Bár kipihenni ugye még nem nagyon volt mit, megvolt az első "dolgozós" hétvégém. Illetve nekem nem volt, Esther viszont nem feküdte ki a betegségét hét közben, úgyhogy ez a programpont szombatra maradt. Azért a fordrászhoz elment délután és levágatta a haját, -30 centi, de igy is vállig ér és nagyon csinos.
Vasárnap aztán Zsuzsával kiegészülve a nyakunkba vettük a város és pár óra leforgása alatt árúhiányt okoztunk Sydneyben. Vettünk cipőket, nadrágokat, ruhát, blézert, ami csak szem-száj ingere, lévén jó kifogás, hogy most végre két keresetünk van, meg hogy dolgozunk szükség is van rá. Tény, szükség is volt, meg némi segitség is érkezett felsőbb hatóságoktól.
A tegnapi nap másik jó hire, hogy anyuék beruháztak mobil internetbe, igy tegnap végre megint láttam a nagyikat.
Melóval minden rendben, ma foglalkozott velem kicsit a kisfőnök, úgyhogy most megvan az iránymutatás, hogy merre van az előre, amit pénteken hiányoltam kicsit. Egyébként továbbra is mindenki nagyon helyes, ma kicsit dumáltam mindkét technikussal, az egyikkel ebéd vadászat közben a másikkal meg együtt mentünk a metróhoz. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A hetvege szep, a hetvege jo, a hetvege nagyszeru! :)
VálaszTörlésAmugy en is megneztem a blog statisztikaimat, es jelentem nalam is vannak megmagyarazhatatlan varosok/orszagok...
Lehetséges blogstatisztika magyarázat: eltévedtek. (De tényleg: keresési találatra ráböktek, aztán rájöttek, hogy nem értik, már léptek is.)
VálaszTörlésMunkabeszámolóról csak annyit, hogy látszólag teljesen átlagos, amit írsz, de mégis valahogy nagyon izgi! Hajrá!