Dögrováson

Ahogy a klasszikus vicc beli János bácsi mondaná, hogy Sarah összeszed valamit a bölcsiben, erre számítottam. Hogy mindenki megbetegszik, és nem alszunk pár éjszakát, arra is számítottam. Hogy egy olyan vírust szedünk össze, amitől Hannahnak 4-5 napig kórházban kell lenni, na erre nem számítottam... A dolog egyébként rosszabbul hangzik, mint amilyen, kell neki egy kis túlnyomasos oxigén hogy megfelelő legyen az oxigén szaturacioja, és mert segít nyitva tartani a kis mini légútjait. Ezt leszámítva jól van, a legnagyobb atrocitás ami történik vele az orrszivo porszivo, amibe otthon is bele lehet futni. Egyébként mosolyog, dumal, néha azt gondolom azért nem engednek haza minket mert hiányozna a növerkeknek, meg szerencse hogy nem vagyok elfogult.
A kórház egyébként nagyon kulturált, a nővérek kedvesek, a kaja mondjuk érdekes, bár ehhez az is hozzájárul, hogy az első két nap Esther volt itt és vegant kért. Így a jó kis angol reggeliből csak a paradicsomos babot hoztak, a szalonnás tojást sajnos nem. Talán mostanra sikerült őket meggyőzni, hogy nekem csak hozzák nyugodtan. Apropó kaja hozas, miután tegnap az Esther felhívta a rebecint, délután négykor megérkezett a rabbi kalaccsal, szollolevel, isteni sült csirkével és krumplival, úgyhogy tegnap este fejedelmi péntek esti lakomám volt, meg áldást is mondtam, végül is, ha a rabbi házhoz szállit, ennyit én is megtehettek:) visszatérve a szobára van saját fürdőnk, a fák teteje felett kilátás a Harbour Bridge-re, kinyitható kanapé a kedves szülőnek. Ezen tengetett Esther két napot, és fogok valószínűleg én is, eddig én egynél tartok. Szegény Esther aki a legrosszabbul van az egész bandábol meg most otthon pihen remélem, Zsuzsa és Péter meg kergetik a Saraht.

Az mindenesetre tény, hogy ennyi időt rég töltöttem Sarahval és Hannahval kettesben, és ezt túlképp tökre élvezem, csak valahogy a körülmények nem idealisak.