Bopiek tavoztaval hamarosan ujabb erosites erkezett az Anyu szemelyeben. Sarahnak ugyan eltartott egy kis ideig, hogy felismerje a harom dimenzios Juli mamaban rejlo lehetosegeket (Dobi dobi hati, Ki jon a hazamba) - de felismerte, Hannah viszont rovid uton Csipcsip csoka fuggo lett. Es mondanom se kell, mi is elveztuk a tarsasagot, es mondjuk attol se voltunk szomoruak, hogy plusz egy nagymama volt keznel az egyebkent kritikus zsido unnepes idoszakban amikor a bolcsi csak elvetve uzemel.
Bar a negy het hihetetlen gyorsan elment, azert sikerult elmenni az Anyuval steakezni egyet, bridzselni is elvittem, es Estherrel tobb alkalommal is elmentunk este kettesben.
Az utolso tiz napban pedig Apu is csatlakozott, es ami azt illeti eleg kemenyen nyomta. Szombat este megerkezett, hetfon Zsuzsaval, Peterrel meg itteni baratokkal elmentek egy kozeli borvidekre nyaralni. Szerdan vissza Sydneybe, majd csutortokon mar velunk jottek nyaralni Pearl Beachbe.
Kibereltunk egy nagyon kellemes hazikot, egyik oldalrol meg odahallatszott a tenger, masik oldalon kis tavacska a kert vegeben, csak hogy teljes legyen az idil. Midon a kert vegeben vacsoraztunk, Sarah mar elso este nagyon kedvesen megkinalta a kacsakat egy kis milanoi tesztaval es boldogan kozolte veluk, hogy hap hap. A kacsak mondtak, hogy quack quack, de Sarah persze rogton vette a lapot, igy a nyelvi nehezsegeket gyorsan megoldottak. Igazan persze Hannah vagodott be a kacsaknal, o ugyanis nemcsak esetileg vetett nekik egy-egy falatot, hanem nemileg kiforratlan taplalkozasi kulturajnak koszonhetoen, folyamatosan potyogott az ellatmany a talcajarol.
A kacsakon kivul persze meg a tengerpart is oriasi slager volt, Saraht minden nap levittuk es imadta a hullamokat meg a homokot is. Sot, olyan gyonyoru ido volt, hogy meg furdeni is bementunk ketszer is, es Sarah boldogan, lila remego szajjal - ezert aztan kozepesen eredmenyesen - kovetelte, hogy meg, meg. Hannah egyenlore ugy dontott, hogy a nagy kek ize tul nagy, hangos es hideg, es eleg hatarozottan a tudtunkra adta, hogy o ebbol kossz, de nem ker.
A hetvege pedig igazan osszerazta a bandat, Apunak (aki egyebkent is gyerekmagnes) ez a negy nap is eleg volt, hogy felzarkozzon a Mumszihoz es igen nepszeruve valljon az ifjusag koreiben. Csak, hogy megideologizaljam a dolgot, ez valoszinuleg annak is koszonheto, hogy Estherrel nagyvonaluan igyekeztunk teret engedni a nagyszulo-unoka viszony kibontakozasanak. Peldaul az, hogy 6:30-kor kivittuk Hannah-t a nappaliba, akit miutan felebresztette a nagyszuloket gyorsan lepasszoltunk es mentunk vissza aludni kifejezetten ezen terv resze volt. Meg ugyanezt delutan is... Az meg csak szerencses veletlen, hogy harom nap alatt annyit aludtunk, mint egyebkent ot nap alatt szoktunk, es egy ev utan elosszor nem ugy neztunk ki, mint a kocsmai boxmecs masodik helyezetje...
Bar a negy het hihetetlen gyorsan elment, azert sikerult elmenni az Anyuval steakezni egyet, bridzselni is elvittem, es Estherrel tobb alkalommal is elmentunk este kettesben.
Az utolso tiz napban pedig Apu is csatlakozott, es ami azt illeti eleg kemenyen nyomta. Szombat este megerkezett, hetfon Zsuzsaval, Peterrel meg itteni baratokkal elmentek egy kozeli borvidekre nyaralni. Szerdan vissza Sydneybe, majd csutortokon mar velunk jottek nyaralni Pearl Beachbe.
Kibereltunk egy nagyon kellemes hazikot, egyik oldalrol meg odahallatszott a tenger, masik oldalon kis tavacska a kert vegeben, csak hogy teljes legyen az idil. Midon a kert vegeben vacsoraztunk, Sarah mar elso este nagyon kedvesen megkinalta a kacsakat egy kis milanoi tesztaval es boldogan kozolte veluk, hogy hap hap. A kacsak mondtak, hogy quack quack, de Sarah persze rogton vette a lapot, igy a nyelvi nehezsegeket gyorsan megoldottak. Igazan persze Hannah vagodott be a kacsaknal, o ugyanis nemcsak esetileg vetett nekik egy-egy falatot, hanem nemileg kiforratlan taplalkozasi kulturajnak koszonhetoen, folyamatosan potyogott az ellatmany a talcajarol.
A kacsakon kivul persze meg a tengerpart is oriasi slager volt, Saraht minden nap levittuk es imadta a hullamokat meg a homokot is. Sot, olyan gyonyoru ido volt, hogy meg furdeni is bementunk ketszer is, es Sarah boldogan, lila remego szajjal - ezert aztan kozepesen eredmenyesen - kovetelte, hogy meg, meg. Hannah egyenlore ugy dontott, hogy a nagy kek ize tul nagy, hangos es hideg, es eleg hatarozottan a tudtunkra adta, hogy o ebbol kossz, de nem ker.
A hetvege pedig igazan osszerazta a bandat, Apunak (aki egyebkent is gyerekmagnes) ez a negy nap is eleg volt, hogy felzarkozzon a Mumszihoz es igen nepszeruve valljon az ifjusag koreiben. Csak, hogy megideologizaljam a dolgot, ez valoszinuleg annak is koszonheto, hogy Estherrel nagyvonaluan igyekeztunk teret engedni a nagyszulo-unoka viszony kibontakozasanak. Peldaul az, hogy 6:30-kor kivittuk Hannah-t a nappaliba, akit miutan felebresztette a nagyszuloket gyorsan lepasszoltunk es mentunk vissza aludni kifejezetten ezen terv resze volt. Meg ugyanezt delutan is... Az meg csak szerencses veletlen, hogy harom nap alatt annyit aludtunk, mint egyebkent ot nap alatt szoktunk, es egy ev utan elosszor nem ugy neztunk ki, mint a kocsmai boxmecs masodik helyezetje...
Sajnos minden jo veget er egyszer, igy a hetvege utan kedden a szulok haza indultak. Koszonhetoen a haztetoket letepo viharnak, ebbol ugyan csak szerda lett, de ez mar egy masik tortenet. Az viszont szerintem jelzeserteku, hogy mindig valami ilyen tortenik mikor elhagyjak Ausztraliat...
 |
| A nyaraloban hintalo is volt |
 |
| Mumszi es Hannah hintaznak |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése