Hétvégén Estherrel megpattantunk a Kék Hegyekbe. Eredetileg ugyan tengerpartra akartunk menni, lévén itt ugye elvileg nyár van, de úgy tűnik ezt mások is igy tudták, mert a tengerpartra 200 kilométeres körzetben kitették a megtelt táblát. Úgyhogy maradt a Leura, ami ugyan két km attól a helytől ahol fél éve nyaraltunk, de határozott előnye, hogy volt szállás, nem is rossz. Tekintve pedig, hogy a túra célja valójában az alvás és az evés volt elsősorban, az eső pedig meggyőzően változott szemetelés és szakadás között de egy percre nem maradt volna abba, nagyon nem hiányzott a tengerpart végül. Láttunk viszont nagyon gyönyörű csepkőbarlangot vizalatti folyóval, ahogy kell:
Persze az evés-ivás se maradt el, hogy mást ne mondjak ismét volt szerencsénk a világ legjobb scone-ját fogyasztani habbal és eperlekvárral, összefut a nyál a számban ha rágondolok.
Hazafelé pedig egy kenguru - nagyon szimpatikusan kellő távolságban - ugrált át előttünk az úton, a dolog érdekessége, hogy mindezt egy aránylag belső kerület parkos részén tette. Ilyenkor egyébként kissé idült, idióta vigyor szokott kiülni az arcomra, és a következő húsz percben csak azt hajtogatom: "Hoppy! Hiiiiii... Hoppy!"
és az esőt megbüntették? a szemetelés miatt kérdem :)
VálaszTörléshuhh, nem csak az alkoholizálási együtthatónk csökkent, hanem a humorfaktorunk is... :)
VálaszTörlésMellesleg jelentem, az előbbit bepótoltuk szombaton :))))
:p
VálaszTörlésegészen elképesztően szépek ezek a cseppkőképek... :) amikor nyáron Surnyával biciklitúrán voltunk a Fető tónál, akkor a bicaj előtt átugrált vagy ezer béka. Surnya már kész volt, mert én mentem elől és mire ő következett elugrátak a békák, de én mindig jelentettem: hopp, egy béka, hopp, egy másik. ő meg hol., hol?... aztán előre engedtem :)
VálaszTörlés