A nejem, a munka hőse

Tegnap volt Esther utolsó napja az átmeneti munkahelyén. 5 hetet töltött ott, két különböző pozicióban volt adminisztrátor egy csoport mellett, majd két hét után asszisztens egy főnök mellett.

A következő sikereket könvelheti el:

- 6 nap után meghosszabbitottak az eredetileg két hetes megbizást végtelenitettre, illetve állást ajánlottak neki

- a második héten már problémát okozott, hogy melyik kollégával menjen ebédelni mert volt némi tülekedés

- a harmadik héten jelölni akarták a hónap dolgozójának

- a negyedik héten megsúgták neki, hogy a nagyfőnök asszisztense hamarosan elmegy és megkérték, hogy pályázza meg a poziciót

- az ötödik héten a főnöke többször kifejtette, hogy ő egy csoda és a legjobb dolog ami vele idén a munkahelyén történt, emellett nyilvánosan letolt valakit, aki a folyosón szóba hozta, hogy az Esther elmegy, hogy jaj ne is mondja

- a vezérigazgató-helyettes mikor visszajött a két hetes szabadságáról és megtudta, hogy az Esther felmondott egy "Micsoda, ez hogy történhetett"-el reagált

- tegnap kis bucsúztatót rendeztek a tiszteletére, három házi készitésű torta volt, kiirtottak egy fél esőerdőt és virágcsokrot csináltak belőle és három beszédet mondtak - többek közt a vezérigazgató-helyettes. Mindannyian elmondták, hogy nem találkoztak még emberrel, akinek ilyen hatása lett volna a szervezetre ennyi idő alatt. Valamint két szerződéses munkatárs akik külső cégnek dolgoznak jelezte, hogy náluk mindig lesz hely az Esther számára.

Kicsit meg vagyok sértve, hogy a NSW közlekedési miniszter (aki alá Esther munkahelye tartozik) meg sem szólalt az ügyben. Szerintem belebukik.