Most persze meg kéne próbálni leirni de hát úgysem lehet. Hogy irod le azt, mikor vendég szerepelsz a saját életedben, miközben teljesen otthon vagy benne az első másodperctől az utolsóig. Két hét...
A kis herceg bazi nagy ölelése a reptéren, anyu töltött káposztája, külföldről haza ugró unokatesó, nagy esti családi beszélgetések csak még egy (negyedik) üveg borocskával, sóletverseny, családi pancsi, szülinapok és családi össznépi ünnepségsorozat ütésálló és isteni tortával, nagyik, játszóház és focimeccs, Bopinap és Bojicsaládnap, rapidrandik tömkelege, régi kedves kollégák vadiúj pletykákkal, Belga söröző, libamáj, túrórudi, politika,vallás, dunaparti dumaparti...
Ott hagyni kurva nehéz... de szerencsére hazajönni se rossz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
tökre örülök, hogy a külföldi barátaimnak megmutathattam az irodámat :) (pontosítok: az asztalomat...)
VálaszTörlésKohn bácsi megmondta: a legjobb úton lenni
VálaszTörlés