Lakás, fotó, video

A mai reggelt a fotósnál kezdtük, egész izgalmas fejlemények vannak. Ugyan tudom, hogy senkit nem érdekel, hogy tök jó albumunk lesz, amit majd a kandaló előtt és satöbbi..., viszont azt igérték, hogy hétfőn felteszik az összes képet egy online galériába, aminek az elérhetőségét azonnal publikálni fogom, mihelyt lesz. Egyébként 3 órát ültünk ott és nézegettük a terveket, egyik fotó ki, a másik be, egyik oldal ki, helyette másmilyen be, arcra mosoly fel, hisz mint megtudtuk erre való a Photoshop. Szóval ha kocka hasam lesz, 64 fogam és feltűnően hasonlitok Brad Pittre ne csodálkozzatok :)

Voltunk a lakásban, átadtuk a festőnek a kulcsot, úgy tűnik jövő héten megszépülnek a falak. Utána még lesz parkettánk is és akkor már igazán csak a költözés lesz hátra, kb. két hét múlva. Izgi!

Este békés vacsi itthon Zsuzsával és Péterrel, utána meg néztük az esküvői videó 5 órás verzióját, amiből most meg kéne mondanunk, hogy mi az a 35 perc, amiből valami nézhető összefoglaló készüljön. Aki rossz lesz, annak odaadjuk az 5 órásat és röpdolit iratunk belőle, a türelmeseknek a 35 perceset kell majd csak megnézni és doli se lesz:)


Zsuzsa!

Értek én a számlaellenőrzéshez? :)

Gondolatok

Ahány ausztrállal találkozom, mindenki megkérdezi tőlem, hogy milyennek találom az itteni életet. Mivel sok lehetőségem volt erre válaszolni, kialakult valami "bevett duma", ami aránylag jól leirja a helyzetet, és ezt most kicsit bővebb lére eresztve megosztom veletek:
Pár hete vagyok itt, valamennyire kezdem magam kiismerni azokon a helyeken ahol gyakran járunk, kezdem megtanulni a bevett útvonalakat. Esther elmondása szerint már a motivációs leveleim is alakulnak, és egész hatékonyan spórolom ki a szavakat a mondataimból, ami jelentős váltás hőn szeretett körmondataim után. Ráadásul a HR-esekkel való telefonos smúzolást is kezdem begyakorolni, a számomra kifejezetten idegen determináltság sugárzásával együtt (ld. olyan mondatok, hogy "mit tehetek, hogy meggyőzzelek az alkalmasságomról"). Ha a család valamelyik barátja kerül szóba, általában már tudom kiről van szó, Esther társaságában is kiismerem magam, sőt már annak is szükségét éreztem, hogy pár ember számát elmentsem a telefonomban. És félreértés ne essék, azt hiszem ezek pár hét alatt nem is rossz eredmények.
Másrészt, bár nagyon kellemesen elvagyok itt, ahol lakom nem az otthonom. Abban bizom, hogy mikor beköltözünk Chatswoodba és a személyes tárgyaim fognak körülvenni ez változni fog legalább egy kicsit, bár még mindig nagyon messze lesz a Nyugatitól. Emellett nincs állásom, ergo nincs napi rutinom. Tehát egyelőre egy turista vagyok, aki kicsit közelebbi ismeretséget kötött a helyiekkel és most elvan..., azt majd lesz valami.
Az itteni élet kérdésében egyenlőre nem tudok kompetensen nyilatkozni.

Mese Mankának

Egyszer volt hol nem volt, ... a Kádár család erős fordulatot vett állattartási szokásaikban. A macskatartásról ugyanis átszoktak a Medve-tartásra, igy a szegény Kit-kat nevű cicus a teraszra, illetve a hozzá tartozó kertbe szorult ki a házból.
Hogy illő jussához azért hozzájusson, Kit-kat a teraszajtó előtt szivszoritó nyávogással jelzi hűtlen gazdáinak, hogy immár vagy két órája nem kapott enni, és ezt a méltánytalanságot már igazán kezdi rossz néven venni. Ez egyébként általában bejön, igy a reggeli és az uzsonna mellé legtöbbször dupla adag vacsi is jár. És hogy cicusunk mégis, hogy nem hizik el?
Hát az kérem úgy van, hogy esténként Kázmér, a poszum előbújik odújából, és önön rágcsáló és növényevő mivoltáról megfeletkezve - viszont büszke származása előtt tisztelegve, hiszen annak a Dezsőnek a leszármazottja, aki még túróstáskát is evett - egy-két lendületes faroklegyintéssel elhesegeti Kit-katet az etetőtáltól, majd befalja az egyesszámú húsos vacsorát. A gyermeksirás imitálásában nagymester Kit-kat ilyenkor persze kikéri a repetát, amit aztán már általában a gazdik poszumveszélytől óvó, vigyázó felügyeletében fogyaszt el.

Nem sok

Péter ma hazajött, ezen kivül az egyébként az egyetlen izgi dolog amit történt, hogy Esther azt mondta, ne irjak, mert ha úgyse történt semmi uncsi lesz. Hát ezt is megéltük :)

Tegnap, immár a kulccsal a kezünkben elmentünk a lakásba felmérni a terepet. A bérlő becsületére legyen mondva, hogy gyönyörű tisztaság van, direkt kár lesz ott nagy felfordulást csinálni. Mindenesetre jól megmértük a lakást, gondolatban elkezdtünk sakkozni, hogy melyik bútor hova menjen.
Este Klárival (Esther nagymamája) vacsoráztunk a Hakoah klubban. Erről a helyről azt kell tudni, hogy a régi magyar zsidó bevándorlók alapitották és jártak oda állandóan. Az elhiresült történet szerint mikor 83 elején a Kádár család ott vacsorázott Péter "nagyvonalúan" felajánlotta Esthernek és Judithnak, hogy minden asztal után amelyiknél angolul (!!!) beszélnek, fizet nekik 10 centet. Nos a lányok lógó orral és továbbra is szegényen távolztak, ugyanis csak és kizárólag magyarul beszélő asztalok voltak.
Na gondoltam, ha valahol, hát itt kell egy jó kis maceszgombóc levest enni, de erősen csalódnom kellett, úgyhogy a töltött paprikával inkább meg se próbálkoztam, inkább mentem egy biztos T-bonera. Az mondjuk renben volt.
Ma reggel ismét a Chatswood-i lakásban voltunk, volt óriási kivonulás, szépen sorban félóránként jöttek a mesteremberek ajánlatot adni, ki parkettára, ki festésre, ki függönyre. Igy aztán a döntéselőkészitő és operativ bizottság (mármint mi) jól megtett mindent amit megkövetelt a haza, és most az összes információ birtokában várjuk az elnökséget (mármint Zsuzsa és Péter) döntéshozás céljából.

A napos oldal

Ma reggel Dannynek és Liznek megszülettek az ikrei. Igaz, kicsit korán, de mindenki jól van, mindenkinek megvan mindene, szóval a helyzet egészen pozitivnak tűnik. Danny hangja baromi lelkes volt a telefonban, tudjátok olyan, amikor még telefonon keresztül is érzed, hogy ez az ember teljes eufóriában van:)))
Egy kellemesen végig lustálkodott nap után az estét Ari és Michala és egy másik pár társaságában zártuk. Konkrétan elmentünk bowlingozni egy helyre, ami olyan igazi klasszikus nyolcvanas évek hangulatot árasztott, neonfénnyel, zenével, tévéklippekben amiket játszottak az énekeseknek kilógott a frizurája a képernyőből. Szóval nagyon vicces volt, remekül mulattunk, utána még léghokiztunk is kicsit, Michala verhetetlen, igaz, bowlingban én voltam az.
Legalábbis jól választottam ellenfeleket:)
Ja, és kezünkben a Chatswood-i lakás kulcsa, holnap megyünk és szó szerint felmérjük a terepet.

Gyorsjelentés

Edit mama úgy tűnik kicsit jobban, tartok tőle még hosszú ideig kórházban, de kicsit jobban az a lényeg...

A nagy sikerre való tekintettel és főleg saját hiúságunkból kifolyólag szkenneltem még egy-két képet:

:( , egyébként fotók és kürtöskalács

Edit mama tegnap rosszul lett. Meglehetősen. Mára picit jobban van szerencsére. Sokat gondok rá...

A mai nap két jeles eseménye a szokásos mellett, hogy kaptunk előzeteseket tartalmazó fotófüzeteket. A rendszer ugyanis az, hogy az egész fotózást egy albumra hegyezik ki, előszőr az ember megkapja a füzetet az előzetessel, aztán ők javasolnak egy albumot, te meg az előtanulmányok alapján beledumálsz, hogy ne ezt a képet, hanem azt, ne ezzel hanem azzal, és hogy azokat az embereket ne rakjuk egy lapra, mert ki nem állhatják egymást, és majd hangos veszekedés fog kiszűrödni az albumból, szóval azt igy ne. És mikor az album elkészül, akkor kapjuk majd meg a CD-t az összes képpel. Addig nem, ezzel nincs mit tenni, próbáltuk.

Igy aztán maradt a csalás, és mivel ezt az előfüztetet ma megkaptuk, jól beszkenneltem nektek két képet:

A szülőkkel:

A hűséges fegyverhordozókkal:

Ha véletlenül minden kommentet úgy találnátok kezdeni, hogy mennyire fantasztikusan gyönyörű feleségem van, én megértem.

A nap másik különlegessége az volt, hogy mikor megjelentem a fotóalbumokkal Esther egy kürtöskaláccsal várt. Elsőre le se esett, tulképp mit keres Sydney-ben egy kürtőskalács!!! Igy aztán a kalács majdnem annyira jólesett, mint Esther öröme és viháncolása, hogy ilyen finomságot szerzett nekem.

Találkozók

Ma két munkaügyi találkozóm is volt, az egyik a bridge vonal, a másik egy tanácsadó cég, akikkel már anno is ismerkedtem.
Az elsőből úgy tűnik nem lesz semmi, a cég nem igazán az én profilom, és ugyan a fickó akivel kávéztam tényleg jófej volt, és beajánlott a főnöknek, most nincs pozició és ha lenne, akkor is valaki olyasvalakit akarnának, aki ért a pénzügyekhez. Mármost ez egy pénzügyi kockázatkezelő szoftvert forgalmazó cég esetében tulképp jogos követelmény.
A másik már kicsit igéretesebb volt, bár a cég fő profilja az SAP ingatlan modul, ami viszont nem az én fő profilom. De asszem szimpik vagyunk egymásnak, jót beszélgettünk, kaptam pár tippet, és nem kizárt, hogy ha lesznek projektindulások szeptemberben akkor akár lesz is miről beszélni. Majd elválik, mindenesetre jövő héten lesz valami nagy tervezgetés a cégben, és utána beszélünk egymással.
Mindeközben szegény Esther itthon takaritott, immár a helyi konfliktus nyomai sem fedezhetők fel a lakásban, sőt azt hiszem rend terén elértük egy svájci kutyaól szintjét, ami már bőven otthonosnak mondható. Sőt, még finom vacsit is kaptam. Most meg ül a gép előtt és állást keres.

Kicsi a világ és sokminden történik benne

Történt, hogy mikor megérkeztünk Sydney-be Esther új kozmetikus után nézett. Mivel a magyar kozmetikusok közismerten jók, fogta magát, és beirta a gugliba, hogy Kárpáti+kozmetika+Sydney... A Kárpáti úgy jött, hogy beirta az első magyar nevet, ami eszébe jutott, és hát ez volt a régi családnév. Csakhogy, a gugli rögtön ki is köpött egy találatot, merthogy kéremszépen van Sydney-ben Kárpáti nevű kozmetikus!
Na ma is volt ott az Esther és a következő beszélgetés zajlott (egyébként magyarul):
Kozm.: Na és hogy sikerült az esküvő?
E.: Jól, nagyon szuper volt!
Kozm.: Nem volt valami Andi nevű vendégetek Pestről?
E.: ???!!! De
Kozm.: Csak mert a Bea és Christie (Andi unokatestvérei) mesélték, hogy jön és megy valami esküvőre.
ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ, durva :))))

Egyébként ma jó sok hivást lebonyolitottam, kaptam sajnos jópár visszautasitást, de van egy ügynök aki telefonon leinterjúztatott és a héten ajánlgat majd mindenféle ügyfelének. És holnap találkozom a bridgebajnok haverjával.

Apropó bridgebajnok, ma bridge-elni is voltam, és megint nagyon tanulságos és eléggé frusztráló volt. Viszont vicces, ahogy mindannyian azt várjuk, hogy a tanleosztást - ami arra van kitalálva, hogy a tipikus hibát jól elkövesse az ember - majd mi pont nem rontjuk el és megdicsőülünk. Na ez ma se jött be.

A nap további fontos eseménye, hogy a gyönyörű kilátást magunk mögött hagyva visszacuccoltunk St Ives-ba. A költözés nem volt egyszerű, meg kell mondjam kissé csodálkoztam, mikor a Mazda 2-be bepakoltunk annyi cuccot, ami egy IFA konvojnak is sok lett volna. Aztán mikor megérkeztünk a házba, szembe találtuk magunkat a ténnyel, hogy Judith és David finoman szólva nem rendmániások. Tény, hogy a szemeteszsáknyi használt pelenkát előzékenyen a folyosó közepén hagyták, igy mikor az általuk nem megtalált példányt mi felleltük, csatlakozhatott a barátaihoz. De ez minket valahogy nem töltött el óriási lelkesedéssel. Na mindegy, mostanra az atomháborús helyzetet egy kisebb helyi konfliktussá szeliditettük, úgyhogy most elmegyünk aludni.

Egy kellemes este krónikája

Persze a kellemes estét szorgos nap előzte meg, ami a változatosság kedvéért elsősorban álláskeresést tartalmazott. Emellett elkezdtük kiművelni magunkat parketta fronton, ugyanis a bérlő úgy tűnik már a hét végén elmegy a lakásból és jövő héten már lehet kicsit felújitani. Kell festeni, mázolni és a padlószőnyeget a túlélésem érdekében kicseréljük parkettára.

Este aztán édes kettesben elmentünk vacsorázni, ettünk finom indiait, aztán megnéztük a Jégkorszak 3-at. Ami elég komoly volt, az a 3D mozi. Kaptunk szemüveget, és abban kellett végigülni az előadást, de ez valahogy tényleg működött, mert ha levettem csak teljesen elmosódott krixkraxot láttam. Viszont mikor rajtam volt, párszor félre kellett kapnom a fejem, hogy egy-egy hógolyó vagy meteor el ne találjon.Durva volt, na. Egyébként maga a film aranyos, de szerintem gyengébb mint az előző kettő.

Már megint búcsú

Ezúttal Judithtól, Davidtől, Joetól és Aritól.

Ma reggel elmentünk Joe-ért, akit elvittünk játszótérre meg stradra és közben meg is ebédeltettünk. Igy aztán a szülei nyertek öt órát, amit aránylag békés pakolászással tölthettek, tekintve, hogy Ari igazi jó gyerek, ha evett és aludt, akkor ha leteszik a sarokba felültetve és a kezébe adnak egy csörgő szines valamit simán elvan egy órát magában. Persze a felültetve az fontos, felülni ugyanis még magától nem ül a szentem, pedig mindenkiben erős a gyanu, hogy ez lustaság és nem képesség kérdése.

Joe nagyon helyes volt, hozta az összes majomtól származási bizonyitékot a hintázáshoz és a banánhoz füződő intim viszony formájában. Nameg amúgy is :) Egyébként homokvárat is épitettünk, még zászló is volt a tetején.

Délután hazavittük Joe-t és még egyet vacsiztunk a családdal. Aztán menekülőre fogtuk a dolgot, hogy a búcsúzást leröviditsük és most itthon vagyunk, Esther bánkódik én meg vigasztalom.

Mégse iPhone post

Történt ugyanis, hogy Esther reggel, jó szokásához hiven ellenőrizte az ágyból a KÜTYÜN (igen, csupa nagybetűvel), hogy szorgalmasan kommenteltek e. De helyettetek én buktam le, hogy nem is posztoltam. Szóval azon nyomban a kezembe nyomta az iPhone-t egy hajrá felkiáltás közepette.

Namármost ez egy érdekes feladat, egy sms-t még megirok rajta, de a képernyőn megjelenő miniatűr billentyűzetet finoman szólva nem az én közismerten bájos, kecsesen hosszú és vékony zongorista-ujjaimra találták ki. De hát lustaság fél egészség, gondoltam megpróbálom. Azonban a cim beirása után kiderült, hogy nem tudok belekattintani a szövegdobozba, ezért az előző, kissé szükszavú poszt, gondoltam otthagyom mementónak az iPhone mindenhatótlanságát bizonyitandó:)

Egyébként tegnap ismét tartalmas napunk volt, ugyan nagy része álláskereséssel telt, de egy csomó érdekes apróság volt:

- Úgy tűnik a lakásból, ahova költözni fogunk a bérlő júli végén elhúz.

- A bridge bajnok felhivott, hogy van egy haverja, akinek van egy cége, és nézzem meg a honlapot, hogy nem akarnék e nekik dolgozni - hihetetlen jófej!

- Itt van látogatóban Aranka és a család egy barátja Püspöki Gabi, aki 70+, és gyermekvédelmi konferencián adott elő Újzélandon (merthogy a 3 év alatt gyerekek gondozásában nagyhatalom Magyarország). Egyébként aktivan dolgozik és évente elmegy Erdélybe ottani gyerekeknek segiteni pár hétre. Le a kalappal!

- Tegnap voltunk este sétálni egy versenyhajó kikötőben, és megnéztük a Sydney-Hobart versenyen induló hajókat (a világ egyik legkeményebb vitorlásversenye). Majd visszamegyünk és csinálunk fotókat a Kis Daninak

- És a legfontosabb! Zsuzsa csinált tegnap rakott palacsintát, nyammmmm!

iPhone post

Parancsra poszt

Esther az imént rámparancsolt, hogy posztoljak, lévén nem hagyhatom cserben az olvasóimat, és különben is, ha nem irok gyorsan mindenki hazamegy a munkából, és akkor holnap reggel nem lesznek kommentek. Bár igaza van, azért valahogy a múzsát mégse igy képzelem el. Lehet, hogy ideje neki venni valami bőrszerkót... - csakhogy a tegnapi bőrgatyás vonalat folytassam :)

Egyébként Esther ma rohangált, mert itt van egy kedves családi barát Budapestről, és érte ment a reptérre, meg szállitmányozta, én pedig némi álláskereséssel egybekötött önképzést tartottam, és elkezdtem magam online tréningezni némi folyamatszervezésből.

Lakásnéző és egyebek

A mai első programunk az volt, hogy megnéztük a lakást, ahova költözni fogunk. Egészen helyes, egy hálószobás, a konyhában jó sok tárolóhely van, úgyhogy kicsit megnyugodtam afelől, hogy hova tesszük a rengeteg edényt amit kaptunk. Kicsit hangos, mert közel van a vasút és az autóút, viszont remek a közlekedése, mert közel van a vasút és az autóút.

Ezek után indult a szokásos program, némi munka keresés, majd felugrottak hozzánk Judith-ék egy órára. Nap közben még felhivott egy fejvadász egy pozicióval, éppen mikor hoztuk fel a vásárlást és a fülemen is szatyor lógott. Én tök normálisan megkérdeztem, hogy vissza tudna e hivni 10 perc múlva, mondta is, hogy persze. Esther mondta, hogy ez karcos, merthogy itt max azt szokás, hogy majd én visszahivom - ennyi erővel persze beszélhettem is volna vele, mert a számát felirni a fülemen szatyorral sok esélyem nem volt. Mindenesetre lehet, hogy Esthernek volt igaza, mert b'szott visszahivni :(

Este Esther egy barátjával mentünk vacsorázni egy helyre, ahol Esther elmondása alapján meleg osztrák pincérek schnitzel-t szolgálnak fel rusztikus környezetben.... És tényleg. De hogy mindezt bőrgyatyában, na az nagyon durva!!! :)

Lelkes

Ma egészen lelkes, illetve lelkesitő napom volt. Történt ugyanis, hogy a tegnapi jelentkezések nyomán reggel felhivott egy fejvadász és kedvesen elbeszélgetett velem 25 percet és továbbitani fog az ügyfélnek. Aki persze még bőven lehet, hogy lepattint azzal, hogy nincs ausztrál tapasztalatom, de legalább egy első akadályt vettem. Ezen felbuzdulva meg is irtam délután jópár motivációs levelet, meg rendet raktam, hogy lehessen takaritani, meg mostam, szóval egészen produktiv napom volt.

A nap megkoronázása képpen pedig elmentem bridge-elni (merthogy ugye kedd van :) ), és nagyon érdekes pár órát töltöttem egy nemzeti válogatott oktató társaságában. Az ugyan kiderült, hogy a nemzeti válogatottba még nem férek be, sőt valójában mindig legalább 1 ütéssel több volt a dologban, mint amit kihoztunk belőle. És ha mégse, akkor viszont felesleges kockázatot vállaltunk az impasszal, mert a másik szinből a tizes kimagasodott volna, ha lehúzom kézből kétszer és aztán kicsit lopok az asztalról - értitek, ugye mert én csak harmadszorra - szóval tanulságos volt. Mindenesetre hivtak újra, úgyhogy annyira nem lehetett tragikus, és van egy bridgeklub, ahol már valakit ismerek és igy talán majd bátrabban merészkedem le.

Nektek is jó bridgelést!

Látogatóban St Ives-ban

A tegnap este számomra nem tartogatott óriási izgalmakat, Paul és David mindketten rabbik, igy érthető módon végigbeszélték, hogy melyik kollégával mi van, melyik zsinagógában mi történik. Namármost az a helyzet, hogy ez nekem annyira nem volt izgalmas, viszont a báránysült nagyon finom volt. Viszont nagyon jó volt utána Spicsekkel randizni, látni őket belerötyögni a kamerába, meg egyáltalán.
Ma reggel megérkezett a mikulás egy 150 kilós szamoai futár formájában, és kihozta az ajándéklistáról vásárolt ajándékokat. És annak ellenére, hogy nagyrészt "lapos" ajándékokat kaptunk azért elég szép a termés, jelenleg egyenletesen elteritve a nappali egyik sarkában. Eleinte kicsit nehezen dolgoztam fel a sok lábos látványát, de Esther egy idő után megtalálta a megfelelő hangot: "Ebben sül a brownie, ebben a sólet, ezen fogunk libacombot sütni, ebben készül a sajttorta..." Igy aztán mostmár egész lelkes vagyok, bár azt még mindig nem értem, hogy mire az a sok salátás tál.
Ezután álláskeresés következett, találtam is egy-két értelmes dolgot a neten, meg felhivtam pár már meglévő kontaktot.
Késő délután hazaértek a Judithék a gyerekekkel, úgyhogy ismét játszás, majd vacsi és fektetés következett. És ha minden igaz ma még hidalok majd egy kicsit a Bojival!

Szociális élet

Na nagyon belecsaptunk a szociális lecsóba, hogy egy ilyen képzavarral örvendeztesselek meg benneteket. Tegnap ebédeltünk Ari és Michala-nál akik egy elég vallásos pár, de nagyon helyesek, ők azok akiket kinéztem, mint leendő legjobb barátok. Nos, ezt még meglátjuk, de kellemes volt. Aztán Zsuzsáék egy barátjánál tettük tiszteletünket, akinek amellett, hogy igen jó kapcsolatai vannak magától is, van egy lánya és egy veje, akik IT témában dolgoznak szintén igen jó kapcsolatokkal. Szóval velük is megismerkedtünk tegnap délután, és rendeteg segitséget igértek munkakeresés ügyben, ha a fele bejön már bőven jó. Ezek után elmentünk édes kettesben vacsorázni a Royal Oak Hotelbe (ez a szüleimnek és Eci-Gyurinak ismerős lesz, mert ott voltam velük is), ami nagyon kellemes volt, különös tekintettel a remek társaságra és a közeli ismeretségre egy 300 grammos medium scotch fillet-tel.

Ma reggel Lizzel és Dannyvel reggeliztünk, ez itt nemzeti sport. Mármint az elmegyünk valami strandra és jól megreggelizünk a kilátást bámulva. Ami azt illeti, jó sport, szeretem! Liznek már hatalmas pocakja van, de nem csoda, ketten laknak benne, igaz már csak augusztus végéig.

Este megyünk St Ives-ba, ahonnan időközben a Kádár ősők evakuálták magukat Kanada és Perth irányokba, úgyhogy csak az ifjúság lesz ott, meg Lisa és Paul - Judith és David barátai(Paul szervezte nekem az itteni "legénybúcsú-pótlékom", szóval neki nagyon hálás vagyok).

Ezek után éjszaka még randizunk Spicsekékkel skype-on, szóval zajlik az élet :)

Ünnepségsorozat, sokadik felvonás

Ma reggel a szokásos programmal kezdtünk, munkát kerestünk.

Délután aztán fogtuk Esther kedvenc tortáját, összeszedtük a nagymamákat és felvonultunk St Ivesba, igy testületileg Judithot és Esthert ünnepelni.

Természetesen a dolog nagy Joe és Ari játszással kezdődött, én a magam részéről annyira kipurcantam benne, hogy jóatyámhoz méltóan még feltűnés nélkül szunditottam is egy 10 percet a kanapén vacsora előtt. Na mit mondjak, hajszásak ezek a srácok (Zsózsó, Mülnyó - resteppa!!!)

Vacsi után aztán gyerekek balra el, mi meg kellemeset beszélgettünk, ünnepeltünk, tortáztunk. Esther némi pezsgő hatására még egy kis hihi üzemmóddal is megörvendeztette a nagyérdeműt.

Időközben pedig a szüleim is hazaértek - természetesen egy bőrönd minuszban, ami Heathrowról lévén szó tulképp jó eredmény - szóval lassan helyreáll a világ rendje. Most pedig megyek, azt ágyba zuhanok.

Fotók

Bondi beach, Andival, Sipivel (Ez már a pancsizás után, talán azért kicsit lila a szánk Sipivel)

Sipikével Bondi beach-en

Egy csokor virág amit kaptunk (Samtől és Garontól akik az esküvőn is csinálták a szivecskés, majmos, macis lufikat)

És ime pár fotó a kecóból ahol nyomorgunk.

Szülinapok tömkelege

Egy kellemesen ellustizott délelőtt után állást kerestünk délután, majd este nagyon kedves családi barátok és persze a család társaságában vacsoráztunk St Ives-ban.

Mindeközben valahol az afgán hegyek felett elsuhanva Eci nagynénémnek születésnapja volt, amihez ezúton is gratulálok. És most hogy 12-öt ütött az óra, és 9-ének vége,

Esthernek szülinapja van!!!

Még sose volt a feleségemnek szülinapja, ez nagyon izgi :)

Zöldszem

Azt hiszem sokatoknak már meséltem, hogy Esther akkor volt kapcsolatunk során egyedül féltékeny, mikor én a Harry Pottert olvastam és mivel én nyakig belebújtam a varázsvilágba, Esther elhanyagolva érezte magát. Igy hát nem egy csinos szőke, hanem Harry a fő konkurens.

Nos tegnap 3 év vágyakozás után Esther megvette élete első Iphone-ját. Azért kellett eddig várni, hogy 32 gigásat tudjon venni, ami immár majdnem két hete a piacon van Ausztráliában, nem is értem, hogy tartóztatta meg magát eddig. Mindenesetre most megvan a kütyü, ami tényleg nagyon király és Esther éjt nappallá téve boldogan játszik vele.

Ha ez igy megy tovább, megkérem Harry-t, hogy változtassa békává az Iphone-t.

Az ördög és a részletek

Bár eredetileg nem provokációnak szántam az előző posztot, nagyon jólesik a nagy felbuzdulás, ez esetben az eredeti tervekkel ellentétben mégsem bliccelem el a mai posztolást :)

Bár túl sok izgalomról nem tudok beszámolni mert valami rendezőasszisztens bekeverhette a dolgokat és a mai nap pontosan a tegnapi forgatókönyve szerint zajlott. Délelőtt találkoztunk a Weiner-kommandóval, délután állásoztunk az interneten.

Na persze az ördög a részletekben lakozik, ugyanis ma Daviddel elvittük Joe-t kanbulizni, hogy a lányok nyugodtan vásárolhassanak. Ari nem csatlakozott, ő egyelőre a játszótéri csajozás helyett az anyatej közelségét preferálja. Egyébként Judithnak ma van a szülinapja, füle érjen bokáig!

A leghűségesebb olvasó

Azt hiszem megtaláltam a leghűségesebb olvasóm. Vicces módon az Esther az, pedig ő aztán igazán tudhatja, hogy mi van velem. Ennek ellenére minden nap számon kér, hogy irtam e, és ha véletlenül elmulasztott a vállam felett kukucskálni mikor igen, azonnal leül és olvas. Valamint ha lehet, még nálam is jobban várja a kommenteket. És persze számonkér, hogy nem is úgy volt, vagy hogy azt miért hagytam ki... :)

Ma egyébként unokaöccsöket sétáltattunk, meg JudithandDavid-eztünk délben. Voltunk a játszótéren is, Esther és Joe nagy megelégedésére meghajtottam a mérleghintát mint Singer a találmányát.

Délután pedig munkát kerestünk, csináltam egy szép kis adatbázist, hogy kit mikor hogyan miért mivel kéne zargatni. Valami majd lesz...

ui: már olvas is :)

Lassan de biztosan

Gyógyulgatok. Még azért köhögök, meg biztos ami biztos megvettük a harmadik csomag 100-as papirzsebit 3 nap alatt, de azért alakul, lázam már nincs, kezdek visszaszokni a táplálkozásra, és már Esther se érzi szükségét, hogy azzal fenyegessen, "nem kapok csokit ha nem eszem vacsorát" :)

Azért persze itthon punnyadok, a mai nap teljesen eseménytelenül telt. Tegnap spec nem, voltunk ebéden barátoknál, majd találkoztam egy fickóval aki egy nagy Sap-os cégnél dolgozik és segithet állás ügyben. Csak kávéztunk, de adott pár jó tippet meg továbbküldi az önéletrajzom. Valami ismét mozog...

Döglend

Ma döglendtem, ily módon a nap elég eseménytelenül telt. A pozitivum az volt, hogy Andi feljött meglátogatni, visszaadtam neki pár bacit és jót dumáltunk. Na meg persze Esther kitartó ápolása, aki még azt is nagyjából elnézi nekem, hogy jó pasi módjára vadul sajnálom magam.

Exodus

A magyar különitmeny sajnálatos módon megkezdte a kivonulást, és ez nem tölt el valami nagy lelkesedéssel, ami azt illteti. Tegnap a szüleim és a nagybátyámék húztak el a meleg északra, ma Sipi úr dobbantott. Ráadásul midőn e sorokat irom zajlik a Fehérvári klán "kirugó-vacsorája", én meg itthon némi lázzal és köhögéssel viaskodom, amit Sipi úr nagyvonalúan rámhagyományozott. Legalábbis remélem ő már jobban van.

Egyébként tegnap is és ma is a délelőttött az elutazókkal töltöttük, meg kivittük őket a reptérre. Tegnap délután aztán volt egy kis nyugi, ami eléggé ránkfért, majd végre egy kis időm kettesben Sipikével. Azért basszus volt mit megbeszélni igy három hét után is. Aztán közös vacsi Estherrel és Andrissal, a végén Andi is befutott. És persze a vacsi két másik fontos szereplője a pekingi kacsa (amit tizenéve nem ettem, de imádok, és nagyon jó is volt), meg Józsi a hal, akit ezek a barbárok az akváriumból még élő formájában választottak ki lemészárlás majd elfogyasztás céljából, minden tiltakozásom ellenére.

Ma délután pedig Évával és Jánossal kávéztunk, ami nagyon kellemes lett volna, ha nem lettem volna már kicsit kész, de örülök, hogy legalább láttam belőlük valamit, mégha ez forditva nem is lehetett nagy élmény.