Kek Hegyek es kenguru

Hétvégén Estherrel megpattantunk a Kék Hegyekbe. Eredetileg ugyan tengerpartra akartunk menni, lévén itt ugye elvileg nyár van, de úgy tűnik ezt mások is igy tudták, mert a tengerpartra 200 kilométeres körzetben kitették a megtelt táblát. Úgyhogy maradt a Leura, ami ugyan két km attól a helytől ahol fél éve nyaraltunk, de határozott előnye, hogy volt szállás, nem is rossz. Tekintve pedig, hogy a túra célja valójában az alvás és az evés volt elsősorban, az eső pedig meggyőzően változott szemetelés és szakadás között de egy percre nem maradt volna abba, nagyon nem hiányzott a tengerpart végül. Láttunk viszont nagyon gyönyörű csepkőbarlangot vizalatti folyóval, ahogy kell:

Persze az evés-ivás se maradt el, hogy mást ne mondjak ismét volt szerencsénk a világ legjobb scone-ját fogyasztani habbal és eperlekvárral, összefut a nyál a számban ha rágondolok.
Hazafelé pedig egy kenguru - nagyon szimpatikusan kellő távolságban - ugrált át előttünk az úton, a dolog érdekessége, hogy mindezt egy aránylag belső kerület parkos részén tette. Ilyenkor egyébként kissé idült, idióta vigyor szokott kiülni az arcomra, és a következő húsz percben csak azt hajtogatom: "Hoppy! Hiiiiii... Hoppy!"

Mérföld és kilométer kövek

A héten mérföldkőhöz érkeztem, beadtuk az állandó tartózkodásihoz a papirokat. Tulképp egész egyszerű volt. Nyilatkozni kellett, hogy továbbra is boldogan élünk mig meg nem halunk, meg meg kellet adni pár adatot, amit már a múltkor is. Mondjuk a pontosan, dátummal milyen országokban jártam az elmúlt tiz evben kérdés ismét okozott némi fejtörést - persze nem volt annyi eszem, hogy megtalaljam a múltkor összeirt listát - végül az izgibbeket kitöltöttem az EU-sokat meg csak felsoroltam - azok ugye nem pecsételnek. Sose gondoltam, hogy ezt még egyszer rossz néven veszem majd tőlük.
Mig én imigyen a virtuális mérföldeket rovom, Esther a kilométereket, pontosabban a lépéseket. A cégében ugyanis a legújabb hepp, hogy csapatokba szerveződve versenyeznek azon, melyik banda tesz meg több lépést egy-egy nap alatt. Ehhez a cég felszerelte őket egy övre szerelhető lépésszámlálóval és most róják a kilométekeket. Mikor az egyik csapattag felvetette, hogy ebédszünetben menjenek el mindannyian együtt futni és akkor majd jól megnyerik a versenyt, Esther felajánlotta, hogy a többiek csak menjenek, ő meg majd addig süt sütit, hogy majd másnap is legyen energiájuk. Olyan büszke vagyok!

A franciak

A franciak kb. ket honapja erkeztek Sydneybe. Betevedtek Zsuzsa zsinagogajaba, o meg meghivta oket pentek esti vacsira (lehet, hogy uj ev volt, akkor harom honap...), innen az ismeretseg.
Szimpi fiatal par Toulose-bol, gondoltak szerencset probalnak Ausztraliaban, mert az jo. Hat bejott a dolog. Szereztek egy vizumot, amivel lehet 20 orat dolgozni egy heten, majd jottek. Megerkezesukkor egy masik francia par (barat baratja) lakasat kolcsonkaptak harom hetre, kozben ket het alatt a lanynak mar lett is allasa. Azota a sracnak is van a Deloitte-nal, elinteztek neki is meg a lanynak is a rendes vizumot, igy mar o is teljes allasban dolgozik. Par hete mikor voltunk naluk az atmeneti szallasukon mar nagy francia tarsasag volt ott lakasavatni, mult heten pedig mar a legujabb kecoban voltunk. Osszebutoroztak az eredeti szallasadojukkal, most egyutt berelnek egy penthouse lakast Sydney egyik jobb keruleteben, a tetoteraszukon balt lehetne tartani. Szepek, fiatalok, bevallalosak es sikeresek... kar, hogy kicsit oregnek erzem magam mellettuk.

A majdnem tokeletes munkanap

Tegnap nagy ceges agytagitas volt az ugyfel IT osztalyan, amihez mi is tartozunk. Igy 12-kor szepen mindenki szedte a satorfajat az emeleten, es elvonult egy gyep bowling klubba. Azert persze nem minden fenekig tejfel, az elso kor sor utan be kellett ulni egy levegotlen zsufolt terembe es ket oran keresztul tulelni monoton, uncsi prezentaciokat a termeszetesen igen fenyes jovorol, persze horkolas nelkul.
Utana viszont megetettek, folyt a sor es kozben lehetett gyep bowlingozni ami egeszen szorakoztato elfoglaltsag. Tulajdonkepp ugyanaz mint a petanque csak nagyobb a palya es a golyok, valamint ez utobbiak felre vannak sulyozva, igy kicsit kanyarognak is.  Igy a delutant bowlingozassal es sorivassal toltottuk, a vegen mar csak egy maroknyi mohikan tarsasagaban, kik szent fogadalmat tettunk, hogy nem hagyunk semmit az elore kifizetett ceges sorbol. Mindenki megnyugtatasara szomoruan jelentem, hogy az utolso par kort mar sajat zsebbol fizettuk, mignem este 10-kor kipateroltak minket. Vajon ez elszamolhato tuloranak?

Kocsma trivia

A kocsma trivia egy olyan műfaj, melynek keretén belül az ember elmegy a barataival/kollégáival sörözni. Innen már nem rossz, de ez ugye még csak a kocsma rész definiciója. A trivia része a dolognak abból áll, hogy az összegyült asztaltársaságoknak mindenféle ravasz keresztkérdéseket tesznek fel (pl. melyik a négy legeredményesebb csapat az F1 történetében, mely három ország neve kezdődik "J"-vel, mely Afrikán kivüli országokon megy át az egyenlitő, stb.), zeneszámokat és filmrészleteket vágnak be, és meg kell mondani, hogy mi az, ki játsza, stb., fotókat adnak állitólag hires emberek szeméről és ki kell találni hogy ki az (nekem csak Halle Berry volt meg, Terence Hillről nem volt kép pedig az ő szemét még tán fel is ismertem volna). Van negyven kérdés és az első társaság egész szép nyereményt söpör be úgy 10-15 sörnyit ami már elég jó ok, hogy az ember visszamenjen jövő héten is. Kifejezetten jó buli a dolog, mi másodikak lettünk mert az irániak termelik a világ pisztáciáinak 50%-át pedig mi a brazilokra tippeltünk, de a nyeremény kb. egy első kör sörre jó lesz jövő héten is.

Szosszenetek

Hetvegen a lakasnezes mellett fali csempet is neztunk Zsuzsaek felujitasra kerulo konyhajaba, mindenki megnyugtatasara kozlom, hogy vegul megvan az igazi.

Esther tegnap felhivott, hogy mit csinal az ember ha kicsit be van csipve. Alapvetoen persze erre azt mondanam, hogy jol erzi magat, de tekinve, hogy delutan ketto volt, munkanap es azt is hozzatette, hogy a nagyfonokkel lesz mindjart egy ket oras megbeszelese, kicsit aggodtam es mondtam, hogy egyen, meg mossa meg az arcat (itt volt nemi nezetelteresunk a sminkkel kapcsolatban) es probaljon nem nagyon "hihi"-zni a megbeszelesen. Szerencsere sikerult.

Tegnap este aztan meg voltunk gyermekfelvigyazni, mig Lizt es Dannyt vacsorazni kuldtuk. Sok dolgunk ugyan nem volt, Mia es Zoe nagyon derek modon edesdeden aludtak, ket es fel ora alatt csak ketszer hallattak magukrol, de az instrukcioknak megfeleloen ravaszul kivartuk mig visszaalszanak par perc alatt. Igy vegul nem is talalkoztunk a felvigyazas alanyaival.

Ma este mindketten bulizni voltunk a kollegakkal, Esther elobb jotekonysagi divatbemutaton, aztan ceges pezsgozesen, utana nem tudom de meg nem ert haza. En kocsma trivian a kollegakkal, nagyon kellemes volt es masodikok lettunk. Igaz errol is az iraniak tehetnek a francnak kell nekik annyi pisztaciat termelni.

Varva vart poszt

Ezt a posztot mar nagyon reg vartam. Mar hogy megirhassam. Gondoltam majd akkor irom meg, ha az osszes repjegy kezben van, merthogy nagy-nagy vendegjaras lesz nalunk a nyaron/telen. (Aztan, hogy vegul tenyleg az osszes repjegy kezben van e nem tudom, de mostmar nagyon ugy nez ki, hogy igen, ugyhogy ime.)
Jonnek a szuleim, es a noveremek Mulistul, Marcistul, Bencestul. Velunk lesznek Sydneyben, megyunk allatkertbe, unnepeljuk az osoket, megnezzuk a kompversenyt Ausztralia napon, majd egyutt elmegyunk nyaralni Nyugat-Ausztraliaba, borozunk, pancsizunk, pihenunk.
Majd jon a melegvaltas, Nyugat-Ausztraliabol vissza se jovunk, mert oda erkezik Bopi (gyk. Bori es Sipi), akikkel sivatagban turazunk, kirandulunk, majd egyutt visszajovunk Sydneybe, hogy itt is korulnezzenek es lehet, hogy majd valami koalakat is felhajtunk nekik... Esetleg...
Roviden osszefoglalva: SUBIDUBI!!!

Lovi

Ma ismét Melbourne Cup volt! Ennek örömére életemben elősször fogadtam egy lóra, igaz csak sorsjegy formájában. A fogadást ugyanis irodán belül úgy szervezik, hogy a 24 ló nevét bedobják egy boritékba, aztán onnan húz az ember, mintha sorsjegy lenne. Asszem az én esetemben ez igy jó is volt, legalábbis növelte a nyerési esélyem ahhoz képest mintha tudatosan választottam volna lovat. Igaz, ez sem volt elég, bár kihúztam a tavalyi győztest, igazán bekocoghatott volna az első háromban.
Fél háromkor aztán kezdődött a verseny, nálunk az egész iroda kávéházi hangulatban sörözött a konyhában, Estheréknél komolyabban vették magukat, a holgyek jelentős része kisestélyiben pompázott. Ennek megfelelően ők inkább a 80 üveg jégbe hűtött pezsgőt nyakalták.
És ha ez nem mutatná, hogy mennyire fontos ebben az országban ez a lóverseny, ime a google.com.au mai logója: