Őrültek

Van itt egy olyan jótékonysági szervezet, aki többek között azzal gyűjt pénzt és ismertséget, hogy megszervez egy könnyű 100 kilométeres sétát. Elinditanak péntek reggel és szombat estig legfeljebb 40 óra alatt besétálhatsz a célba. Közben vannak állomások kb. tiz kilométerenként némi kajával, piával, orvosi ügyelettel. Résztvenni úgy lehet, hogy 4 fős csapatba szervezed magad, edzel mint állat és lehetőség szerint megszervezed, hogy a barátaid várjanak az állomásokon felmelegitett levessel, váltás cuccal és bármennyire mondod, hogy á még biztos van vizem, feltöltsék a kulacsod, hogy legyen mit inni (és cipelni) a következő tiz kilométeren. És ugyan bármennyire őrült dolognak hangzik az egész, 1000 csapat indult a versenyen idén, mindegyikük vadul zargatva az ismerőseit, hogy szponzorálják a csapatot, ezzel gyűjtve pénzt a jótékony célra.

Nos, Andre és Amanda is részt vettek, mi pedig támogató csapat voltunk. Az ő vállalkozásukat nem is részletezem, asszem a száz kilométer séta magáért beszél. Mi viszont bevállaltuk, hogy leszünk az 1:30-as és a reggel 4 órás állomás. Ami kis csúszással reggel 4:30-as és 7:30-as állomás lett, csakhogy az elöttünk lévők 2:30-kor átadták nekünk a stafétát. Szóval 3 óra alvás után reggel 9:30-ra értem haza - Esthert az első állomás után hazahoztam f6-kor - miután helyes kis mini-nomádtáborokat állitottam fel egész éjjel Sydney külvárosaiban levesmelegités céljából. És ami a legszebb, hogy Andre és Amanda végig ott ültek az autóban, mert 60 km után kiszálltak a sétából, de maradtak támogatni a csapattársakat.