Mikor Zamárdiban nyaraltunk - merthogy minden nyáron nyaraltunk vele Zamárdiban - egyszer rajtakapott minket Tomival amit Nesquiket zabáltunk kiskanállal a dobozból. Én eléggé meg voltam szeppenve, hogy ebből most botrány lesz, ő meg nem értette miért, mig be nem vallotuk, hogy a szülők bizony ezt nem engedik. "Hát, egy nagymamával szabad" volt a válasz, pedig Kati mama azért szigorú volt. Illetve nem is, nem kellett szigorúnak lennie, mert természetesen áradt belőle a rend és valami finom úri érzés, hogy mindennek megvan a maga helye, ideje. És e mellett mégis rengeteg melegség és szeretet.
Az utóbbi időben sokat beszélt róla, hogy fogja elmondani a mamájának, hogy mi mindent találtak ki, mióta elment. Irt is egy listát a technika csodáiról: TV, számitógép, mobiltelefon, mikró, ..., meg olvasott kicsit németül, hogy az is jobban menjen (a mamája bécsi).
Most már odaát van, beszámol a mamájának a technika csodáiról és megvitatja Imre papával az elmúlt 42 év történéseit. Beszámol Gabi és Juli családjáról, az unokákról, dédunokákról és biztos vagyok benne, hogy rettenetesen büszke. Egy szép, összetartó család, kellemes polgári jólétben, amiben megvannak a stabil értékeink és tudjuk, hogy a dolgoknak megvan a maguk helye és ideje.
Tőled kaptuk és majd igyekszünk továbbadni az unokáinknak. Köszönjük, hiányozni fogsz!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
nagyon szép poszt :(
VálaszTörlésés bizonyosan nagyon jól esik neki a technika ezen vívmányával az unokája által róla írott nagyon szép poszt :(
VálaszTörlésCsak azt tudom írni, amit te szoktál nekem ilyenkor: Legyen hosszú életed...
VálaszTörlésMind neked mind a teljes családnak öszinte részvétem.
VálaszTörlés:(
VálaszTörlés