Világszám

Esther az imént rámpiritott, hogy tessék blogolni, mert "egy globális blog szupersztár" (gy.k. ez lennék én) nem hagyhatja olvasnivaló nélkül a t. közönséget.
A globális izé az úgy jött ki, hogy egy ideje kiváncsiságból és egyéb tanulom az internetet megfontolásból bekapcsoltam a Google Analytics-et, ami megmondja nekem, hogy mikor, honnan hányan nézték a blogot. Ma reggel pedig amint nézegettem, azt vettem észre, hogy Magyarország (nagyon sötét zöld folt) és Ausztrália (határozottan élénk eltéveszthetetlen zöld folt) mellett az USA is halvány világoszöld. Ez felkeltette az érdeklődésem, és elkezdtem kicsit alaposabban tanulmányozni a Glóbuszt. Jelentem Németországot értem, Svájcot szintén, Montain View és New York (USA) megvan, Ukrajnával kapcsolatban sincsenek kérdéseim, Angliára van jó tippem, Csehországot el tudom képzelni, Belgiummal és Franciaországgal kapcsolatban már van pár kérdőjel, Irországtól és Izraeltől zavarban vagyok. Nade!!! ki a fene olvassa a blogot Alpharetta-ban (USA, Ohio) és Tokyo-ban (Japán)????
Rupert Murdoch reszkess, támadok!!!

ui: Ha meg tényleg jót akatok olvasni, továbbra is ajánlom Hünyőket, Esther - aki miután munkából hazaérve elaludt az ölemben - igen rossz néven vette, hogy 5 percig folyamatosan rázkódott a kispárnája a röhögéstől.

Medve a mókuskerékben

Na megvolt az első napom. Nagyon helyesek voltak a népek, miután a HR-essel aláirtam egy-két szabályzatot, az IT-s srác avatott be a céges rendszerek rejtelmeibe. Utána a nagyfőnök osztotta meg velem a cég jelenlegi működését valamint a jövővel kapcsolatos vizióit, majd a kisfőnök meghivott ebédelni. Délután megbeszéltük az életcéljaim, de legalábbis hogy mit kell tennem hogy kapjak bónuszt, majd átmentünk az ügyfélhez és ott bemutatott a kollégáknak. Velem együtt összesen négyen leszünk akik támogatjuk az ügyfelet, legalábbis az SAP rendszerét. Úgy tűnik nem csak az ingatlan modult, hanem elég komolyan kell majd pénzüggyel és kontrollinggal is foglalkozni, úgyhogy felköthetem a gatyámat, lesz mit megtanulnom bőven.
Eddig mindenki nagyon helyesnek tűnik, Esther pedig napjában 10-szer mondja el, hogy milyen büszke az állásos, dolgozó férjére:)

Társasházi közgyűlés

Vannak dolgok a világon, amik mindenhol egyformák. Ma részt vettem a társasház közgyűlésén, aminek különös jelentősége volt, hogy kirugták az előző közös képviseletet ellátó céget, mert nem számolt el rendesen és nem enged betekintést az iratokba. Helyettük ma mutatkozott be az új közös képviselettet ellátó cég.
A közgyűlésen a házbizottság vezetője beszámolt róla, hogy valószinűleg 200 ezer dollárral kárositották meg a házat, a fogyasztóvédelem nyomoz és mindenféle jogi hercehurcák zajlanak. A bejelentést egy-két halk, óvatos hozzászólás, némi morajlás kisérte, a témát 10 perc alatt lezártuk.
A közgyűlés végén egy bácsi megjegyezte, hogy a kukák új helyét az időseknek nehéz megközeliteni, mert egy meredek emelkedőn kell közlekedni. A továbbiakban kiderült, hogy a szomszéd ház a mi kukánkba szemetel, sőt máshonnan is autóval hajnalban idehordják a szemetet, egyébként is állandóan összekeveredik a szemét a papirhulladékkal, a kukákat nyitva hagyják és az emeletről célbadobálnak a szeméttel. Összességében egy 20 perces parázs vita alakult ki, a megoldások között a térfigyelő kamerák és a különböző tipusú kukalakatok is előkerültek.

21. század

Kati mama készit egy listát, hogy milyen csoda dolgokról kéne majd beszámolnia a mamájának ha eljön az ideje. Már hogy mi minden nem volt még akkor és lett az ő életében, kezdve az elektromos fridzsiderrel, a tv-vel, a holdraszállással a számitógépekig és a mobiltelefonig.
Ma játszottam a Google Earth-szel és nézegettem a dédnagyapám által tervezett budapesti ház 3D-s modelljét innen Sydneyből:

Mondanám a nagyinak, hogy vegye fel a listára, de hogy magyarázom el neki ha egyszer én is alig fogom fel?

Erkezes Ausztraliaba

Most, hogy alairtam a szerzodest valahogy eleg kezzel foghatova valt, hogy akkor en most itt vagyok. Az eddigi munkakeresesben volt valami megnyugtatoan atmeneti. Hat ez most megszunni latszik... Tulajdonkeppen szamitottam erre sot igy van rendjen es sok pozitivum is jar vele, asszem batrabban fogom belevetni magam az itteni eletbe, hagyni fogom, hogy az Esther elrangasson tancolni, raszanom magam a szorfleckere es remelem jarok majd sorozni a kollegakkal. De most kicsit valahol szomoru is, raebreszt, hogy messze az otthon es egyelore messze az itthon is nagyon.



- Posted using BlogPress from my iPhone

Gyakorlás munkára

Holnap reggel megyek aláirni a szerződést.
Addig is ma egész nap az LJM-ben dolgoztam mint egy kisangyal. Durva, de azt kell mondjam egész fárasztó tiszteséggel végigdolgozni egy napot, immár kb. 10 hónapja nem tettem ilyet. Érdekes élmény volt. Mindenesetre azt hiszem, csütörtöktől lesz lehetőségem gyakorlatot szerezni, most, hogy ismét dolgozó ember leszek és egyenlőre remélem jódarabig végetérnek "nyugdijas éveim".
Esther közben lerobbant, holnap itthon kúrálja magát.

Sűrű és szerződéses hétvége

A hétvége meglehetősen dolgosan telt, szombaton megünnepeltük Aranka 90. születésnapját. Zsuzsáék ebből az alkalomból nemcsak a nagymamákat és minket, hanem még két 85 feletti baráti házaspárt (akik állati rendesek voltak hozzájuk, mikor idejöttek és igy kvázi családtagok) is meghivták. Igy aztán Klárit a maga 84 évével még bevettük a fiatalok közé. Egyébként az ebéd remekül sikerült, Judith küldött Amerikából videóüzenetet amit mindenki imádott és Wellington bácsitól (Leánykori nevén Brüll Laci) hoztunk remek gesztenye tortát.
Közben megkaptam a szerződésem is, nagy izgalmak már nincsenek benne, de ahogy Gábor nagybátyám fogalmazott a minap, "Ez az a papir". Holnap a Zsuzsának dolgozom, de kedden megyek aláirni és csütörtökön már kezdek is.
Ma pedig Lizt, Dannyt és az ikreket költöztettük, illetve inkább pakoltuk ki, a cuccaik már ott voltak az új házban. Illetve inkább palota, könnyű 400 négyzetméter, bár igaz ebben a teraszok és a belső udvar a pálmafákkal is benne van. Körgang viszont nincs a belső udvarhoz, azt kicsit hiányoltam. Esther hősiesen konyhát pakolt, én bölcső- és ágyösszeszerelésre specializálódtam.
Este meg Zsuzsa és Péter elvittek minket a Gundelbe vacsorázni, megünnepelni a megünnepelendőket. Nagyon kellemes volt, továbbra is remek magyar kajákat csinálnak, pl. Jókai bableves, igy aztán most itt ülök nagy felfújt pocakkal, menta teát iszogatok és azon morfondirozom, hogy hamár szenvedés a vége, lehet hogy egy kis töltött káposztát is kellett volna enni :)