Az elso napok

Eleg nehez leirni, hogy mennyi minden tortenik az emberrel az elso napokban mikor hazahozza a gyereket a korhazbol. Nagy vonalakban, semmi extra, a gyerek eszik, van pisi-kaki, alszik, idonkent kicsi ebren van es nagyon kis aranyos (bar ezt almaban is teszi, sot, szukseg eseten az osszes elobbit).
Kicsit kozelebb nezve a dolgot - es itt mar erdekes kerdes, hogy mi az ami csak nekunk uj es ettol elmeny, es mi az ami objektive erdekes - rengeteg elso dolog tortenik. Elso pelenkacsere, elso ut a gyerekulesben (ami ugye egybe esik az elso kivisszuk a stabilan 23 fokra futott korhazbol - ie. mi a francot kell raadni), egyebkent egyaltalan mit kell raadni, hogy ne foljon tul es ne fazzon, az ember tanulgatja az ejszakai neszeket, hogy mikor vegye fel a gyereket ne tul hamar, hogy nehogyma en ebresszem fel, de azert ne tul keson mert akkor meg nagy a hiszti. Amikor ugye pelenkacsere kozben az embert lepisilik. Vagy lehanyjak. Es kulonben is, hogy fer egy ilyen helyes kislanyba ennyi puki, meg ha az en lanyom is. Az ember ismerkedik ezekkel a nemileg gusztustalan reszletekkel, kozben egyszercsak megerti a tobbi kedves ifju szulot, hogy azok miert csak naturaliakrol birnak beszelni. Kozben probal nevelesi elveket egyeztetni - ami egy tiz napos eseteben valoszinuleg amugy is onamitas - europai poroszos vs. amerikai ultraliberalis (persze valojaban mindketten valahol feluton a ketto kozott, csak hol is van az a felut).
Aztan ugye figyeli a gyereket, ha ennyit eszik annyit alszik a negyzeten, osztva a ket alvas kozotti ebrenlet egyutthatojaval egyenleteket allit fel, de ez mar azert erosen kremlinologiaba hajlik... De hat ugye tudjuk ki az ur a hazban.