Hiperaktiv hosszú hétvége

Négynapos hosszú hétvége van, ilyenkor ugye az ember alaposan kipiheni magát.
Nos, pénteken délben elmentünk sétálni Zsuzsával és Péterrel, amiből aztán csónakázás lett, tekintettel Esther és Péter lelkesedésére, mikor ez az opció is felmerült. Mivel kicsik voltak, két csónakot béreltünk. Kicsit kinos volt Zsuzsa és Péter csónakját figyelni amint először apró ponttá zsugorodik, majd eltűnik a láthatárról. Igaz, eddigre már mi is eredményesen ellöktük a saját csónakunk a mólótól. Emellett nagyon élveztük a dolgot, idővel be is vártak minket meg bele is jöttünk egy kicsit, ekkor már csak 60-at vertek ránk százon. Utána náluk ebédeltünk, később dominó háborúba keveredtem Marci unokaöcsémmel, amint minden igyekezetem ellenére megnyertem - de ezt hősies optimizmussal viselte, majd vacsoravendégeink is voltak.
Tegnap belevetettük magunkat  a Sydney ingatlanpiacba, megnéztünk 9 lakást és megállapitottuk, hogy a nagy, világos, jó beosztású és jó helyen lévő lakások jobban tetszenek mint a kicsi, sötét labirintusok a világ végén. Este még kosher la pesach palacsintát!!! sütöttünk, majd átmentünk Michalahoz és Arihoz társasjátékozni és éjjel 1-ig világuralomra törtünk ennek keretében.
Ma lovagolni mentünk Amandával és Andreval, ennek külön érdekessége az én viszonyom a lóval. A ló ugye magas, ha az ember ül rajta, akkor magasan van, ez már rögtön nem olyan jó. A helyzetet súlyosbitja, hogy bár én egy kicsi, helyes alacsony pónit akartam, azt csak úgy lehetett volna, ha én veszem őt a hátamra, igy kaptam egy nagy dögöt ami a többiekhez képest is megtermett volt, igaz, volt engedélyje medveszállitásra. A nagy dög egyébként közepesen volt kooperativ, aránylag békésen tűrte, hogy megpróbáltam beleszólni, hogy merre menjünk és milyen tempóban. Aztán csinált amit jónak látott, és az sem nagyon zavarta, hogy én nyilvánvalóan képtelen voltam lépést tartani. A két óra végére végül előjött valami a 11 éves koromban vett pár lovaglóleckéből és egyszer egyszer sikerült felvenni a ló tempóját, ilyenkor a kooperációs együttható kilenget a pozitiv tartomány irányában és alulról súrolta a nullát. Ennek ellenére a végén már egészen kibékültem a helyzettel és visszatekintve az biztos, hogy lóról leszállni majdnem olyan jó, mint levenni a sibakancsot.
A két óra végeztével hazafelé vettük az irányt, a lányok széles vigyorral a fiúk széles vicsorral az arcukon. Vigasztalásul Andre egy szebb ám 20 perccel hosszabb utat választott, ami végül 3 és fél óráig tartott egy helyett. Ez mondjuk az ülőgumóinkat két óra lovaglás után hangyányit megviselte, levitációs képességem rohamos ütemben fejlődik. Gyors helyzetfelismeréssel háromnegyed ötkor még lemondtuk a 7 órás vacsorameghivást - mikor a dzsungel közepén véletlen találtunk térerőt - onnantól tényleg élveztük a gyönyörű tájat.
Igy most nyugodt esténk van, holnapra pedig már csak egy kis 2 órás séta Michalaval és Arival, Forma 1 nézés Amandaval és Jaroddal és bridge Anyuval és a fiúkkal van betervezve.
Kedden bemegyek dolgozni és pihenek kicsit.