A fonok elete

Mult heten megkezdem fonoki palyafutasomat, de kisdobos becsulet szavamra, nem ezert mondott fel az egyik fejlesztonk. Ettol meg a teny teny marad, elmentunk hat elbucsuztatni egy belga sorozobe ebedszunetben. 

Hogy, hogy nem, en ultem az asztal vegen, es igy tolem kerdezte elosszor a pincer, hogy mit iszom. Termeszetesen minden szem ram szegezodott, mert ugye munkaidoben sort inni nem efektiv tilos (a szabalyzat szerint is vannak olyan alkalmak, mikor erre szukseg lehet), de nem is feltetlen tamogatott hivatalosan. Masreszt viszont ez Ausztralia, ahol az egyik volt miniszterelnok aki egyebkent guiness rekorder sorlehajtasban (es jelen voltam mikor a krikett meccsen lement a nep koze, ahol is rogton a kezebe nyomtak egy sort, amit oriasi udvrivalgas kozepette leguritott), mikor az America Cup-ot egy ausztral hajo nyerte meg azt talalta mondani, hogy "az a fonok aki kirug valakit mert masnap nem jon be dolgozni egy segg". Nemi morfondirozas utan kertem egy sort, de mikor a pincer kerdezte, hogy kicsit vagy nagyot, a kicsi mellett dontottem. Mintegy veletlen innentol mindenki egy kis sort ivott...

Ezek utan a kaja vegeztevel, mikor is mar egy kellemes masfel ora eltelt az egyebkent egy oras ebedszunetbol felalltam, hogy valamit megbeszeljek az egyik tavozo kollegaval. Mikor visszamentem az asztalhoz, kis csapatom demonstrative ulve maradt meg par masodpercig, finoman jelezve, hogy ok meg ott birnanak maradni meg egy sorre (olyat is latott mar az ausztral tortenelem, hogy az emberek a kocsmaban felejtettek magukat egy ilyen ebed utan egy fel delutanra). Pechuk volt, volt nemi surgos feladat, ugyhogy mondtam nosza, es visszamentunk dolgozni.