Dolgozom, hurrá!

Van munkám. Márminthogy úgy tűnik vége van a nagy gyári pangásnak, és kicsit beindult az élet.
Ma két egészen érdekes ügyet oldottam meg, volt bennük némi program kód követés is - mikor lépésről lépésre megpróbálja az ember megfejteni, hogy mit csinál a program. Szerintem ez tekinthető az informatikában a pszichológiának, van egy program, aminek valami gyerekkori traumája van, és lépésről lépésre ki kell bontani, hogy megértsd az egyre mélyebb rétegeit, és hogy mi is a logika mögötte. Aztán a végén úgyis az derül ki, hogy az anyukája/apukája (a programozó) valamikor régen kicsit elszúrt valamit. Múlt héten mindenesetre egy egész komolynak látszó problémát is levadásztunk az egyik fejlesztővel, még németországban is kicsit összekapták magukat, hogy kiadjanak rá egy hivatalos javitást. (Mondjuk azt nem hinném, hogy ezért mondott le az SAP igazgatója, bár ki tudja ;) )
A kisfőnök pedig most már pár napja azzal "nyaggat", hogy hogy van az, hogy az összes ügyet én veszem fel, és mikor ma mondtam valamire, hogy ahhoz még nem jutottam hozzá, a válasz az volt, hogy semmi gond, nem csoda ha ennyit mindent csinálok. Mindenesetre javasolta az egyik ügyfélnek, hogy jelöljön valami nagyvalagrendre. (Valszeg nem fog, inkább elment három hét szabira, a dolog egyébként is leginkább azért fontos, hogy az ügyféloldali főnökök bónuszkritériuma teljesüljön, de azért kedves tőle.)