hetet, amig gyakorlatilag én vittem a boltot. Mondjuk ezt ő nem feltétlen tudja, elvileg volt neki helyettese, csak az a két hét alatt ha három munkanapot bent volt sokat mondok.
Szerintem azért haladtak a dolgok, meg megoldottam pár problémát, szóval azért van mit felmutatnom, de még nem tudom az elvárásokat igazán. Majd meglátjuk lesz e valami visszajelzés.

Bridgen ma megcsináltam egy bemondott 7 pikket, meg is dicsértek, úgyhogy most büszke vagyok magamra.

Ritmus és matek

Dráma két felvonásban. Szereplők, Botfül és Szorzótábla.
B:A ritmusváltásokkal van a baj. Még egyet is nehezen találok.
Sz: De hát nincsenek ritmusváltások.
B: Hát amikor a gyors van... Az eeeegy-kééééét-hááááá-nééééégy majd az egy-két-há-négy.
Sz: De hát a ritmusváltás nem az, amikor a négyből hat lesz, vagy nyolc?
B: Hát az eeeegy-kééééét-hááááá-nééééégy az ugyanannyi mint az egy-két-há-négy öt-hat-hét-nyolc, nem?
Sz: Ebben lehet hogy van valami, de ez már matek, kérdezd a mamádat.
JÚÚÚÚÚÚÚLIIIII!!!???

ui: Szorzótábla valamit magyaráz, hogy van valami olyan, hogy tempó és az nem az mint a ritmus. Közben indián győzelmi táncot jár merthogy akkor igaza van. Én bután nézek...

Északi szél

"Nyirkos hideg északi szél fújt Skócia keleti partjainál, történetünk szempontjából azonban ez teljesen mindegy..." (P.G. Woodhouse)
Itten ugyanis az északi szél legkevésbé sem hideg vagy nyirkos. Inkább olyan 40 fokos és a sivatag irányából közeliti Sydney-t, magával sodorva a - száraz forró fuvallattól amúgy is még lelkesebben lobogó - bozóttüzek füstfelhőit. Igy esett, hogy ma 40 fok volt, miközben nem is sütött a nap. Ennek eredményeképp viszont csobbantunk egy igen jót az öbölben, nagy megkönnyebülésemre a cápaháló békés oldalán.
A hétvége egyébként többek a Kádár rezidencia ide oda rendezésével telt részben, ugyanis Zsuzsáék egy szük 39 fős partihoz adták a helyszint, bár a rendezést nem ők csinálták. Az este remekül sikerült előadással, zongoraesttel és a képek tanulsága szerint igen jó hangulattal. Ime a nappali szinházteremmé alakitva:

Mi mindeközben meglátogattuk Lizt, Dannyt Zoet és Miat, na meg az RX400-ast:)
Nagyon helyesek voltak, bár Zoenak nem nagyon akarodzott aludni, úgyhogy őt felváltva szóraköztattuk vacsora közben/helyett. Az eredmény azonban még igy se volt tökéletes, csak miután ő is enni kapott. A kép még előtte készült:

Andi füle

Ma Andi fülén volt a sor, hogy jó alaposan 30-szor megrángassuk. Illetve valójában tegnap, de nekünk ma reggel, merthogy virtuálisan bekapcsolódtunk a buliba, igy láthattuk amint leesik a tantusz, majd Andi ugrál örömében mikor rájött mi is az ajándék. (Mondjuk reggel háromnegyed nyolckor még sose voltam szülinapi buliban.)
Közben meg a háttérben ott nyüzsgött az egész társaság és olyan jó volt igy egyben látni a bandát, mondjuk nekem mi hiányoztunk kicsit a képről. Azt kell mondjam, ebben a 21. században azért mégis csak van valami.
Egyébként pedig megkaptam első ausztrál fizetésem, úgyhogy most gazdagok vagyunk:)

Bridge vacsi, uzsi ebed

Mivel Eshernek dolga van a gepen ismet csak ekezetek nelkul tudok beszamolni az elmult napok esemenyeirol.
Tegnap bridge helyett paros bridgevacsit tartottunk, Bonny az indiai rizs kereskedo latta vendegul az egesz tarsasagot, termeszetesen Estherrel egyetemben. Nagyon kellemes este volt tulajdonkepp ideje volt megismerni kicsit az embereket akikkel egyebkent minden heten osszejarok, de tarsasagnak is vannak olyan kellemesek, mint bridgepartnernek. A kaja meg isteni volt es rengeteg, szerintem Bonny egy egesz szallitmany rizst elteritett a tiszteletunkre.
A koltseghatekonysag novelese veget igyekszem raszoktatni magam, hogy ebedet vigyek a meloba. Ennek az iment emlitetten kivul az is az elonye, hogy mint a mellekelt abra mutatja a Colonial First State konyhajaban kicsit kevesbe veszik figyelembe a koshersag szabalyait, mint mi itthon. En legalabbis biztos.

(Es meg nemet pekseget is talaltam, ahol isteni friss magos kenyerek vannak, itt inkabb a zacskoban fonnyasztott kockakenyer a divat.)
Egyebkent minden hiresztelessel ellentetben azt kell mondjam, hogy a dolog nem nagy durranas, csak a ket eskuvo megszervezese maceras kicsit, hogy a nasznep osszedobja a dupla konyhakeszletet:)

Ha hétfő akkor tánc

Esther Arival ropja:
Jogi közlemény:
Ez a poszt nem jöhetett volna létre Pető Borbála zseniális közreműködése nélkül.
A szerkesztőség ezúton élteti társaságunk egyik blogpionirját!!!

Domesztikálódás ausztrál módra - Gasztró

Ez a hétvége is igen sűrű volt, de leginkább már megint valahogy a kajálás körül forgott. Hogy miért történik ez velem mindig?
Tegnap este beültünk meginni valamit Sammel és Garonnal, akik igen elvetemült népek, shake-et ittak meg turmixot. Mi viszont, mivel kivételesen nem késtünk el - csak épp nem értünk oda egy háromnegyed órával előbb mint terveztük - a kávézóban vacsoráztunk. Deszertre kénytelen voltam egy kis sültbanános, fahéjas, vaniliafagyis palacsintát enni csokiöntettel, ime:

Esthernek régi és szent elhatározása, hogy nekunk bizony fűszerkertünk lesz. Most is ott áll az ablaknál és néz ki a sötétbe, közben biztatja magát, hogy milyen szépen nőnek. Merthogy a hétvégén lett is, Esther pedig vad kertészkedésbe kezdett (a kezét figyeljétek, milyen profi kesztyűje van):

A hétvége másik nagy projektje a grillsütő beüzemelése a teraszon, merthogy ausztrál háztartás nem lehet BBQ nélkül. Egyébként teljesen komoly, mikor a tegnap esti beszélgetés során felmerült, hogy Sydney egyik kerületében megtiltották, hogy az emberek az erkélyen grillezzenek, Garon nem is értette, hogy lehet ilyet tenni és miért költözik oda bárki akkor. A fotótól amint alsógatyában a kád fölé hajolva suvickolom a 6 éve nem használt BBQ lapot most megkimélek benneteket, az eredmény viszont igen jó volt, Esther tökéletesen mediumra sütötte a steak-et:

A száz forintos kérdés, mi hiányzik a képről?

ui.: A Georgia-i titkos olvasó bevadult, fel alá rohangál Alpharetta, Duluth és Norcross közt... Rejtély!!!

Táncgyakorlás

Az imént felcsavartuk a szőnyeget, össze toltuk a bútorokat és gyakoroltunk. Hogy engem mikre rá lehet venni!
Mindenesetre nagyon hasznos volt, mert kiderült, hogy nem én vagyok teljesen életképtelen. Eddig ugyanis arról volt szó, hogy egyik láb hátrarúg, előrerúg, másik előre és hátra, stb... csakhogy ebből az apróság ugye hiányzik, hogy az ember letegye az egyik lábat, mielőtt rúg a másikkal. Innentől három lehetőség van: Levitálsz, csalsz, fenékre esel. Az első nem ment, a harmadikat próbáltam elkerülni, igy maradt a második, rúg-letesz. De valahogy az ördögnek nem jött ki az ütem, ami persze engem nem zavarna nagyon, de szemmel láthatóan akikkel táncolok, azokat igen. A franc sem érti. Na mindegy, most végre kiderült, hogy valójában 6 ütem van, rúg-rúg-letesz x2. Levitálni mégse kell, még van esélyem...

Bennszülött

A csoportom alapvetően 4 emberből áll: Kisfőnök - ő elment Amerikába családot látogatni, Steve a bázisos - Manillában tréningezik, Roderick a programozó - ma nem volt bent. Ugyan mindenkit helyettesitenek, de ma mégiscsak én voltam a benszülött:)

Egy dolgozo medve napjai

Munkailag kezdek egesz belelendulni a dologba. Problemakat oldok meg, es ezt elvezem.
Tegnap volt tuzriado, ismeretlen eredetu fust-buz szallt meg par emeletet, koztuk kis reszben a mienket is.
Eloszor volt nemi viccelodes, aztan a hangosbemondon is elkezdtek beszelni hozzank, es megnyugtattak, hogy ugyan fogalmuk nincs honnan jon a szag, de urai a helyzetnek, meg a tuzoltok is itt vannak, mi csak dogozzunk nyugodtan, majd szolnak, ha valami van.
Valoban igy is lett, egy fel oraval kesobb, mikor mar alig lehetett dolgozni mert valoban tuzoltok rohangaltak mindenhol es kerestek a tuzet ugy dontottek, hogy biztos ami biztos evakulajak az erintett emeleteket (a bacsi kivulrol biztositotta a terepet, a fenykep a 10. emeletrol keszult):

A dolog eleg profin zajlott, minden emeleten vannak felelosok akik ilyenkor iranyitjak a nepet. A kozpont meg azt is tudta, hogy a mi emeletunkon pont mind a harom felelos hianyzik, ugyhogy kaptunk erositest is. Marci unokaocsem egyebkent imadta volna a dolgot, mert a felelosok Bob the Builder-nek alcazzak magukat (feketeben a kisfonok):

A nep pedig nagyon fegyelmezett volt, szepen mindenki ment a talalkozohelyre, nem maradt katasztrofa-turistaskodni, vagy ment ebedelni. Osszessegeben a dolog ugy zajlott, ahogy azt ket napja a bajos noi hang elmondta, es ez egesz tiszteletremelto teljesitmeny.

Este pedig Esther a csodalatos kutyure telepitett Jamie Olivertol kert egy fetas mentas zoldborso receptet, ami egeszen isteni volt, ime az eredmeny:

Marcival pedig betegre dominoztuk magunkat skype-on, remek volt.

ui: A kettospontok utan majd fenykepek kovetkeznek, csak azokat meg oda kell varazsolnom a telefonrol, viszont a cegben nem lehet rakotni a gepre es nincs wifi sem, ugyhogy par ora mulva lesznek csak kepek.

ujdonsagok

Tegnap nagy megujulason estem at. Bejottem dolgozni az uj munkahelyemre az uj nadragomban es az uj cipomben. Napkozben hivtak, hogy mehetek az uj telefonomert es most arrol posztolok. Nagyon szep, nagyon okos, van benne wifi, gps, HSDPA es egyebkent tolatokamera is, legalabbis lehet vele elvileg videokonferenciazni csak meg nem tudom hogyan. A kutyumania viszont a regi, tegnap f2-ig ezzel jatszottam, ugyhogy most teljesen hulla vagyok.

Medvetánc

A hétvégi posztból kimaradt, de életem fontos állomása, hogy pénteken megvolt az első céges sörözés. Rögtön elég szépen termeltünk is a kollegákkal, Steve - aki most elutazott 5 hétre Manillába okosodni - az egyik fejlesztő ki is fejtette, hogy ő még életében nem mondott nemet sörre. Mivel egész helyes fickó, ezt majd jól kipróbálom ha hazajött:)
Eshterrel való kapcsolatunk ma újabb mérföldkövéhez érkezett, elrángatott swingtáncolni. Namármost rólam tudva levő, hogy bár nagyon szeretek táncolni, mind a mozgáskordináció, mind a ritmusérzék terén lenne még hova fejlődnöm. Ehhez képes a kezdeti jobb-ballépések illetve bal-ballépések után egész elfogadhatóan belejöttem és a 25. perc környékén az oktató hölgy is kissé megnyugodva konstatálta, hogy már nem lógók ki tragikus mértékben a csoportból. Addig szemmel láthatóan nagyon aggódott szegény, valljuk be joggal. Esther pedig mikor hazajöttünk nagyon taktikusan lelkesen dicsérte vezetői képességeim, mármint, hogy merem a lányokat vezetni tánc közben szemben a többi mulya fickóval. Ami igy is van, más kérdés, hogy tévútra :)

Felnőtt játékok

Az elmúlt pár nap óriási dilemában voltam. Kapok céges telefont és beleszólásom van, hogy milyet. Viszont van havi keret is, amit túlléphetek, de a túllépést nekem kell fizetni. A rendszer pedig úgy működik, hogy mondjuk havi 60 dollárnyit csenget a cég, ezért 60 dollárnyit telefonálhatok és ehhez adnak ilyen vagy olyan készüléket. Ha viszont vállalok havi 80 dollárnyi telefonálást, még ilyenebb vagy mégolyanabb készüléket adnak.

Nos be kell valljam Esthert megszégyenitő alapossággal és dilemázással közelitettem a problémát az elmúlt napokban, de ma végre megszületett a nagy döntés, E71-est fogok kérni (asszem... vagyis...) Mindenesetre irigylem a problémáimat :)

Tegnap voltunk Liznél és Dannynél. Az ikrek kezdenek egészen babaformájúak lenni, Esther szerint mosolyognak is, ami már kifejezetten pozitiv. Viszont csak hogy az ikreket szállitsák (az a gyanúm, hogy valójában nem ezért - nekik valószinüleg egy Kispolski is megfelelt volna) vettek egy Lexus RX450-est. Már a múltkor is kicsit kinos volt, hogy összenyálaztam a szélvédőt, de most végre ez feltűnt Dannynek is, úgyhogy hazafelé én vezettem (elmentünk pizzáért). Bár az autó bazi nagy, a tolatással nem volt gond, a kamera szépen kivetitette a képernyőre, hogy mi van mögöttem. A csomagtartót se kellett becsapni, gombnyomásra szépen becsukta magát, akárcsak az ülésbeállitó. Persze mikor Danny visszaszáll csak megnyomja az 1-es gombot és az összes minden majd szépen visszamegy az ő személyes beállitásaira (ülés, tükrök, stb.). A kanyarokat is sikerült egész simán bevenni, lévén a fénycsóva kicsivel a kocsi előtt fordul, hogy javitsa a beláthatóságot. Mindemellett a kocsi szépen ki-be kapcsolgatja a benzinmotort, mert részben eldöcög az elekromotorral akuról, igy a fogyasztása kicsit kissebb mint a mi Mazda2-esünké, viszont a két motor ha összejátszik húz a kocsi mint állat. Mikor megálltunk kedvesen felemelte és behúzta a kormányt, hogy kényelmesebben ki tudjak szállni. Én udvariasan elköszöntem és megkértem Kit-et, hogy adja át üdvöletem Michlael-nek.

A bajos noi hang

A mai nap a kepzesem uj szakaszba lepett, megkezdodott a ceges online treningek sora. Olyan rem izgi dolgokat tanulok, mint a ceges ertekek es a ceg tortenete valamint felepitese (ez egyebkent egesz erdekes volt). Mindenesetre mikor be kellett huzni a ceg fobb ertekeit kozepre es a 6-bol csak 2-ot talaltam el a bajos noi hang megis kozolte, hogy igazan remek tipp volt belem bujt a kisordog. Visszaporgettem es ezuttal csak a hat rossz valaszt adtam. A lelkesedes azonban toretlen volt. Sebaj, meg 10 ilyet kell csinalnom, mire a vegere erek csak sirva fakasztom valahogy;)



- Posted using BlogPress from my iPhone

Dolgozni fárasztó

Nagyon, erre ismét kezdek ráébredni, illetve azt pont nem... Na mindegy, hosszú évek óta elősszőr asszem vissza fogok állni az éjfél előtti alvásra. Durva...

Melbourne Cup - mozaik

A mai nap volt a Melbourne Cup. Ez az a lóverseny, melynek tiszteletére Victoria államban munkaszüneti nap van és egész Ausztrália délután 3-kor 20 percre leáll, a kenguruk úgymaradnak ugrás közben és a bankrablók leülnek még a fiókban megnézni, amig a verseny tart a rendőrök úgyse indulnak el az örsről.

Hogy átadjam a nap hangulatát, és egyéb történéseit, ime egy-két mozaik:

---

Ezen a napon nagy divat, különböző feltűnő kalapok viselése. Némi illusztráció a hétvégi bevásárló körútról.

---

Szintén némi illusztráció az öltözési kultúráról Esther tollából a kis főnökéről (teltkarcsú kora 40-es dáma) aki épp a Syndney-I versenypályára társrendezvényére igyekezett:

" Kisfonok most bejott az irodaba kifele a lo versenypalyahoz.

Kovetkezobe volt oltozve:

1 Nagy fekete tollas, csipkes kalap ami alig fert be az ajton

2 Fenyes magas sarku cipo (platform) fajta - legalab 12cm

3 Ruha vagy lukas turulkozo - eldonthetetlen.  Azert az 

arany fenyes ruha takkarta a feneket (epp) de az egesz hata ki volt vagva es epp a fenekvonal folott allt meg.  

Ez egy ilyen nap"

---

Reggel, munkába érés után, felébredés előtt Estherrel e-mailben 

azon polemizáltunk, hogy teljesen hullák vagyunk, még bután nézniis túl fárasztó. Ekkor beütött a ménkű, bejött egy ügy, amit meg kellett oldanom, lévén kisfőnök nem volt bent. A mai nap 

eredménye: Peti-ügyek 2:0

---

A verseny előtt 30 perccel elkezdtek gyülekezni a népek az iroda konyhájában. Az egész emeletre kiterjedő házi fogadóiroda 

szervezésében kis buli is volt, házi készitésű pitékkel, sörrel 

és pezsgővel. Igy mind a 60-an a konyhába zsúfolódva drukkoltuk 

végig a futamot.

---

Estherék nem. Mivel a nagy- és kisfőnöke együtt kimentek a 

lovira, ő mint rangidős parancsba kapta, hogy vigye le a népeket a kocsmába megnézni a futamot.

---

Ma az időjárás is megbolondult, a városban 38 fok volt napközben,este Estherrel kimentünk St Ives-ba pancsizni egyet.

---

Hazafelé Esther Zsuzsával beszélt telefonon, valahogy igy 

hangzott a beszélgetés lefoditva:

Zs: ... na mennem kell, meg kell néznem a hireket, egész nap 

dolgoztam, azt se tudom ki nyert.

E: Borzasztó

Zs: Az, ebben az országban nem lehet, hogy ne tudd az eredményt, de tényleg semmi időm nem volt 

úgyhogy most megyek és megnézem.

E: A ló neve az, hogy Borzasztó.

(Valójában az, hogy Shocking)

Szóval a nap elég vices volt... vagy inkább borzasztó :)))

ui: És a Blogger is megbolondult bocs a formatálásért, viszont a Google logo-n is idióta kalapok voltak ma :)

Az első hétvége

Bár kipihenni ugye még nem nagyon volt mit, megvolt az első "dolgozós" hétvégém. Illetve nekem nem volt, Esther viszont nem feküdte ki a betegségét hét közben, úgyhogy ez a programpont szombatra maradt. Azért a fordrászhoz elment délután és levágatta a haját, -30 centi, de igy is vállig ér és nagyon csinos.
Vasárnap aztán Zsuzsával kiegészülve a nyakunkba vettük a város és pár óra leforgása alatt árúhiányt okoztunk Sydneyben. Vettünk cipőket, nadrágokat, ruhát, blézert, ami csak szem-száj ingere, lévén jó kifogás, hogy most végre két keresetünk van, meg hogy dolgozunk szükség is van rá. Tény, szükség is volt, meg némi segitség is érkezett felsőbb hatóságoktól.
A tegnapi nap másik jó hire, hogy anyuék beruháztak mobil internetbe, igy tegnap végre megint láttam a nagyikat.
Melóval minden rendben, ma foglalkozott velem kicsit a kisfőnök, úgyhogy most megvan az iránymutatás, hogy merre van az előre, amit pénteken hiányoltam kicsit. Egyébként továbbra is mindenki nagyon helyes, ma kicsit dumáltam mindkét technikussal, az egyikkel ebéd vadászat közben a másikkal meg együtt mentünk a metróhoz. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem :)