Rövid hirek Sydneyből

Sportrovat:
Esther a héten 6 állásinterjút dobott, ebből egy csont nélküli első és második fordulót, kár, hogy az állás kifejezetten rossz és Zsuzsával karöltve beszéljük le Esthert, hogy elfogadja.

Társadalom/kultúra:
Zsuzsát megválasztották a zsinagógájában a hitközség elnökének. A szerkesztőség ezúton is gratulál!

Lakber/dizájn:
Ismét van ágyunk, felszámoltuk a tábori körülményeket. Holnap még a takaritók is jönnek, lehet hogy idővel majd a barlangrajzokat is levakoljuk

Gasztró:
Hétvégén a Gundelben voltunk, ettem spenótot meg rántott húst, ma meg Esther vett nekem kürtőskalácsot, és nagy tárgyalásban vagyok az anyuval némi húsvéti sonkát illetően

Aktiv semmittevés

Kicsit átrendeztük a halószobát, otthonos, nem?

Azért hosszú távon majd visszaépitjük a matracot az ágyba, ma délelött ennek érdekében megalakitottam a 3-mas számú Chatswood-i barkácsegyletet, és az ehhez szükséges szerelési munkálatokat elvégeztem.
Egyébként nagyon kellemes rövid-hosszú hétvégénk volt. Rövid, mert pénteken végre elkezdődött a tréning és szombaton is okosodtam, hosszú, mert hétfő ünnepnap volt. Tulképp nem csináltunk semmi különöset, barátokkal és szülőkkel találkoztunk, szereltünk, munkát kerestünk (itt jegyezném meg, hogy Esther nagyon hősiesen átváltott rosszkedvből aktiv, megoldjuk a problémát üzemmódba), olvastunk, vásároltunk, tornaztunk. Ja és 20%-al többért adták el lakást amit kinéztünk, mint amennyit mi gondoltunk adni érte, úgyhogy megnyugodva konstatáltuk, hogy nem maradtunk le semmiről.

Derult egbol villamcsapas

Hetfo delutan a nagyfonok behivta Esthert egy konnyu barati csevejre, es kozolte vele, hogy atszervezi a ceget es bar nagyon elegedett vele, most ki van rugva.


A dolog hattereben az all, hogy az elmult fel evben 3 tanacsado is elment a cegbol, es bar Esther es a kozvetlen fonoke eleg szepen kezdtek rendberakni a back office-t, az egy tanacsadora juto koltseg megnott. A nagyfonoknek pedig nem jutott eszebe az a remek otlet, hogy az elment emberek helyere ujakat kene felvenni.

Esther termeszetesen igencsak el volt kenodve, illetve meglehetosen morcos volt az elmult ket napban, orommel jelentem, hogy azert fokozatosan tulteszi magat a dolgon, kulonosen, hogy tegnap a kisfonokkel ebedelt es ugy tunik, hogy az egesz uzletag szeteso felben van, igy lehet, hogy mar kozeptavon se veszit semmit. Mindenesetre a fordulat finoman szolva erdekes a belengetett kozeptavu eloleptetes illetve a szinten belengetett rovid tavu fizetesemeles fenyeben.

Ezzel persze a szombaton arverezesre kerulo lakasnak is bucsut inthetunk, leven allas nelkul hitelt sem nagyon adnak.

Sebaj, lakas fel ev mulva is lesz, Esthernek meg mar van ket interjuja jovo hetre.

Hogy is megy a lakasvasarlas

A lakasokat itt ugy adjak el, hogy meghirdetnek egy arat - mostanaban annyira porog a piac, hogy egy direkt alacsony arat, hogy becsabitsak a vevoket - es heti ketszer fel oraban biztositanak lehetoseget az erdeklodok tomegeinek, hogy megtekintsek a lakast, majd harom het utan arveresre bocsajtjak. Az arveresen az ember kap egy szamot amit emelgetni kell amig a karod es a tarcad birja. (Van olyan is, hogy valaki nem varja meg az arverest, es bead egy ajanlatot menet kozben. Ilyenkor az elado eldonti, hogy elfogadja e, ha igen, nincs aukcio. Ezzel ugye elvesziti az esetleges extra hasznot, viszont garantalt osszeget kap.)
Tegnap egy mobil hitelugyintezo is volt nalunk az egyik bank kepviseleteben. Elosszor akkor lepodtem meg kicsit, mikor Esther mondta, hogy este 9-re jon. Aztan nem lepodtem meg, mikor egy-ket alapfogalmat elmagyaraztunk neki az Estherrel, azon viszont igen, amikor fel ora utan rajott, hogy nekunk nem igazan erdemes megprobalni lenyomni a szokasos dumat, mert egyreszt valamennyire kepben vagyunk, masreszt vannak kisse bonyolito tenyezok (pl., hogy nem vagyok allampolgar). Innentol baromi jofej volt, nagyon igyekezett megerteni az osszes nyavajankat, nem probalt mellebeszelni, hanem szepen felirt mindent aminek utana kell neznie. Ejjel fel 12-kor, mikozben latszott, hogy mindjart leesik szegeny a szekrol, szemrebbenes nelkul vette tudomasul, hogy most meg egy nyomtatvanyt ki akarunk toltetni vele - vegul megkegyelmeztunk, elkuldjuk e-mailben. Komolyan le vagyok nyugozve.

Pizza vs. salata

Az elmult par hetben probalom kicsit formaba hozni magam, es ezen erofesziteseimnek fontos eleme az ebedre elfogyasztott salata. Tekintve, hogy a salatazoban oriaspalacsintat is adnak, az ebedvalasztas eleg komoly onmagam ellen folytatott pszichologiai hadviselest igenyel.
Ennek reszekent dolgoztam ki mult heten a salata olyan mint a pizza elmeletet, mely szerint van valami alap, azt rapakolunk minden felet amit szeretunk es amitol erdekes lesz, tehat finom. Nos, tegnap este eleg nagy rohanasban voltunk, igy vegul elfeleztunk egy pizzat vacsorara (az en felem barany sultes, fetas, spenotlevelekkel es joghurt ontettel). Jelentem, az elmelet megdolt...

Kitekintés a munka frontján

Ma megvolt a nagy megbeszélés, és a következő dolgok derültek ki:
- Úgy tűnik meglesz a technikai fejlesztés, tehát az ügyfél még sokáig SAP-ot fog használni - személyes konzekvencia: valamikor ősszel lesz két-három hét tesztelési munkám
- Vadul tárgyalják a jövő évi támogatási szerződésünket, amit meg fogunk kapni, lévén elégedettek velük, mi csináljuk a technikai fejlesztést és valakinek addig is támogatni kell, mást meg nem érdemes behozni rövid távra, márpedig a technikai fejlesztés és az üzleti fejlesztés közötti időszak rövid távnak számit (még ha a döntések tempóját elnézve mi ezt két évre is tippeljük) - személyes konzekvencia: a következő két évben is csinálhatok jelszómódositásokat, ha éppen igény lesz rá
- Mindezeknek megfelelően a megbeszélés arról szólt, hogy mit tehetünk mindennek az előkészitése érdekében - személyes konzekvencia: én nem sokat, de annak a kétharmadát már amúgy is megcsináltam
Szóval hosszú távon van állásom, reméljük azért az értékelésen megbeszéltek szerint idővel majd a jelszómódositásnál is izgalmasabb feladatokkal (ami úgy tűnik ennél az ügyfélnél számomra a következő 8 hónapban nem lesz), addig is jövő héten kezdődik a tréning.

Vad a célkeresztben

Estherrel szombaton ismét lakásvadászatra indultunk, szokásunkhoz hiven némileg késésben, ugyanis taktikusan este 8:40-re állitottam az órát. Esther becsületére legyen mondva, hogy közös pályafutásunk legrövidebb zuhanyzását produkálta, és igy még odaértünk az első lakáshoz. Nekem nagyon tetszett, főleg ár érték viszonylatban, Esther kicsit hiányolt egy szép nagy teraszt, némileg jogosan, hisz alig férne ki a grillsütő (asszem korábban már értekeztem arról, hogy ez minden ausztrál háztartás nélkülözhetetlen eleme.)
A nap folyamán aztán megnéztünk még további 6-ot, sokat okosodtunk, majd délután elmentünk Zsuzsához és Péterhez és beszámoltunk a fejleményekről. A rajzokat és beszámolót elnézve ők is hamar belelkesültek, úgyhogy gyorsan vissza is mentünk és megnéztük még egyszer együtt. Ekkorra már Esther is nagyon lelkes lett, igy most izgatottan, kicsit aggódva várjuk a két hét múlva esedékes árverést, és napi 34 órában töprengünk, hogy mi is legyen a max. ár amit megadunk érte.
Este lelkesen hivtam az Anyut, hogy beszámoljak, de azzal vette fel a telefont, hogy "mindent tudok". Kicsit bosszankodtam, hogy lelőtték a poénom, de annál nagyobb bajom sose legyen, mint hogy az anyósom és az anyám jóban vannak :)

Kapun belül, de munka nélkül

Ma kaptam egy levelet a kisfőnöktől, melyben egy megbeszélést hiv össze jövő keddre. A megbeszélés témája: agyvihar, hogy mit kezdjünk magunkkal, mert ennyire nincs munka.
Asszem a mai nappal hivatalosan "kapun belüli munkanélkülivé" nyilvánitom magam. Igaz, még mindig a mi ügyfelünk a legnagyobb bevételi forrás a cégnek, és olyan jól tesszük a semmit, hogy várhatóan egy egész komoly projekttel is megbiznak minket hamarosan. Amiben nekem sajna nem sok szerepem lesz, de az más kérdés, a dicsőség az enyém is.
A tréning viszont hamarost folytatódik és az nagyon izgi!!!

Lovaglás vége

Mint ez számomra az elmúlt pár napban kiderült, a lovaglás egy folyamat. Egy hosszú folyamat....
Mikor az ember leszáll a lóról, újra talajt érez a lába alatt hajlamos azt gondolni, hogy ezzel vége. Aztán másnap megpróbál felkelni az ágyból, és kiderül, hogy brutál izomláz van a hátában. Majd harmadnap is... Negyednap már egész jó.
Egyébként beköszöntött a tél, levettük a téli paplant és kabátban rohangálunk. Hát hiába, csak 21 fok van...

Hiperaktiv hosszú hétvége

Négynapos hosszú hétvége van, ilyenkor ugye az ember alaposan kipiheni magát.
Nos, pénteken délben elmentünk sétálni Zsuzsával és Péterrel, amiből aztán csónakázás lett, tekintettel Esther és Péter lelkesedésére, mikor ez az opció is felmerült. Mivel kicsik voltak, két csónakot béreltünk. Kicsit kinos volt Zsuzsa és Péter csónakját figyelni amint először apró ponttá zsugorodik, majd eltűnik a láthatárról. Igaz, eddigre már mi is eredményesen ellöktük a saját csónakunk a mólótól. Emellett nagyon élveztük a dolgot, idővel be is vártak minket meg bele is jöttünk egy kicsit, ekkor már csak 60-at vertek ránk százon. Utána náluk ebédeltünk, később dominó háborúba keveredtem Marci unokaöcsémmel, amint minden igyekezetem ellenére megnyertem - de ezt hősies optimizmussal viselte, majd vacsoravendégeink is voltak.
Tegnap belevetettük magunkat  a Sydney ingatlanpiacba, megnéztünk 9 lakást és megállapitottuk, hogy a nagy, világos, jó beosztású és jó helyen lévő lakások jobban tetszenek mint a kicsi, sötét labirintusok a világ végén. Este még kosher la pesach palacsintát!!! sütöttünk, majd átmentünk Michalahoz és Arihoz társasjátékozni és éjjel 1-ig világuralomra törtünk ennek keretében.
Ma lovagolni mentünk Amandával és Andreval, ennek külön érdekessége az én viszonyom a lóval. A ló ugye magas, ha az ember ül rajta, akkor magasan van, ez már rögtön nem olyan jó. A helyzetet súlyosbitja, hogy bár én egy kicsi, helyes alacsony pónit akartam, azt csak úgy lehetett volna, ha én veszem őt a hátamra, igy kaptam egy nagy dögöt ami a többiekhez képest is megtermett volt, igaz, volt engedélyje medveszállitásra. A nagy dög egyébként közepesen volt kooperativ, aránylag békésen tűrte, hogy megpróbáltam beleszólni, hogy merre menjünk és milyen tempóban. Aztán csinált amit jónak látott, és az sem nagyon zavarta, hogy én nyilvánvalóan képtelen voltam lépést tartani. A két óra végére végül előjött valami a 11 éves koromban vett pár lovaglóleckéből és egyszer egyszer sikerült felvenni a ló tempóját, ilyenkor a kooperációs együttható kilenget a pozitiv tartomány irányában és alulról súrolta a nullát. Ennek ellenére a végén már egészen kibékültem a helyzettel és visszatekintve az biztos, hogy lóról leszállni majdnem olyan jó, mint levenni a sibakancsot.
A két óra végeztével hazafelé vettük az irányt, a lányok széles vigyorral a fiúk széles vicsorral az arcukon. Vigasztalásul Andre egy szebb ám 20 perccel hosszabb utat választott, ami végül 3 és fél óráig tartott egy helyett. Ez mondjuk az ülőgumóinkat két óra lovaglás után hangyányit megviselte, levitációs képességem rohamos ütemben fejlődik. Gyors helyzetfelismeréssel háromnegyed ötkor még lemondtuk a 7 órás vacsorameghivást - mikor a dzsungel közepén véletlen találtunk térerőt - onnantól tényleg élveztük a gyönyörű tájat.
Igy most nyugodt esténk van, holnapra pedig már csak egy kis 2 órás séta Michalaval és Arival, Forma 1 nézés Amandaval és Jaroddal és bridge Anyuval és a fiúkkal van betervezve.
Kedden bemegyek dolgozni és pihenek kicsit.