Estherrel szombaton ismét lakásvadászatra indultunk, szokásunkhoz hiven némileg késésben, ugyanis taktikusan este 8:40-re állitottam az órát. Esther becsületére legyen mondva, hogy közös pályafutásunk legrövidebb zuhanyzását produkálta, és igy még odaértünk az első lakáshoz. Nekem nagyon tetszett, főleg ár érték viszonylatban, Esther kicsit hiányolt egy szép nagy teraszt, némileg jogosan, hisz alig férne ki a grillsütő (asszem korábban már értekeztem arról, hogy ez minden ausztrál háztartás nélkülözhetetlen eleme.)
A nap folyamán aztán megnéztünk még további 6-ot, sokat okosodtunk, majd délután elmentünk Zsuzsához és Péterhez és beszámoltunk a fejleményekről. A rajzokat és beszámolót elnézve ők is hamar belelkesültek, úgyhogy gyorsan vissza is mentünk és megnéztük még egyszer együtt. Ekkorra már Esther is nagyon lelkes lett, igy most izgatottan, kicsit aggódva várjuk a két hét múlva esedékes árverést, és napi 34 órában töprengünk, hogy mi is legyen a max. ár amit megadunk érte.
Este lelkesen hivtam az Anyut, hogy beszámoljak, de azzal vette fel a telefont, hogy "mindent tudok". Kicsit bosszankodtam, hogy lelőtték a poénom, de annál nagyobb bajom sose legyen, mint hogy az anyósom és az anyám jóban vannak :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése