Viszlat 2010

Eloszor is sok boldog szulinapot, immar sajat idozonajaban is 8 perce 60 eves Gyuri nagybatyjamnak.

Emellett unnepelyesen jelentem, hogy ez az ev is eszmeletlen gyorsan elment. Es bar ha megkerdezi tolem valaki, hogy milyen ev volt, es azt mondom semmi kulonos, tulajdon keppen ez tokre nem igaz.
Azt hiszem nagyreszt megszoktam, hogy Ausztraliaban vagyok, mar jo fele fordulok tolatas kozben, es nem nezek meltatlankodva az Estherre, amikor teli es nyari 22 fokrol beszel, vagy amikor azt gondolja, hogy a 60 fokos paratartalom az szaraz. Sot, odaaig fajultam, hogy kicsit rossz neven veszem, ha nem kerdezik meg a boltban, hogy hogy vagyok (pedig ez kezdetben allatira idegesitett, leven felszines, meg minden).
Masreszt, meg mindig koszonok az embereknek a liftben es az oltozoben - ami pedig itt nem szokas - es elobb olvasom az Indexet es a Hirszerzot, csak utana a The Australiant.
Voltam otthon, ami nagyon jo volt, latni a csaladot, baratokat, talalkozni Bencevel, jatszohazazni Marcival. Voltunk New Yorkban es most mar ertem Eshter miert van oda annyira attol a varostol es itt volt Andris es jol esett, hogy o meg ettol volt oda. 30 lettem, bar ez nem erintett meg kulonosebben viszont kiderult, hogy megis szeretek orat hordani. Esthernek lett uj,  remeljuk idovel perspektivikus allasa, volt par kellemes hosszu hetvegenk, lattuk a Forma1-et eloben es felteve az i-re a pontot alairtuk a szerzodest a lakasra (azt se hittem volna, hogy eletem elso ingatlanjat Sydneyben veszem majd).
Osszessegeben nagyon jo kis ev volt!

Lazulunk

Mivel megkaptuk a 25-26-i ünnepnapokat hétfőn és kedden mint munkaszüneti napok, most éppen négy napos hétvégénk utolsó napját kezdjük meg. Illetve, Esther szabadságon lesz a maradék három napban is, de én dolgozom, illetve inkább jelen leszek a munkahelyemen.
Mindenesetre imáron három napja nagyjából aktivan tesszük a semmit, időnként BBQ partikon veszünk részt, medencékben úszkálunk, délig alszunk és ez nagyon jó.

MacMaci

Tegnap vegre megkaptam a varva vart, es egy ideje mar beigert ceges MacBook Pro-mat. Egyenlore baratkozunk, en probalom legyozni az mac-maniasok keltette ellenszenvbol szarmazo eloiteleteim, o probal elkapraztatni, helyenkent sikerrel. Arrol meg nem vagyok meggyozve, hogy barmivel is jobban/hatekonyabban lehet rajta dolgozni, de teny, hogy vannak jopofa as szep megoldasok benne, amiket az ember idovel megtanul es elvez.
Esther a sarokban kucorog, olelgeti az Iphone-jat, es kozben azt motyogja, hogy "jo, jo a tied nagyobb".

Karacsonyi hangulat Sydney-ben, avagy, hogy nem nyerte meg Esther a karacsonyi irodaszepito versenyt

Sydney-ben is mar erosen kitort a karacsony, tomegek vannak az uzletekben es sok minden szepen fel van diszitve:

A komp bejarata

Az autok

A buszok, kivul...

es belul.

Meg a turistak is.

A karacsonyfarol mondjuk kicsit sajatos elkepzelesek vannak:

A kavezoban pedig ez fogad:

De a legkomolyabb, hogy Esther (bar o semmit nem diszitett, a lelkes kollegak igen) meg ezzel is el tudta vesziteni az irodai asztal-szepito versenyt:

Hogy miert? Mert az izzok tul kozel vannak a papirhoz, a Mikulas meg tul alacsonyan log, igy diszkvalifikaltak a biztonsagi eloirasok megsertese miatt. Napokig vigasztaltam...

Anyósom homokozik

Nyugat-Ausztráliában rengeteg bánya, illetve azokhoz tartozó infrastruktúra, vonat, kikötő, stb. van. Ezeknek az épitése és működtetése érthetően veszélyes üzem és mivel Zsuzsa tanácsadó cége üzembiztonság és egészségvédelem menedzsment témában ad tanácsot, gyakran jár ilyen helyekre. Mikor erről mesél - pl. a teherautóról ami megpakolva olyan nehéz mint egy 747-es és a kereke akkora, hogy az ember nem éri fel a felni alját - mindig nyúzzuk, hogy csináljon fényképeket mert ez milyen jópofa. A múlt heti kirándulásáról csinált egy-két képet, éppen egy kotróhajóról ami a kikőtőt tarja karban a többieknek:

A kotróhajó, ami egyszerre 4 tonna iszapot emel ki

A szállitó hajó, amibe 80 tonna iszapot pakolnak, majd azzal elmegy a lerakóhelyre és ott cselesen kettévállik. Igy az iszap szépen becsúszik a tengerbe. Ha mégsem, hát lemossák schlauggal, akarom mondani vizágyúval, abból a tipusból ami egy fridzsider méretű sziklát vidáman elgörget

A legújabb nyugat-ausztrál divat 

Brumm-lak

Lett, Brumm-lak! Illetve lesz, április-május környékén, mikor elkészül. De ma kissé ugyan remegő kézzel és Béla papa tollával aláirtuk a szerződést.

Brumm-lak St Ives-ban lesz, lesz három hálószobája (az egyik ugye vendégszoba - ezt finom célzásnak szántam) szép nagy nappalija és jó kis erkélye amin lehet majd grillezni, mert az ugye kell. Az alábbi fotókon nem Brumm-lak, hanem a házban már elkészült mintalakás látható. Itt minden ami beépitett olyan mint nekünk lesz, konyha, csempe, szőnyeg, szekrények. 

A ház

 Brumm-lak

 Fürdő

 Háló

 Konyha

 Nappali

 Röviden összefoglalva: állati izgalmas, kissé be vagyunk tojva, alig várjuk, hu basszus mit csináltunk és nekünk most nagyon jó!

U2

A heten tobzodnak a hiressegek Sydneyben, a varos egyik felet a U2 (mi ebbe tartozunk) a masik felet Oprah tartja lazban, a Harbour Bridge-en pl. egy hatalmas O betu diszeleg. Na de errol majd kesobb, most a lenyeg, tegnap U2 koncerten voltunk!

A tematika a mostani turnen uralomasosra van veve es ez a latvanyban elegge atjott, a gyengebbek kedveert azert idonkent bevagtak az ISS kapitanyat aki odafent dudolgatta a dalokat. A koncert maga jo volt, nem kis teljesitmeny engem 2 oran keresztul zenevel lekotni de egesz jol sikerult, Esther pedig baromira elvezte. A latvanyt mindenesetre nem aproztak el:

A legnagyobb ujongasban - a korulottem allok oszinte megdobbenesere - megiscsak akkor tortem ki mikor a kivetiton megjelent egy Trabant.

Turis

Ahogy az ember öregszik, van az úgy, hogy ismétli magát. Akkor fogtam gyanút, mikor még csak a "Turis"-nál tartottam, de a blogger már lelkesen ajánlgatta, hogy legyen mondjuk az a  poszt cime, hogy "Turisták Sydneyben". Igy lett a poszt cime, hogy Turis, innen már úgyis lehet tudni mire gondolok.

Egyébként hétfőn találkoztunk Lindsey-vel, Esther tengerész haverjával egy kávézóban a Circular Quay-nél. Ez az az öböl, ahova az összes komp befut, egyik oldalról az operaház, másik oldalról Sydney történelmi belvárosa a Rocks határolja, amögött pedig fenségesen ivel át az öblön a Harbour Bridge. Mondjuk, hogy nem annyira csúf. Mellesleg itt szokott Esther ebédkor sétálgatni, jaj szegény. 

Szóval ott ültünk a kávézóban, néztük a kompokat, a vizet, a hidat és nem győztünk betelni vele, alig tudtuk levakarni magunkat az ablakról. Valahogy olyan ez mint a kettes villamossal végigmenni a pesti rakparton, megunhatatlan. Csak ülsz, és nem érted hogy lehet, hogy minden reggel ezen a hidon át visz a vonat dolgozni.

Ezek után még ma reggel is sikerült barátainkkal egy olyan kávézóban reggelizni, ahonnan a kilátás hasonlóan nyomorúságos volt, az Eggs Ben közben néztük az elhaladó bárkákat, vitorlásokat és jachtokat. 

Esther tanul

Esther pénzügyi tanácsadást tanul, abból a célból, hogy hamár pénzügyi tanácsadókat instruál, hogy hogy dolgozzanak, legyen fogalma, hogy mit is csinálnak.
Ma éppen a tőkeáttételes befektetések pénzáramlásának a kiszámitását taglaló fejezethez ért, mikor is felsóhajtott:
Jaj, de hát ebben számok lesznek!

Közösség

Kb. két hónapja kaptuk a hirt, hogy Esther egyik ismerősének - Judith gimnáziumi osztálytársának - a 35 éves férje, mikor éjszaka felkelt hogy a 9 hetes ikreit megnézze, összeesett és meghalt. Mondanom se kell, mennyire sokkoló volt a hir, hihetetlen, hogy egy korunkbeli egészséges emberrel is ez bármikor megtörténhet, ráadásul nem is derült ki, hogy mibe halt meg.

Bár a lány Sydney-i, Melbourne-ben éltek, ezért szülés előtt és után eljárt egy önkéntes kismama klubba, ahol összebarátkozott egy kicsit tapasztaltabb kismamával. Mikor megtörtént a tragédia a barátnő védőangyallá avanzsált, többek közt azt is megszervezte, hogy egy zsidó karitativ alapitványban létrehozzanak egy elkülönitett számlát a mama és az ikrek számára. Tegnap kaptuk a levelet, az elmúlt pár hétben a közösség 45 ezer dollárt dobott össze a család megsegitésére. Le a kalappal!

Gombaszlalom

Mivel az időjárás negyven napos fajta esőbe fordult, megkezdődött a gombaszezon. Na nem az erdei, esetleg csipetke vagy őzláb (bár lehet hogy az is), hanem a városi esernyőgombás. Reggelente Kisgomba és Nagygomba megy dolgozni, mikor beérünk a városba, akkor pedig kezdődik a 3D gombaszlalom. Mivel az utcák igen zsúfoltak és mindenki közveszélyesen nagy és agressziv esernyőkkel hadonászik igazi művészet a belvárosban úgy eljutni A-ból B-be, hogy közben ne nyakazzanak le, ne szúrják ki a szemed, lehetőleg te se tedd ezt másokkal és az esernyő se akadjon össze valami szembejövő játékossal. Ezt leginkább úgy lehet elérni, ha az ember a légtérengedély birtokában horizontálisan is próbál kitérni a szembejövők elöl, a minap a kollégákkal a légtérirányitás esernyőmagasságba történő kiterjesztésének ötletén is elmorfondiroztunk. A célba érés jutalma viszont, hogy az ember használhatja az esernyőzacskózó gépet, melyet korábban már megénekeltem.