Egy még igy is nagyon pöpec hétvége krónikája

Pénteken Péter lendületből idehozta Zsuzsát a reptérről, mi pedig főztünk vacsit, igy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt. Zsuzsa még arra is talált energiát, hogy a mosogatással segitsen, amiért igencsak hálás voltam.
Szombaton aztán szedtük a sátorfánkat, és felmentünk a Kék-Hegyekbe. Útközben pedig megálltunk egy állatkertnél, ami nem olyan gyönyörű, mint A sydney-i állatkert, de lehet az állatokat simogatni meg etetni is.
Sok sok kép és videó itt.
Utána felmentünk a hegyekbe, ami azért vicces, mert nem látsz egy nagy, magas hegyet magad előtt. Csak úgy mész, kicsit kapaszkodsz felfelé, majd még egy kicsit és hopp ezer méteren vagy. Ezt leginkább akkor fogod fel, mikor a Három Nővérnél (ld. képek) lenézel magad alá a szakadékba és van alattad 300 méter. A séta után kicsit még billiárdoztunk a györgy stilusú szálloda szalonjában, majd este elmentünk egy helyi, baromi hangulatos helyre vacsizni. A kisváros (Katoomba) ahol voltunk a 20-as évek sydney-i arisztokráciájának volt kedvelt nyaraló helye, igy nem kis megdöbbenésemre a városka rengeteg szecessziós épitészeti jegyet visel magán és ezt övezi az amerikai-ausztrál kisváros hangulatával. Éjszaka aztán aludtunk, mint a tejbetök, lévén csend és béke.
Reggel viszont elég durva ködre ébredtünk, ami némileg boritotta a kirándulós terveinket. Végül egy háromszáz méteres túra megtétele után Esther teljesen kivolt szegény, merthogy közben kitört rajta valami nyavaja, igy az időjárás végül csak jó ürügy lett. (Ezen a ponton hivnám fel a figyelmet a Brummék és a vizesés cimű képre.)
Hazafelé még megálltunk egy kávézóban, ahol a nagyon hangulatos könyvtár szobában a tea mellé scones-t eszegettünk tejszinnel és lekvárral, mellettünk kandalló, kint esett az eső és köd volt. Esther szerint nem is volt angolos, mert nem volt rózsaminta a teáskancsón.
Végül hazaértünk, remélem, hogy a délutáni szundi és a csirkeleves maceszgombóccal holnapra rendbehozza Esthert is.