Kis sporttortenet

A mellekelt cikkhez kapcsolodva meg annyi tennek hozza, hogy van egy mondas ausztraliaban:
"Doing a Bradbury" - ami annyit tesz, hogy valami teljesen varatlan es valoszinutlen mazlival nagy sikert ersz el. Hat, igy vallik az ember fogalomma:)

Iro-olvaso talalkozo

2010 junius 2-an a Potkulcsban iro-olvaso talalkozot tartunk. Mi ott leszunk :))))
Szabadsag jovahagyva, repjegy megveve, Brummek elszegenyedve. Reszkessetek, jovunk!!!
Egyebkent majus 28 - juni 8-ig leszunk Pesten, jajdevarom!

Mr&Mrs Sztahanov

Esther ma a fonokevel ebedelt, aki mar egy ideje azzal "nyaggatja", hogy bizonyitott eleget, es mostmar eleg lesz ha szepen vegzi csak a munkajat. Illetve azert nem lesz eleg, mert o, marmint a fonok lehet, hogy szeptembertol lelep, es akkor Esthernek kene atvenni a munkajat. Erre pedig mostantol meg is kezdik a felkeszulest.
Nekem pedig negyedeves - mi a helyzet a cegben - ertekezletem volt ma, ahol is a gyors betanulas es az ugyfelektol erkezo pozitiv visszajelzes elismerese keppen gratulacioban, a nagyfonok altal irt szemelyes koszono levelben, valamint egy szabad szemmel nem tul kozelrol is jol lathato osszegu ajandek utalvanyban reszesultem.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Eskembeskem

A hétvégén esküvőn voltunk, Andre és Amanda jól összeházasodtak.

Mint a mellékelt ábra mutatja az esküvőben volt néhány speciális elem. Mindenesetre nagyon szépen vegyitették a szertartásban a zsidó és zambiai hagyományokat, igy pl. jelképes hüppe alatt mosta meg Amanda Andre lábát, ami viszont egy zambiai hagyomány.
Az este folyamán aztán volt sok beszéd, rengeteg szenzációs öltözet és tánc, amit leirni nem tudnék, de Esther Koltai Lajos babérjaira tört:

Emellett a násznép is elég jól nyomta, a videón két koszorúslányt és egy nővért látunk:

Ezt egyébként a lánybúcsún is gyakorolták, és azzal a megfogalmazással éltek, hogy "shake your african heritage" :)

Emellett Esther rólam, illetve a háttérről is lőtt egy elég jó képet:

Harc a pénztárgéppel

Itt sok boltban előfordul, hogy a normális - kedves volt kollégám szavajárásával élve - humán interfészes pénztárgépek mellett számos önkiszolgáló pénztárgép is van. Ami azt illeti, nagyon praktikusak, szépen leolvassák a kódot, a boltnak nem kerül plusz pénzbe a pénztáros, mindenki intézheti magának szépen az ügyeit, hurrá.
Csakhogy, ellentétben a pénztárossal akinek ez rutin, nekem minden egyes terméknél 2 percig tart megtalálni a vonalkódot, a zöldség-gyümölcsről nem is beszélve, ahol a körtét még megtalálom az ABC alapján, de hogy a 4 különböző ábra közül kiválasszam, hogy melyik tipust is tettem egy hanyag mozdulattal a kosaramba, az komoly kihivás. Még szerencse, hogy ilyenkor ott van a jól bevált ec-pec-kimehetsz...
Szóval a dolog számomra nem nagyon hatékony, ám csütörtökön sarokba szorultam, és olyan határozottan szólitottak fel a következő pénztárgép elfoglalására, hogy nem volt mit tenni, megküzdöttem vele. A tartós tej mondjuk lejárt, mire a többivel végeztem, de az erkölcsi győzelem az enyém.

UI: Minden szakadár sielőnek jó utat kivánok, vigyázzatok magatokra, nyaff...

Békésen csordogál...

Az élet békésen csordogál. A munka sajnos ismét elfogyott, ma azon kaptam magam, hogy boldogan felsikoltottam mikor bejött egy jelszómódositás. Ez azért kissé szomorú, viszont munka után nagyon aktiv voltam, elmentem úszni, bridgelni, utána itthon még vasaltam és rendetraktunk Estherrel.
Emellett igyekszem készülni a hétfői vizsgára, csakhogy 3 oldal után menetrend- és rajtaütésszerűen elalszom (hmmm... vajon milyen lehet egy menetrendszerű rajtaütés...). Ez azért kicsit problémás, mert 300 oldalt kéne átolvasni, viszont ha ezt 100 alvási ciklussal kombinálom az kicsit sokáig fog tartani. Na sebaj, majd megoldom valahogy.

Meteorologia

A sydney-i nyar olyan mint egy eleg szurke es esos osz, hasonloan nyalkas, csak sokkal melegebb es paras. Ugy tunik itt nemcsak nyari mikulas van, de lehet akar meg nyari depresszio is, a lehetosegek vegtelenek.
Sebaj, majd telen feltoltodunk egy kis napsutessel!

Sydney repter

A Syndey reptér tegnap kissé nehezen megközetithetőnek bizonyult.
Első körben Esther gépének esett nehezére megtalálni az odafelé vezető utat, az egyébként kb. 1 órás Melbourne-Sydney viszonylat több mint két óráig tartott. Esther elmondása alapján a végén már nem lehetett semmi mást látni a térképen ami a megtett utat mutatja, csak koncentrikus köröket. Igy aztán mikor leszálltak végre, még a gépből felhivott, hogy lehet, hogy jó ötlet lenne, ha mégis kimennék érte.
Én már ültem az autóban, oda is mentem, minden rendben lett volna, csakhogy ekkor egymást kellett volna megtalálni. Én szépen beálltam a 10 perces parkolóba, gondoltam gyorsan előkeritjük egymást. Nem igy történt, miután végigsétáltam a T2-es terminál előtt, és sehol nem találtam az Esthert aki pedig határozottan állitotta, hogy ott van némileg morcosan fizettem ki a 7 dollárt - mert persze túlléptem a 10 percet. A parkolóból kivezető út pedig rögtön a reptérről is kivezet, igy hát szép nagy kört mentem, közben Esther kideritette, hogy T3. Nosza, mentem a tábla után, észrevétlen felsiklottam a felüljáróra amerre a T3 ki volt irva, szép komótosan eldöcögtem a terminál előtt, Esther sehol. Út reptérről újra ki, én újra vissza mostmár mindenre elszántan, igy lendületből behajtottam a T3 parkolójába (újabb 7 dollár). Mikor aztán odasétáltam a terminálhoz, látom ám, hogy ez az idulási oldal (kisdobos becsület szavamra ez semilyen táblán nem volt addig kiirva), bár elvileg általában mindenhol fent van az indulás, lent az érkezést és a felüljárónál amire ráhajtottak gyanakodhattam volna. Mindenesetre mikor ezt letárgyaltuk Estherrel már egész simán megtaláltuk egymást, megállapitottuk, hogy 1:1 és ebben maradtunk.

Szalma

Ma este szalma vagyok, Esther elment Melbournebe feneken billenteni a feneken billentendoket.

Tegnap koreait vacsiztunk, ugy tunik szeretem a koreait, jo fuszeres, a kicsit csipos pac a marhan pont elegge csip, es adtak hozza szojacsira salatat is, amit szeretek.

Melo fronton kicsit elkiabaltam a dolgot, ma egesz nap egy darab uj hivasunk nem volt, ugyhogy megszakadni tovabbra sem fogunk. Sebaj, holnapra meg tartalekoltam egy erdekesnek latszo problemat, ma pedig letudtam egy hosszu es uncsi kulimunkat. Sajnos ennek az utanpotlasa mar keszuloben van es asszem marciusban atkepzhetem magam jogosultsag-adminisztratornak.

---

A "maganyos" szalma esti programja: Domino Marciva, duma a noveremmel, telefon mindket nagyival, Estherrel, Zsuzsaval es Sipivel, chat Robival, Gabival es Borival - konkretan nem volt idom vacsorazni. Es csak hogy tisztazzuk, most dicsekszem, nem panaszkodom.

---

ui;: Buszke vagyok az APEH-re, letoltottem, kitoltottem, elektonikusan alairtam es elkuldtem, szepen visszaigazoltak es most lelkesen csinaljak az adobevallasom helyettem, raadasul meg fizetnek is majd erte. Ezt mar szeretem :)

Dolgozom, hurrá!

Van munkám. Márminthogy úgy tűnik vége van a nagy gyári pangásnak, és kicsit beindult az élet.
Ma két egészen érdekes ügyet oldottam meg, volt bennük némi program kód követés is - mikor lépésről lépésre megpróbálja az ember megfejteni, hogy mit csinál a program. Szerintem ez tekinthető az informatikában a pszichológiának, van egy program, aminek valami gyerekkori traumája van, és lépésről lépésre ki kell bontani, hogy megértsd az egyre mélyebb rétegeit, és hogy mi is a logika mögötte. Aztán a végén úgyis az derül ki, hogy az anyukája/apukája (a programozó) valamikor régen kicsit elszúrt valamit. Múlt héten mindenesetre egy egész komolynak látszó problémát is levadásztunk az egyik fejlesztővel, még németországban is kicsit összekapták magukat, hogy kiadjanak rá egy hivatalos javitást. (Mondjuk azt nem hinném, hogy ezért mondott le az SAP igazgatója, bár ki tudja ;) )
A kisfőnök pedig most már pár napja azzal "nyaggat", hogy hogy van az, hogy az összes ügyet én veszem fel, és mikor ma mondtam valamire, hogy ahhoz még nem jutottam hozzá, a válasz az volt, hogy semmi gond, nem csoda ha ennyit mindent csinálok. Mindenesetre javasolta az egyik ügyfélnek, hogy jelöljön valami nagyvalagrendre. (Valszeg nem fog, inkább elment három hét szabira, a dolog egyébként is leginkább azért fontos, hogy az ügyféloldali főnökök bónuszkritériuma teljesüljön, de azért kedves tőle.)

Mégsem 200

Az imént nagy izgalommal láttam neki a posztolásnak, ugyanis úgy tűnt, hogy eljutottam a 200. bejegyzésemhez.
Aztán kicsit jobban utána nézve a dolognak rá kellett jönnöm, hogy még "csak" 182-nél tartok, csak a piszkozatok is beszámitásra kerültek a blogger számlálójában, ami nyilván csalás lenne, úgyhogy gyorsan ki is töröltem őket.
Egyébként tegnap befejeztem a tréning első etapját és kaptam oklevelet melyben tanúsitják, hogy szép ügyesen végigültem. Ha 22-én elmegyek vizsgázni és levizsgázom (ez természetesen szándékomban áll) akkor majd arról is kapok oklevelet. Mindenesetre ügyes dolog ez a felnőttoktatás, sok pénzért már a részvételre is oklevelet adnak...
Andris ma reggel visszatért Melbourneből, szegényt eddig nem nagyon kényzetettük el, csak aludtunk meg elrángattuk vásárolni. Mentségünkre mindkettő saját kérésére történt, lévén nem aludt egész éjjel délelőtt kicsit pótolta, délután meg próbált ébren maradni, hogy éjszaka majd tudjon. Nekünk meg vásárolni kellett. Emellett igen ramaty időnk van, 3 napja kisebb szünetekkel folyamatosan esik, szürkeség van és 95%-os pára. Nem az igazi...
Sebaj, steak-et enni és sört inni lehet benne, és most ez következik.

Brisbane - minusz 40 év, meg egy óra

Ma Esther kalandjairól fogok beszámolni, volt neki ugyanis bőven, lévén egynapos kirándulást tett a Brisbane-i irodában.
Bevezetésül annyit, hogy Esther szerint Brisbane ennyivel van lemaradva a világ egyéb részeihez képest, és hogy ez érthető legyen, kezdjük az egy órával. Bár Sydney és Brisbane megközelitőleg ugyanazon a hosszúsági fokon vannak, mégis van egy óra időeltolódás közöttük. Ez utóbbi ugyanis Queenslandben van, ott pedig nem állitják át az órákat, mert a szarvasmarhák időérzéke összezavarodna. És mivel ők vannak túlnyomó többségben...
Hát valahogy a negyven év is innen jön, de még egy-két adalék Esther történeteiből:
- A 24 éves beosztotja kinyomtatja az informatikai rendszerben (X-plan) rögzitett feladatait, sorba rendezi őket külön kis mappákba, és ha elvégezte, lepecsételi a kész felirattal, majd iktatja. Mikor Esther megkérdezte, hogy ezt mégis miért a következő beszélgetés zajlott:
- Hát, hogy tudd hogy milyen feladatokat végeztem.
- Ahhoz nem lenne egyszerűbb az X-planben kipipálni?
- Te látod az én feladataimat?
- Igen, hiszen én vagyok a rendszeradminisztrátor.
- Akkor az ügyfelek mappáit is?
- Igen, innen tudom mikor szólok, hogy egy-egy ügyben még ilyen vagy olyan dokumentum hiányzik.
- Nahát, nem is értettük hogyan csinálod!
Beszélgetés egy (35 éves) pénzügyi tanácsadóval:
- Ha összedugod egy kábellel a telefont és számitógépet akkor szinkronizálja a telefonszámokat és a naptárat.
- Dehát a számitógépben nincsenek telefonszámok.
- Az Outlookban a kapcsolatokat és naptárat nem használjátok?
- Nahát, olyan is van neki?
- De hát akkor hol tartjátok nyilván az időpontokat és a telefonszámokat.
- (Előveszi a naptárat, kis celulóz alapú könyvecske 1.0)
- És mit csináltok év végén?
- Hát átirjuk az új naptárba.
- Ühüm...

Bodysurf 2.

Andris már futólag beszámolt ugyan a vasárnapi kalandokról, de azért még lenne némi hozzáfűznivalóm.
Szóval a tenger valami bitang erős volt, Esthert saját bevallása szerint meglepte, engem pedig nagyon. Azt úgy tudtam, hogy tud erős lenni az ár, de hogy térdig érő vizben négykézláb kaparva alig tudjon haladni az ember, mivel a viz egy kaján mosollyal kimossa a lába alól a homokot és közben egy hegyi patak erejével sodorja elfele, na az mégiscsak durva. A két és fél méteres hullámokban a bodysurf-öt pedig ahhoz tudom hasonlitani, mikor kisgyerekek sorban állnak egy óriásnál egy irtó nagy pofonért, mert ha véletlenül sikerül elkapni a ritmust és a kezdő sebességet, milyen vicces 20-30 métert csúszni-repülni a lendülettől. Persze ha nem kapod el a ritmust az már kinosabb....
Egyszóval eszméletlen nagy buli volt, alig várom, hogy menjünk újra :))