Apukanak lenni

Bar igyekszem magam erosen visszafogni, hogy ne minden poszt szoljon Sarah-rol, a fel eves eddigi palyafutas attekintesetol termeszetesen nem lehet eltekinteni. Sarah szepen csinal mindent amit kell az elmult 6 honap alatt, nem kapkodva, de megfelelo tempoban es idozitessel figyel, kovet a tekintetevel, "dumal", kalimpal a kezevel, rugdos a labaval, emeli a fejet, kinyomja magat, hasrol hatra, majd mostmar hatrol hasra is fordul. Tobbnyire etetes nelkul alszik este 7-tol reggel 6-ig, azert ket-harom cumiriado altalaban becsuszik ejszakankent. Kozben no mint a bolodgomba (73cm es tobb mint 9 kilo), van ket foga es lelkesen vacsorazik puresitett zoldseget, gyumolcsot, ujjabban mar ebedel is. Ezek persze csak a szaraz tenyek. Amitol ez az egesz fantasztikus, az estenkent lefekves elott beosonni a szobajaba es hallgatni ahogy szuszog. Fekteteskor (az ominozus videomonitoron - ami bevallom remek cucc - fuggo vagyok) figyelni, hogy ki be dugdossa a cumit elalvas elott, es drukkolni, hogy sikeruljon (ellenkezo esetben a cumi repul az agy valamelyik sarkaba es ennek idovel pigyerges a vege). Reggelente reggel 6-kor (!!!) felkelni, bezsebelni a "jajdejovegrevalakimegmentesszorakoztat" reggeli mosolyt, pelenkazni, etetni, jatszani egy orat, ami meg akkor is a mi (Sarah es en) orank, ha kicsit azert koran van, es neha meg szundikalok kicsit Sarah mellett a foldon, mikozben o jatszik. Este hazajonni a munkabol es meghallgatni Esther teteles beszamolojat a naprol, valahogy neki minden nap tobb meselni valoja van, mint nekem es foleg mennyivel izgibb. Merthogy, az, hogy az aznap az oldalara fordult es majdnem hasra, de aztan kattant egyet a mosogep es az elterelte a figyelmet igy megis haton landolt, hat kerem ez egy izgalmas esemeny. Legalabbis a Brummiverzumban... Van egy kedves ismeros, akivel egyutt utazunk a buszon, a minap pedig autoval jott be a varosba es elhozott. A napokban szuletik a gyereke, igy aztan jol megbeszeltunk mindent. Persze persze, a vadi uj autojat is, de azert foleg a babakocsit, a pelenkazotaskat, a mozeskosarat, a szulest... Meg azt, hogy mennyire nem tudtuk magunkat elkepzelni egy eve, amint mindezeket haromnegyed oran keresztul lelkesen targyaljuk. Hat, ilyen fel eve apukanak lenni...