Ma se élek hiába

Megvolt a telefonos interjú és úgy tűnik elég jól sikerült, mert lesz jövő héten folytatás. A dologban az a szép, hogy igencsak szenior a pozició, az SAP egy új területén kell gyakorlatilag kiépiteni egy üzletágat. Szóval ha véletlenül bejön igencsak felköthetem a gatyám. Másrészt mivel új a terület, az általános technikai tudás elég, és nagy hangsúly van a folyamatszervezésen, ez a kombináció meg némi esélyt ad. Na majd meglátjuk, egy lépéssel beljebb vagyunk.
Közben meg Eshternek segitek folyamat-modellezni, bár nagyon ügyesen csinálja magától is. Azért valami kis javitanivalót majd csak találok benne, hogy a tanácsadói gyakorlatból ne jöjjek ki és a hozzáadott érték persze messziről látszon - csak hogy én is hasznosnak érezhessem magam :)
Egyébként nagyon izgi este elébe nézünk, Ari-nak (barátunk, akiknél a múltkor is voltunk vacsizni) a szindarabját fogjuk este megnézni szinházban, előtte meg beülünk valahova vacsizni.

Gyors helyzetjelentés

A hétfői első interjúról annyit tudunk, hogy alapvetően tetszettem a potenciális leendő főnöknek, de meg akar nézni másokat, és mivel a HR-es szabin van, ez hetekig tarthat. Szóval várunk...
A másik hétfői amit egy szerdai követett volna tolódik, most éppen ott tartunk, hogy péntek délelőtt lesz a következő interjú.
Közben lesz még egy telefonos holnap. Az is izgi, mert nem ügynök, hanem maga a cég és már látták az önéletrajzom szóval ezek szerint valamennyire érdeklem őket.
Viszont a másik két fél dolog az elhalt. Szóval zajlik az élet.
Egyébként most vettem észre, hogy vészesen közeledek századik posztomhoz úgyhogy most büszke vagyok magamra, hogy ilyen szorgalmasan irogatok:)))

ui: Tominak ezúton is füle érjen bokáig - bár nem tudom olvassa e

Gasztroblog - vallomás

Már régen terveztem, hogy megosztom veletek, mióta Ausztráliában vagyok függő lettem.
Az egész valamikor régen Mexikóban kezdődőtt, ott kaptunk rá Mülivel a pálmafák árnyékában elfogyasztásra kerülő avokádós-sajtos-majonézes szendvicsre.
Itt pedig vesztemre minden adott, az avokádó olcsó és finom és pálmafát is elég könnyű keriteni, bár még sajátunk nincs. Szóval reggelente kisettenkedem a konyhába, felvágok egy avokádót, rákenem egy kis kalácsra (péntekről és szombatról mindig marad egész hétre), vágok rá némi cheddart és megkenem majonézzel. Majd hambekapom. Olyan egyszerű és mégis zseniális.
Csak hogy értsétek a dolog nagyságrendjét, múlt héten felkerestek az avokádóügyi minisztériumból, hogy valami rendellenességet észleltek az avokádófogyasztásban, és mivel úgy találták, hogy ez a jelenség az érkezéssemmel áll összefüggésben, szeretnének konzultálni. A megállapodás végül az lett, hogy megnövelték a jövő évi keretszámokat és az avokádótermelő északi államoknak a GDP várakozását. Egyszóval úgy tűnik fellenditem az Ausztrál mezőgazdaságot.

ui: A szerdai interjút áttették csütörtökre, és akkor lesz egy másik telefonos is

Interjúk

Az első interjú egy kis-közepes tanácsadó céggel volt. Elsőre a HR-essel beszéltem, az egészen biztató volt, mondott olyat, hogy szerinte és a tulaj szerint jól passzolnék a cégbe, illetve, hogy ha a leendő főnöknek valami aggálya van, akkor megnéznek másokat is. Ergo eredetileg ezt nem tervezték. A pozició egy SAP támogatói pozi, olyan területeken, amikkel eddig még nem nagyon foglalkoztam, de arra kitanitanának. Ezek után beszéltem a leendő reménybeli főnökkel, aki egy 35 körüli fickó lehet. A feladat érdekesebb, mint elsőre tűnik, második szintű támogatás - ami azt jelenti, hogy valós problémákkal kell foglalkozni, nem folyamatosan jelszómódositassal - és érdekes a feladat, mert több alapkezelő ingatlanalapjait tartalmazó rendszert kell bütykölni, ergó jó kis komplex dolog, ráadásul kis pénzügyet is lehet tanulni közben. Lenne két kolléga egy fejlesztő és egy bázisos, én meg lennék az ember aki megérti a problémákat és kitalálja a megoldást. A terv szerint kb. 4 hónap alatt el kéne jutnom oda, hogy nagyjából le birom kezelni a problémákat.
A másik pozició is izgi, az egy Transfield nevű cégnél lenne, akik mindenféle kihelyezett tevékenységeket végeznek, pl. iskolákat, vasútvonalakat karbantartanak, stb. Már régebb óta használják a SAP-ot, de valahogy nem hozza az eredményeket amiket várnának, és ki akarják pofozni. Én pofoznám a logisztikai részt, ami szép nagy falat lenne, de izgi és ha ezt jól csinálom egész komoly ember válhat belőlem. Ma a fejvadásszal beszéltem, elvileg szerdán lesz interjúm az ügyféllel.

Ok az izgalomra - végre

Ma több szempontból is érdekes napom volt. Délelőtt elmentem bridgelni egy bridgeklubba, délután nagybevásárlás tartottam, szóval éltem az 50-es korai nyugdijasok életét. Na ennek meg is lett az eredménye, és most nem is arra gondolok, hogy másodikak lettünk a bridgeversenyen.
Hanem, hogy hétfőn lesz két interjúm, úgyhogy böjtölni nem, imádkozni viszont annál többet fogok :).
Szóval lesz egy interjúm egy junior tanácsadói pozicióra, meg egy másik egy kevésbé junior tanácsadóira. Valamint még két business analyst dolog is esetleg kilátásba van, legalábbis oda eljutottunk, hogy a fejvadász továbbküldi, illetve tovább fogja küldeni az önéletrajzom az ügyfélnek. Szóval végre van egy kis izgulnivaló.

Gasztroblog

Tegnap "nemtudom mi lesz, de már sül" volt vacsorára. Receptje:
Vacakold el az időt úgy jó alaposan (mondjuk holmi álláskereséssel), hogy már igazán csak egy húsz perced legyen mig a párod hazaér. Végy egy konyhát, ami meglehetősen le van fosztva, lévén a vásárlást cash-flow illetve lustasági okokból kifolyólag napok óta halogatod. Ha mindez megvan, akkor ronts be a konyhába, mosogass el gyorsan, és süss ki bármit ami a kezed ügyébe kerül.
Pontosan ez tegnap úgy nézett ki, hogy találtam még éppen jó krumplit, azt gyorsan megpucoltam, felvágtam és be a sütőbe. Aztán találtam 2 csirkecombot, gondoltam a sütőben azok is jó helyen lesznek. Aztán elgondolkoztam, hogy mivel is izesitsem, előbb egy hagymát, majd egy almát vágtam fel és zavartam a csirke után. Aztán úgy rémlett, hogy a sóban sült csirke jó dolog, de mivel elég só nem volt, csak a bőrét sóztam be jó alaposan (fontos, hogy ehhez ki kell venni a sütőből). Esther még összedobott egy salátát, és meglepően jó vacsoránk lett. Utána még sétáltunk is egyet.

ui: Természetesen a golfos embert rég felhivtam, felvett az adatbázisába és ha lesz valami szól, illetve én is nézegetem a honlapját, hogy ha van valami szóljak, hogy szóljon. Meg még 5 másikat csak tegnap.

Marsexpedició vége

Na visszatértünk a Marsról, újra kék az ég. Azért ez igy jobb.
Egyébként itthon ültem, nem mentem sehová csak bámultam kifelé az ablakon, szóval nem volt semmi gond. Odakint meg ment tovább az élet, bár a jelenség egyáltalán nem normális, illetve Ausztrália közepén a sivatagban teljesen, csak itt nem. A homok/porfelhő mérete egyébként állitólag 400x1500 km volt 140 000 tonna! por kavargott a levegőben és a szenyezettség 15 400 mikrogramm/m3 volt (szemben a normál 20-szal). Szóval nem volt kedves, bár ehhez képes nem állt le az élet és éjjelre kitisztult.
Ami a golfozást illeti, azzal még nem próbálkoztam, bár könnyen lehet, hogy majd eljutok oda is. Itt vannak teljesen szabadon használható golfpályák, és a sport nagyon elterjedt. Szóval ez se kizárt, bár biztos kinéznek majd, mikor megjelenünk a Nagymaci-val, hogy csináljunk nektek fotót is.
Esther egyébként lelkesen dolgozik, tövábbra is tetszik neki, unatkozni meg a következő pár hónapban asszem nem fog. Én továbbra is vadul keresgélek, áttörés egyelőre nincs, bár Estherrel tegnap átdolgoztuk az egyik önéletrajzom és mostmár ténylen nagyon baró lett. Szóval most azzal támadok.

Breaking - Homokvihar Sydneyben

Ma reggel erre ébrendtünk. Kinézek az ablakon, és egy narancssárgás tompa fény van odakint. Elég durva.
Képek itt.

Esther első napja

Tegnap volt Esther első napja, én pedig a hű krónikás szerepében most megosztom veletek.
Már az Esther interjúja során szóba került, hogy van neki egy férje aki szintén állást keres SAP témában. Nos az első feladat ami az új nagyfőnöktől kapott, az az volt, hogy küldje el nekem a nagyfőnök golfpartnerének a kontaktját aki egy SAP fejvadász és már várja a hivásom. Hihetetlen jófej szerintem.
Aztán kapott még 200!!! feladatott. Ezek között persze vannak kisebbek, de finoman szólva nagyobbak is. Érzékeltetés képpen:
- Szervezze meg a 3 napos céges konferenciát Melbourne-ben 6 hét alatt.
- 8-10 hét alatt szervezze meg, hogy a Sydney iroda új helyre költözzön
- Mindenkinek készitsen tételes feladatleirást a cégben
- Mérje fel, hogy milyen mérőszámokat használnak jelenleg, módositsa őket illetve találjon ki újakat szükség szerint, vezesse be a használatukat és alakitsa át a bérezési rendszert ennek megfelelően
- Mérje fel a folyamatokat, dokumentálja, tegye hatékonyabbá valamint iktassa be a méréshez szükséges lépéseket és vezesse be őket.
- plusz még 195
Asszem itt kicsit nehezebb lesz a munka hősévé vállni. Bár azt mondják a nagy teljesitmények egyik legfontosabb tényezője, hogy a lehetőség adott legyen. Jelentem, adott!

ui: Valahogy ha kajáról irok mindig sokkal több a komment. Lehet hogy tényleg át kéne menni gasztroblogba. Na mindegy, azért túrósrétes.

Újévi ünnepségsorozat

A zabálás péntek este kezdődött, ekkor Zsuzsa etettett meg minket. Természetesen már megint éhen maradtunk, a mézes alma után ettünk egy kis kalácsot avokádókrémmel, tojáskrémmel és lazaccal. Ez után következett a maceszgombóc leves, majd sültcsirke cimesszel, párkáppal, krumplival és zöldbabbal, ráadásul csak kétféle mézessütemény volt a gyümölcssaláta mellé. Ki is kértem a panaszkönyvet. Mondjük ha itt abbahagyjuk a zabálás a hétvégére, az még ok.
Másnap Estherrel szerényen megebédeltünk, majd elmentünk vacsorázni Michala-hoz és Ari-hoz. Egyébként egy remek 10 fős társaság gyűlt össze, kifejezetten kellemes este volt. Tartottunk Jávor Andris emlékestet (a rituálisan elfogyasztásra kerülő ételek neveivel kellett szóvicceket gyártani), de volt komoly beszélgetés is minden féle témákban. És csak hogy mi se maradjunk ki a vegetarianizmus gyönyöreiből tekintettel házigazdáinkra mi se ettünk húst. Azért betegre zabáltuk magunkat, aggodalomra semmi ok.
Ezek után már ujjgyakorlat volt vasárnap délben bepuszilni egy kis Zsuzsa féle maradék vadast házi krumplikrokettel és rétessel. Amire nem számitottunk, hogy ezt követően az idős párnál akikhez mentünk látogatóba nemcsak édességet, de szendvicseket is kell majd enni.
Asszem kigurulok a konyhába és bekapok valami reggelit.

Új év, új Katika!

Sok boldog újévet mindenkinek!

De különösen neked, Cat! Füled érjen bokáig!

A nejem, a munka hőse

Tegnap volt Esther utolsó napja az átmeneti munkahelyén. 5 hetet töltött ott, két különböző pozicióban volt adminisztrátor egy csoport mellett, majd két hét után asszisztens egy főnök mellett.

A következő sikereket könvelheti el:

- 6 nap után meghosszabbitottak az eredetileg két hetes megbizást végtelenitettre, illetve állást ajánlottak neki

- a második héten már problémát okozott, hogy melyik kollégával menjen ebédelni mert volt némi tülekedés

- a harmadik héten jelölni akarták a hónap dolgozójának

- a negyedik héten megsúgták neki, hogy a nagyfőnök asszisztense hamarosan elmegy és megkérték, hogy pályázza meg a poziciót

- az ötödik héten a főnöke többször kifejtette, hogy ő egy csoda és a legjobb dolog ami vele idén a munkahelyén történt, emellett nyilvánosan letolt valakit, aki a folyosón szóba hozta, hogy az Esther elmegy, hogy jaj ne is mondja

- a vezérigazgató-helyettes mikor visszajött a két hetes szabadságáról és megtudta, hogy az Esther felmondott egy "Micsoda, ez hogy történhetett"-el reagált

- tegnap kis bucsúztatót rendeztek a tiszteletére, három házi készitésű torta volt, kiirtottak egy fél esőerdőt és virágcsokrot csináltak belőle és három beszédet mondtak - többek közt a vezérigazgató-helyettes. Mindannyian elmondták, hogy nem találkoztak még emberrel, akinek ilyen hatása lett volna a szervezetre ennyi idő alatt. Valamint két szerződéses munkatárs akik külső cégnek dolgoznak jelezte, hogy náluk mindig lesz hely az Esther számára.

Kicsit meg vagyok sértve, hogy a NSW közlekedési miniszter (aki alá Esther munkahelye tartozik) meg sem szólalt az ügyben. Szerintem belebukik.

Nagy sikerélmény + harci helyzet

A szerkesztőség nevében ezúton gratulálnék Agent Manka LLm-nek (már ha jól értem a helyzetet).

Egyébként meg köszönöm a sok biztatást, kicsit tán ijesztő volt:)

Bár a helyzet nem rózsás azért még messze nem vészes, és bár a hét elején azért már kissé el voltam kenődve, valamitől most új erőre kapott az optimizmusom. Fene az izlését, na mindegy, jó hogy van. Szóval úgy döntöttem valaki csak add nekem állást a következő két hétben, vagy legalábbis elkezdi a folyamatot.

Ezen a héten egyébként tényleg nagyon szorgalmas voltam, minden nap legalább 3-4 órát töltöttem intenziven álláskereséssel a listán lassan 70 mindenféle tornyosul. Persze ezek egy része már rég veszett fejsze nyele, de - csak hogy Bojit kicsit idegesitsem - a nagy számok törvénye alapján csak bejön valami. Egyébként meg azt irják az újságok, hogy 3 hónap körül találnak állást a népek átlagosan, szóval lehetek még "átlag Ausztrál".

Kis sikerélmény

Az elmúlt két hétben kicsit bedolgoztam Zsuzsa cégének. Egy ügyfélnek összeállitottak egy auditáló eszközt (értsd egy excel sok kérdéssel, meg pontokkal a kérdésekhez) én pedig kicsit pofozgattam a táblázatot, csináltam egy-két ábrát meg kalkulációt benne. Közben bejártam időnként a Zsuzsa cégébe, megismertem a kollégáit, kicsit leveleztem "hivatalosan". Ráadásul hasznosnak érteztem magam és megkerestem első ausztrál dollárjaim.

Ma az ügyfél elfogadta a munkát, sőt nagyon elégedett volt és bár az érdemi részét nem én végeztem a melónak, azért valami kis dicsfény rám is vetült. Mit tagadjam jól esik, rám fér egy kis sikerélmény.

Copy-paste AA utan szabadon

A hétvégén meglátogattuk Lizt és Dannyt meg az ikreket. Sokat nem láttam belőlük mert nagyjából a fejük bubjáig be vannak csavarva pokrócba, de azt megtudtam, hogy már 2,4 és 2,9 kilonál tartanak és mind a kettő jól van. A szülők meg nagyon helyesek voltak, miután megkajáltunk egy thaiban ők hazavitték a gyerekeket mi meg elszaladtunk egy kis gundel palacsintáért és vargabélesért a Cafe Gundelba. Danny olyan precizitással és szerettettel osztotta szét a két adag deszertet a négy tányérra, amihez képest az én étel-előkészitési kultúrám holmi elhamarkodott vandalizmusnak tűnik.

Edit mama régi barátnőjét is meglátogattuk tegnap, egy remek otthonban van, saját kis nappalival, minikonyhával, fürdővel, nem is mint egy hotel, annál kicsit jobb. Ráadásul ezekben az otthonokban rengeteg programot szerveznek, ezekkel az idős hölgyekkel - beleértve Esther nagymamáját is - jóformán nehezebb programot egyeztetni mint az angol királynővel. Ami persze szuper, mert szemmel láthatóan jó karban vannak és élvezik, hogy van elfoglaltságuk.

Esther állása

Na szóval, bár már megirtam egy kis kommentben, de azért most teljes értéküen közhirré tétetik, hogy Esthernek a szerződése is megjött, szóval tényleg állása van, 21-én kezd.

A cég egy pénzügyi tanácsadó, ami itt egy régi, komoly hagyományokkal rendelkező terület, elsősorban mivel itt nincs, vagy csak alig van nyugdij, igy az öngondoskodásra az emberek igencsak rá vannak kényszeritve. Igy viszont a pénzügyi tanácsadás is egy komolyan szabályozott terület, amihez mindenféle engedélyek és vizsgák kellenek.

Namost van ez a cég - illetve több cég különböző pénzügyi területeken - 35 emberrel aki pénzügyi tanácsokat osztogat. Ahhoz, hogy ők dolgozni tudjanak van nekik adminisztrativ támogatásuk a könyveléstől kezdve a recepcióson keresztül egy operativ vezérigazgatóig aki alá ez előbbiek mind tartoznak és aki az összes háttértevékenységet szervezi. Gondoskodik róla, hogy mindenkinek minden engedélye meglegyen, hogy a tevékenységet a szabályoknak megfelelően végezzék, hogy legyek folyamatok amik ezt biztositjak és hogy a WC papir ki legyen cserélve. Esther ennek az operativ igazgatónak lesz a jobbkeze, admin manager pozicióban.

Esthernek állása van

Ehhez nem is nagyon van mit mást hozzáfűzni, mint hogy hurrrrrrrááááááááá!!!!!

Reggel felhivták, mondták neki, hogy igen, aztán jól nem küldték el a szerződést ahogy igérték. Szóval továbbra is tűkön ülünk, vannak dolgok, amik nem változnak.

De azért sokkal boldogabban!

Néma csönd és hullaszag

Semmi... a dögök nem birták felemelni az átkozott telefont:( Ugyan továbbra is azt gondolom, hogy nincs veszve semmi, de azért basszusbasszus... Esther ezek után rájuk csörgött f5 körül, de csak az üzirözi volt otthon. Szóval most vállig rágott körmökkel várjuk a holnapot.

Egyébként pedig - csakhogy a gasztroblog vonalat erősitsem - kiderült, hogy paprikáscsirkét is tudok csinálni nokedlivel. Ami azt illeti, minden szerénység nélkül állithatom, hogy nem is rosszul. Mondjuk a másfél liter vizet kellett lefőzni róla, hogy ize is legyen, de lett. Gyorsan vendégül is láttuk Arankát, akinek nekem úgy tűnt nagyon tetszett a régi-új lakása/sunk.

Egyébként pedig elkezdtem magam kiművelni az excel macrok világában. Képzeljétek olyat tudok, hogy az egyik oszlopban megnézem, hogy a szám nagyobb e mondjuk kettőnél, és ha igen, egy másik fülön kiirok valamit. Na jó, ez lehet, hogy nektek nem olyan izgi, de én jól elszórakoztam vele, és hátha egyszer még jó lesz valamire.

Fotók a lakásról

Itt megtekinthetők.

Esthert még nem hivták, tűkön ülünk...!

Dolgos hétvége

Pénteken szép szorgalmasan intéztem az ügyeket, majd vásároltam és este Estherrel összecsaptunk egy rakottkrumplit. Jelentem - mint ez utóbb kiderült - a rakottkrumpli rétegei közé zsiradékot kell tenni hogy a krumpli olyan finom ropogósra süljön. Azért ehető volt, a hétvégén meg még feljavitottuk egy kicsit.

Szombaton itt volt Andre és végre átrendeztük a nappalit, úgyhogy tegnap kipakoltuk a könyveket, CD-ket és most már tényleg kezd kicsit otthonos lenni a hely. A képeinket is áthoztuk a szülőktől, úgyhogy ha azok is felkerülnek, az nagy királyság lesz. És most itten ünnepélyesen megfogadom, hogy hamarosan képek is lesznek!

Tegnap egyébként Péternek is nagy napja volt. A történet kicsit messzebbre nyúlik vissza: Mikor megérkeztem Ausztráliába Zsuzsa rohamtempóban elkezdte főzni a kedvenc kajáimat, Esther meg Péter pedig rohamtempóban elkezdték cukkolni, hogy bezzeg nekik soha semmit (nem igaz), engem meg idomitani, hogy a kedvenc kajám a vadas illetve a lecsó. Nos, tegnap itt apák napja volt, amit komolyan is vesznek, az áruházak hetek óta hirdetik, hogy mi mindent szeretnének az apukák. Nekem viszont nem volt nehéz dolgom - három hónapja ezt hallgatom - úgyhogy összeütöttünk Péternek egy emberes adag lecsót. Ráadásul lomtalanitás volt, úgyhogy a garázsból is kiszórtunk egy csomó vacakot és 4 év után újra beállhatott mindkét autóval - ez szintén régi vágya volt. Péter, minden kivánságod igy teljesüljön (esetleg kicsit hamarabb)!

Meló és Gundel

Esther interjúja úgy tűnik jól sikerült. Még felhivják majd a referenciáit, de szembe dicsérték ami nem rossz:) Szóval izgatottan várjuk a jövő hetet.

Klári (Esther nagymamája) elvitt minket vacsorázni. Hogy hova? Kérlek alásan a Gundelba. Most nyilt egy Cafe Gundel nevű hely és Klári múltkor mondta, hogy szivesen kipróbálná. Én erősen gyanakodtam, az interneten nem találtam róluk semmit, honlapjuk nem volt, és nem tettek rám valami jó benyomást mikor felhivtam őket telefonon. De gondoltam legyen.

Nos az este eredménye, hogy a lényegre térjek a következő:

Én ettem egy egészen jó töltött káposztát és miután sikerült meggyőznöm a thai pincér hölgyet, hogy én tényleg és Isten bizony kérek tejfölt ehhez az ételhez tényleg jó élmény volt. És az utána következő túrógombóc is remegett, ahogy kell.

Esther felfedezte, hogy a pontyhalászlé műfajból valójában csak a ponttyal van baja, a halászlével viszont ha baramundiból csinálják nincs, mert akkor nem zsiros. A gesztenyés palacsintát pedig egész nagy sebességgel tolta be:)

Az est nyertese mégiscsak Klári volt. Ő szintén egy halászlét evett, és utána egy vargabélest. De basszus sose gondoltam, hogy életem legjobb vargabélesét Sydneyben fogom enni, pedig ez történt.

Szóval a (Cafe) Gundelt felvettük a repertoárba. Na nem bánom, ha jöttök beneteket azért majd máshova viszünk.

Kini 30

Ne aggódj, te is megkapod a magadét! Nagyon sok boldogot!

2 az egyben

Nagyon nagyon sok boldogat, magad vagy a torta is :)))