A medve a cápák és a nyúl

Mint az közismert a cápáktól eléggé tartok, Esther pedig nem rest ezzel időnként szivatni egy kicsit.
Ma is mentünk a tengerre pancsizni, és bár elvileg volt cápaháló, gyakorlatilag szerintem a sárga bólyák messze kint a vizben csak a yachtoknak jelezték, hogy ide nem szabad jönni, esetleg a skizofrén, olvasni tudó cápáknak, akik yachtnak képzelik magunkat.
Sebaj, azért vizbe vetettük magunkat és mivel én nagyon prüszköltem a múltkor, hogy a sós viz a szemembe megy, vittünk úszószemüveget is. (Fürdőgatyát viszont nem, az az ágyon maradt, sebaj, sötét boxer is megtette.) Igy aztán mikor nekiáltunk úszni, láttuk mi van alattunk. Én elhúztam, Eshter viszont rövidúton belefutott egy kishal rajba, amit kb. kilenc méternyi cápa követett, szerencsére 30 külön egyed formájában.
Azért szegény igy is jól megijedt, húzott is ki a partra, aztán onnan a sziklákat amiknél a cápák voltak megkerülve be a vizbe a "megmentésemre" már messziről kiabált, hogy menjek onnan.
Utána aztán megbeszéltük a dolgot, lenyugodtunk, megvitattuk, hogy alapvetően a 150 cm alatti cápáktól nem félünk, és elindultuk cápára vadászni. Láttunk is még egyet-kettőt, aztán kezdett közeledni az alkony, amikor az 150 felettiek is vadászni indulnak, úgyhogy angolosan távoztunk a vizből.
Mindenesetre egy dolog biztos, én nem fogom szivatni az Esthert, hogy fél a cápáktól - legalábbis nem olyan sokat ;)