Zajlik az élet

Az elmúlt két hét eléggé eseménydús volt, na nézzük szépen sorba:
- A pár héttel ezelőtt megejtett értékelésem (minden szép minden jó) után most a bértárgyalás is megvolt. A dolognak az volt az érdekessége, hogy elvileg megállapodtunk valamiben még februárban, de úgy tűnik erről a főnökség megfeletkezett. Mindenesetre némi kardcsörtetés után sikerült egy elfogadható középutat találni. Az viszont szép teljesitmeny, hogy még három év után se tudom eldönteni, hogy a főnököm harcol értem csak meg van kötve a keze, vagy csak ezt próbálja velem elhitetni. Ehh...
- Az idei bonuszomat aztán ezzel a lendülettel elég jelentős mértékben sikerült is elkölteni, megvettük a repülőjegyeinket Sára világ körüli bemutatkozó turnéjára, a budapesti fellépésre április 25 és május 9 között kerül sor
- Múlt szombaton ott aludtunk Zsuzsánál és Péternél, letettük Sárat aludni és kihasználtuk a lehetőséget, hogy kettesben elmenjünk ünnepelni. Esther nagyvonalúan egy brazil grillbe szervezte a vacsorát, ami neki nem kifejezetten nagy buli, én viszont még akkor se voltam elkeseredve, mikor a 15. nyársat hozták ki és némi kis husit a tányéromra nyesegettek.
- A héten aztán az indiai kultúrából is izelitőt kaptam, bár ez nem gasztró, hanem nagyon is hivatalos izelitő volt. Tekintettel arra hogy a helyi érdekeltségű OTP-nek (az ő rendszereiket támogatom nap mint nap) rengeteg indiai beszállitója van, szerveztek egy kultúrális tréninget, ami egyébként kifejezetten érdekes volt. Volt szó arról, hogy miért nem fog egy indiai nemet mondani, hogy hogyan lehet úgy tisztázni a feladatmegosztást és elvárásokat, hogy az alatt mindenki ugyanazt értse, hogy indiai szemmel egy ausztrál hogy fest. Az meg külön érdekes volt, hogy hogy lehet egy ilyen tréninget úgy leadni, hogy közben ne csapjon át rasszizmusba a dolog. Mondjuk ha az oktató indiai az segit.
- Sára időközben átköltözött a saját szobájába, sőt, még a rácsoságyban is hajlandó aludni. Bár asszem a lakás méreteire és a hálószoba gyerekszoba viszonylatra való tekintettel eléggé felesleges, azért mostmár itthonra is beruháztunk egy bébiőrbe, ráadásul nem is akármilyen, kamerával és infraledekkel felszerelt, hogy éjjel sötétben is lehessen nézegetni a gyermeket. Ha mindez teljesen megveszekedett túlzásnak tűnik, hát az nem lehet teljesen véletlen, cukkoltam is Esthert rendesen a "Nagy Testvér"-rel, meg hogy nem kell majd a gyereknek 1984-et olvasni, úgyis tudja milyen az. De a tény ettől még tény marad, azért nagyon jól esik időnként egy sanda pillantást vetni a gyerekre vacsora közben csak úgy hobbiból, vagy az ágyból nem felkelve elég pontosan betippelni az éjszaka közepén, hogy vissza fog e aludni magától a gyermek.