Buksi simogatás

Tegnap volt a cégben ilyenkor esedékes teljesitmény értékelésem. Miután utoljára 3 hete kaptam egy kis jutalmat és buksisimogatást, nagyon nem izgultam, de úgy tűnik, hogy továbbra is kölcsönösen elégedettek vagyunk egymással.
Ami még szintén jó hir, hogy gondolkoznak azon, milyen egyéb feladatokat találjanak nekem, mert - némi joggal - attól tartanak, hogy unatkozom.
Végül abban maradtunk, hogy lelkesen várom a tréning folytatását meg a szabimat és ha valamit közben kitalálnak, még jobb. Úgyhogy tik-tak-tik-tak

F1 időmérő

Na szóval, az úgy történt, hogy Esther a héten egyik nap azzal jött haza, hogy az egyik Melbourne-i kolléga megy ki F1-et nézni a hétvégén, merthogy van céges páholyuk, de sajna minden jegy elkelt. Ezen kicsit szomorkodtunk, de ez van, úgyis Melbourne-ben van.
Ezek után pénteken 5:34-kor hivott, hogy akkor most legyek szives jegyeket nézni Melbourne-be, mert lehet, hogy lesz jegy a holnapi időmérőre. Mire kiderült, hogy van, a repjegyek is megvoltak, úgyhogy tegnap reggel a 7:30-as géppel lementünk, a 20:45-össel meg vissza.
Egyébként Melbourne is nagyon érdekes volt, fantasztikus, hogy hogy él egymás mellett a neogótikus/klasszicista   régi, és a hipermodern - nem félülnk újszerűt tervezni - felhőkarcolós új belváros. Ráadásul mindez némi remek européer alternativ és kávézós hangulattal is társul, és egy istenit reggeliztünk az egyik kis helyen.
A pályára dél körül értünk ki, pont jókor, hogy megtekintsük a:
- Formula Ford bajnokságot - nem olyan izgi
- a harci helikoptereket - nem semmi
- a Mini bajnokságot
- a légi kötelékes repülő bemutatót - penge
majd ezek után a szabadegyzést. Mi az első kanyarban ültünk, még csak hallottuk ahogy elkezdenek lassitani a célegyenes végén 300-ról, aztán láttuk őket beesni a kanyarba egy könnyű 190-el és kilőni a kanyar után.  Ekkor próbáltam fényképezni is, ami az előző posztot ihlette, a válogatás itt megtekinthető.
Egyébként, lévén, hogy egy Massat mindenképp akartam lőni Marcinak, az egyéb izgalmak mellett komoly vadászhangulat is eluralkodott Estheren és rajtam.
Utána körbenéztünk, bekukucskáltunk a boxutcába a szemközti kilátóról (a nagyi biztos mérges lenne ha látná milyen kupi van ott), ettünk-ittunk a páholyunkban, vadászrepülő bemutatót néztünk, és megállapitottuk, hogy valszeg ez az egyetlen hely a világon, ahol a férfiak állnak sorba a wc előtt.
5-kor aztán kezdődőtt az időmérő, ekkor már rutinosan legyintettünk azokra, akik nem gyors körön voltak, és már az első kanyarból megmondtuk, ki hogy megy - igazi szakértővé válltunk, na. Legalábbis az első kanyarhoz már baromira értünk :)

Az 1. kanyar jelentkezik

Kanyarban ulni azert jo, mert nem mennek gyorsan es konnyu fenykepezni. Nos, kis hazi statisztikank:
Ures aszfalt - 35
Auto eleje - 20
Auto vege - 17
Auto - 15

Twit

Uton Melbournebe... Wrummm...wrumm

A fonok rozsaszin telefonja

Ma a fonok - akinek egyebkent egy igen csinos mulovaglo felesege van, egy nem tul szep, am feltunoen rozsaszin telefonnal jelent meg a gyarban. Mivel gondosan az asztalon hagyta es itt csorgott mellettem egesz nap, feltunt a dolog, ugyhogy megkerdeztem mi tortent.
Mint kiderult az o telefonja aldozatul esett a hetvegi vitorlazasnak, a rozsaszin pedig egy haverjae, aki mikor egyszer megszorult, kenytelen volt ezt venni, mert a feketere varni kellett volna 3 honapot.
Mindebbol kiindulva kialakult nemi diskurzus par kollegaval a temaban, amit a fonok vegul eleg frappansan zart le: "Ugyan mar, ez Sydney, nem en vagyok az egyetlen csavo aki rozsaszin telefonnal rohangal". Hat... ebben is van valami.

1 avagy I

A kulturalis kulonbsegek a szamok leirasanal meglepoen nagy problemat tudnak okozni. A multkor el kellett faxolnom egy szamot valakinek, aki ezek utan felhivott, es visszaolvasta. A talalati arany 7/11 volt, ami azert nem valami fenyes, kulonosen, hogy szamokrol van szo. A legnagyobb traumat az egyes okozza, mivel itt nincs neki baseball-sapkaja, csak egy egyszeru kis vonal. A legnagyobb komplikaciok persze a bridgeklubban fordulnak elo, az ellenfelek rendszeresen lefordulnak a szekrol, mikor meglatjak, hogy (szerintuk) 7 szannal indultam.

Venni vagy nem venni, ez itt a kerdes

A hetvegen igen-igen nagy szamolgatasban voltunk, tortent ugyanis, hogy Zsuzsa es Peter meg a mult het vegen megjegyezte, hogy van egy kis penzuk, es ha akarjuk vehetunk egy lakast egyutt.

Mivel berelni lenyegesen olcsobb mint venni, es egy teljes lakast eselyunk se lenne torleszteni, az ajanlat igencsak izgi. Igy vehetnek egy fel lakast es a masik felet kiberelhetnek a szuloktol.

A hetveget igy aztan a kulonbozo adoszabalyok, kamatos kamatok, es ingatlanhirdetesek birodalmaban toltottuk, igaz, egyelore csak arra jutottunk, hogy Sydney egy jo keruleteben egy kacsalabon forgo palotat szeretnek... negyed annyiert. Meg dolgozunk az ugyon.

Egyebkent a heten Esther meregtelenito yoga tanfolyamra jar, es ennek megfeleloen taplalkozik. Ami meg ennel is durvabb, hogy nagyjabol en is, bar azert az ebedre evett salataba idonkent becsuszik egy kis bacon, de hat meg mindig salata.

200

Nos, bár az utóbbi időben kissé belassult a tempó, ide is eljutottam, ez a 200. poszt.
Sajnos nem tudok nagy dolgokról beszámolni ezen jeles alkalomból, illetve, ha azt vesszük, hogy honnan idultam itt 10 hónapja (te jó ég, 10 hónap), tulajdonképp az egy nagy szám, hogy eljutottam oda, hogy kellemesen szürke mindennapjaim vannak.
Bár ma speciel még dolgoztam is, igaz, nem SAP-t támogattam - illetve azt csak nyomokban, hanem Zsuzsának analizáltam, hogy mit művelnek a fiúk a bányában.
Mindeközben Esthert folyamatosan azzal fenyegetik, hogy pár hónap múlva majd át kell vennie a főnöke munkáját. Ebből az alkalomból nekiállt úgy tisztességesen feladatokat delegálni, ki is adott azzal a lendülettel 32, és nagyon lelkes volt tegnap este. Aztán ma reggel bement, és vakarta a fejét, hogy akkor most hogy is fogja mindezt számon tartani. Hát hiába, nem könnyű a nagyfőnökké vállás:)

Kangaroo valley

Na szóval, az úgy volt, hogy Zsuzsa és Péter előre mentek csütörtökön, mi meg utánuk pénteken, munka után. Alapvetően pihiztünk, jókat ettünk, olvastunk, társasjátékoztunk és kirándultunk. Na meg ettünk egy kicsit.
Annyira szép volt, hogy inkább beszéljenek a fotók.
Az egyetlen bánatom, hogy névadóval (Kangaroo valley) nem találkoztunk élőben, se wombattal, tehén bezzeg volt dögivel. Mindenesetre emelje fel a bal fülét, aki látott már hintakengurut ezelőtt :) Mégiscsak vicces dolog Ausztráliában élni.

Élünk

Még élünk, és egy újabb egész szuper hétvége van mögöttünk, amiről részletesen is szándékomban áll beszámolni, csak a Pétertől meg kéne szereznem a fényképeket.
Esther egyébként múlt héten beteg volt, de talán mostanra meggyógyult végre.
Holnap igyekszem részletekkel szolgálni.

Esküvő videó

Az esküvő videót nálunk konzervativabb emberek általában pár héttel, esetleg hónappal az esküvő után készitik el. Nos, mi úgy tűnik ebből a szempontból nem vagyunk konzervativak, mindenesetre tekintettel az egy éves évfoldulónkra, valamint a közelgő utunkra úgy döntöttünk esetleg érdemes ismét elővenni a témát.
Ennek köszönhetően az elmúlt pár napban újra (meg újra, meg újra...) megnéztük a 3 és fél órás csak kissé vágott anyagot és eközben újra belém hasitott a felismerés, hogy milyen baromi sokat jelentett nekem, hogy itt voltatok. Köszönöm Anyu, Apu, Eci, Gyuri, Éva, János, András, Andi és Sipi (Boji, a jószándékot illetve a megvett repjegyet is értékeljük.)

Egy még igy is nagyon pöpec hétvége krónikája

Pénteken Péter lendületből idehozta Zsuzsát a reptérről, mi pedig főztünk vacsit, igy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt. Zsuzsa még arra is talált energiát, hogy a mosogatással segitsen, amiért igencsak hálás voltam.
Szombaton aztán szedtük a sátorfánkat, és felmentünk a Kék-Hegyekbe. Útközben pedig megálltunk egy állatkertnél, ami nem olyan gyönyörű, mint A sydney-i állatkert, de lehet az állatokat simogatni meg etetni is.
Sok sok kép és videó itt.
Utána felmentünk a hegyekbe, ami azért vicces, mert nem látsz egy nagy, magas hegyet magad előtt. Csak úgy mész, kicsit kapaszkodsz felfelé, majd még egy kicsit és hopp ezer méteren vagy. Ezt leginkább akkor fogod fel, mikor a Három Nővérnél (ld. képek) lenézel magad alá a szakadékba és van alattad 300 méter. A séta után kicsit még billiárdoztunk a györgy stilusú szálloda szalonjában, majd este elmentünk egy helyi, baromi hangulatos helyre vacsizni. A kisváros (Katoomba) ahol voltunk a 20-as évek sydney-i arisztokráciájának volt kedvelt nyaraló helye, igy nem kis megdöbbenésemre a városka rengeteg szecessziós épitészeti jegyet visel magán és ezt övezi az amerikai-ausztrál kisváros hangulatával. Éjszaka aztán aludtunk, mint a tejbetök, lévén csend és béke.
Reggel viszont elég durva ködre ébredtünk, ami némileg boritotta a kirándulós terveinket. Végül egy háromszáz méteres túra megtétele után Esther teljesen kivolt szegény, merthogy közben kitört rajta valami nyavaja, igy az időjárás végül csak jó ürügy lett. (Ezen a ponton hivnám fel a figyelmet a Brummék és a vizesés cimű képre.)
Hazafelé még megálltunk egy kávézóban, ahol a nagyon hangulatos könyvtár szobában a tea mellé scones-t eszegettünk tejszinnel és lekvárral, mellettünk kandalló, kint esett az eső és köd volt. Esther szerint nem is volt angolos, mert nem volt rózsaminta a teáskancsón.
Végül hazaértünk, remélem, hogy a délutáni szundi és a csirkeleves maceszgombóccal holnapra rendbehozza Esthert is.

Az élet értelme

Ennek a posztnak eredetileg az volt a cime, hogy "Semmi extra", a lentebb olvasható történések ürügyén. Aztán rájöttem, hogy valamit meg akarok veletek osztani, úgyhogy átneveztem "Az élet értelme"-re :)
A nagyi sokszor tűnödik azon, hogy hogy is van az, hogy ők ott voltak ketten a nagypapával, aztán egyszercsak olyan sok jó dolog lett belőle. Ezt a képet a nagybátyámtól kaptam a héten, vasárnap ünnepeltük a nagyi 91. szülinapját. (Mikor a kép készült már nem integettünk a háttérben, pedig egy darabig benne voltunk a tévében mi is. Ráadásul a képről rajtunk kivül még a Jairo és az Apu is hiányzik.) Leltár: 3 DÉDunoka, 7 unoka, 4 gyerek. Nem piskóta.

Ezen kivűl sok izgalmasról most nem tudok beszámolni, a héten szépen dolgozgattunk, voltunk Liznél és Dannyinél, vacsiztunk egy thaiban, szóval éldegélünk szépen és nagyon élvezzük.
Holnap elmegyünk megünnepelni magunkat a Blue Mountains-ba és töltünk ott egy kellemes másfél napot, majd beszámolok.

ui. Gabi, kössz a képet, szerzői jogok miatt beperelni nem ér

Kis dolgok

- Ma véget ért az a két nap, amikor hóvégén van munka. De legalább volt egy kis sikerélményem és most pihenhetek 3 hetet...
- Kitört rajtam az alergia, Esther csak HapciMacinak hiv...
- Ma ismét megkűzdöttem az automata fizetőgéppel, jelentem feljődőképes vagyok, egész jól ment

Purim

Esther szombaton rávett, hogy menjünk el Purimra, ami valóban a zsidó ünnepek közül az, amivel aránylag könnyen azonosulok, lévén addig kell inni, mig összekevered Hámánt Mordechajjal. Ez utóbbi mondjuk általában nehezen megy, mert Hámánt Ahasverossal szoktam keverni józanul is, de azért igyekszem.
Ehhez képest némileg bánatos voltam, mikor kiderült, hogy lemaradtam a borkostolóról (bár később rájöttem, hogy lévén kóser bort kellett volna kóstolni ez nem biztos, hogy baj), a másfél órás héber felolvasás meg eléggé megviselt. Mondjuk annak azért örültem, hogy a rabbi végül úgy döntött megkiméli Esther életét:

Merthogy Purimkor beöltözni is szokás, Paulnak pedig igy sikerült, nem semmi. Mentségére legyen mondva, hogy a Purimspiel témája idén római volt. A Purimspielt pedig úgy kell elképzelni mint egy nagy nomádtáboros előadás, ahol Róma a keretjáték, Esther könyve meg a történet, nem kicsit újraértelmezve.
Volt benne sok aktuálpolitika, némi élcelődés a sokféle zsidó szervezet együttműködésén, egy kis Brian élete utánérzés, sok Michael Jackson paródia, valamint főzőverseny Esther és Hámán között.

AA-nak szeretettel:

Esther épp kölcsön szárnyakkal ékeskedik.