A héten mérföldkőhöz érkeztem, beadtuk az állandó tartózkodásihoz a papirokat. Tulképp egész egyszerű volt. Nyilatkozni kellett, hogy továbbra is boldogan élünk mig meg nem halunk, meg meg kellet adni pár adatot, amit már a múltkor is. Mondjuk a pontosan, dátummal milyen országokban jártam az elmúlt tiz evben kérdés ismét okozott némi fejtörést - persze nem volt annyi eszem, hogy megtalaljam a múltkor összeirt listát - végül az izgibbeket kitöltöttem az EU-sokat meg csak felsoroltam - azok ugye nem pecsételnek. Sose gondoltam, hogy ezt még egyszer rossz néven veszem majd tőlük.
Mig én imigyen a virtuális mérföldeket rovom, Esther a kilométereket, pontosabban a lépéseket. A cégében ugyanis a legújabb hepp, hogy csapatokba szerveződve versenyeznek azon, melyik banda tesz meg több lépést egy-egy nap alatt. Ehhez a cég felszerelte őket egy övre szerelhető lépésszámlálóval és most róják a kilométekeket. Mikor az egyik csapattag felvetette, hogy ebédszünetben menjenek el mindannyian együtt futni és akkor majd jól megnyerik a versenyt, Esther felajánlotta, hogy a többiek csak menjenek, ő meg majd addig süt sütit, hogy majd másnap is legyen energiájuk. Olyan büszke vagyok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szegény Esther rá maradt a "hálátlan" meló.
VálaszTörlésMélységes egyetértésem, és helyeslő vállonveregetésem. A feleséged tud élni.
VálaszTörlés