Ahány ausztrállal találkozom, mindenki megkérdezi tőlem, hogy milyennek találom az itteni életet. Mivel sok lehetőségem volt erre válaszolni, kialakult valami "bevett duma", ami aránylag jól leirja a helyzetet, és ezt most kicsit bővebb lére eresztve megosztom veletek:
Pár hete vagyok itt, valamennyire kezdem magam kiismerni azokon a helyeken ahol gyakran járunk, kezdem megtanulni a bevett útvonalakat. Esther elmondása szerint már a motivációs leveleim is alakulnak, és egész hatékonyan spórolom ki a szavakat a mondataimból, ami jelentős váltás hőn szeretett körmondataim után. Ráadásul a HR-esekkel való telefonos smúzolást is kezdem begyakorolni, a számomra kifejezetten idegen determináltság sugárzásával együtt (ld. olyan mondatok, hogy "mit tehetek, hogy meggyőzzelek az alkalmasságomról"). Ha a család valamelyik barátja kerül szóba, általában már tudom kiről van szó, Esther társaságában is kiismerem magam, sőt már annak is szükségét éreztem, hogy pár ember számát elmentsem a telefonomban. És félreértés ne essék, azt hiszem ezek pár hét alatt nem is rossz eredmények.
Másrészt, bár nagyon kellemesen elvagyok itt, ahol lakom nem az otthonom. Abban bizom, hogy mikor beköltözünk Chatswoodba és a személyes tárgyaim fognak körülvenni ez változni fog legalább egy kicsit, bár még mindig nagyon messze lesz a Nyugatitól. Emellett nincs állásom, ergo nincs napi rutinom. Tehát egyelőre egy turista vagyok, aki kicsit közelebbi ismeretséget kötött a helyiekkel és most elvan..., azt majd lesz valami.
Az itteni élet kérdésében egyenlőre nem tudok kompetensen nyilatkozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ez már kiváló szerintem pár hét után, főleg, h az emberek kezdenek alkulni, az megadja az alapot.
VálaszTörléshát persze, hogy nem a Nyugati, hanem valami más :) remekül hangzik, hogy már azért otthonosabban mozogsz - míg az otthon érzése kialakul, az sajnos egy kis idő, de majd jön ám az is! este megyünk méretet venni a kecóba, izgi-izgi :)
VálaszTörlésTi valami furcsa távoli paralel életet éltek? Méreteket vesztek, bútorokat vesztek. Tök vicces :)
VálaszTörlésAmúgy Brumm, nekem volt alkalmam kicsit belelátni abba, ahogy "kezeled" ezt a helyzetet. És szerintem legyél magadra nagyon büszke, én az vagyok Rád. Olyanfajta rugalmasságot és nyitottságot láttam, amit őszintén szólva nem tudtam elképzelni. És tény, hogy ezt máshogy nem lehet, mégsem hittem volna, hogy ennyire bátor leszel.
Ez még sokáig lesz ilyen tudatos aztán egyszer csak tele lesz a telefonod BARÁTOK számaival, akiket bármikor felhívhatsz hogy leugorjatok egy korsó sörre, ugyan nem a nyugatihoz, de mondjuk a Rocks-ba :) vagy enni egy jó pekingi kacsát Chinatown-ba. ÉS majd már az lesz természetes és majd jó lesz. És majd ha lesz munkád, még jobb lesz, és a lakás is sokat fog ezen segíteni. De ez még jó darabig így lesz... nekem is így volt Izraelben. De Te nem vagy egyedül és ez nagyon fontos:)
Addig meg tényleg, úgy ahogy eddig, fogd fel hosszú, laza, ráérős nyaralásnak...
Komoly döntést hoztál, jól csinálod, várd ki, be fognak érni a dolgok!
A körmondataidat meg tartogasd a blogra :)
Nagy cuppantás a bátor Brummnak!
Köszönöm a biztatást! Amit irtam egyébként nem panasznak szántam csak egy leirásnak. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem élem meg kifejezetten nehéznek. Csak most ez van, de tudom, hogy ez csak egy stádium, lesz még jobb is, rosszabb is, aztán majd kialakul. Szóval semmi para most itt tartok.
VálaszTörlésha Kisbogárnak igaza van, és mi egymás életének tükörképét éljük, csak ti fejjel lefelé, akkor elvileg jól kell ám érezni magatokat!
VálaszTörlésJahh, és mértünk, az nem fér oda, de más igen, és máshogy, de tök jó lesz, és most már majdnem biztos, hogy szeptember első felében költözünk!!!! Ha nem is tengerparti öböl, de Duna-part :p tiszta izgatott vagyok!!!!!!!!!