Szombaton itt volt Andre és végre átrendeztük a nappalit, úgyhogy tegnap kipakoltuk a könyveket, CD-ket és most már tényleg kezd kicsit otthonos lenni a hely. A képeinket is áthoztuk a szülőktől, úgyhogy ha azok is felkerülnek, az nagy királyság lesz. És most itten ünnepélyesen megfogadom, hogy hamarosan képek is lesznek!
Tegnap egyébként Péternek is nagy napja volt. A történet kicsit messzebbre nyúlik vissza: Mikor megérkeztem Ausztráliába Zsuzsa rohamtempóban elkezdte főzni a kedvenc kajáimat, Esther meg Péter pedig rohamtempóban elkezdték cukkolni, hogy bezzeg nekik soha semmit (nem igaz), engem meg idomitani, hogy a kedvenc kajám a vadas illetve a lecsó. Nos, tegnap itt apák napja volt, amit komolyan is vesznek, az áruházak hetek óta hirdetik, hogy mi mindent szeretnének az apukák. Nekem viszont nem volt nehéz dolgom - három hónapja ezt hallgatom - úgyhogy összeütöttünk Péternek egy emberes adag lecsót. Ráadásul lomtalanitás volt, úgyhogy a garázsból is kiszórtunk egy csomó vacakot és 4 év után újra beállhatott mindkét autóval - ez szintén régi vágya volt. Péter, minden kivánságod igy teljesüljön (esetleg kicsit hamarabb)!
A képek dolgot nem elbliccelni! :)
VálaszTörlés!!! (Esther interjújával mi a helyzet?)
VálaszTörlésképet, képet, képet! skandálja a tömeg. Jelentem, nálunk nő a dobozhalom, az egyéb halmok csökkenek. Ipoly utca ürül. Innen az irodából sugárzom a bérlő felé a költözési energiákat :)
VálaszTörlésLassan egy gasztoblogba is belekezdhetnél, mondjuk Egy kóser magyar kalandozásai
VálaszTörlésAusztráliában cimmel :-) A múltkori ötlet nyomán én is kedvet kaptam a főzőcskézéshez.
A rakott krumpliban különben kolbász nincs vagy tejföl :-)
Ez a vicc, hogy van mind a kettő. Van kosher kolbász, ami ugyan chorizo-nak van izesitve de sebaj és van tofu tejföl, ami sosem látott bocit.
VálaszTörlésEgyébként a mai alkotás egy kis borjú borda volt, mustáros, foghagymás, borsos olaj pácban, rózsaszinre sütve 10 percet pihentetve kis zöldséggel. Nyammmmm!!!