Asszem regebben tobbszor emlitettem, hogy Hannah kisse binarisan latja a dolgokat, vagy szeles jokedve van, vagy valami problemaja, es ennek aztan hangot is add. Ez a trend hatarozottan pozitiv iranyt vett az elmult par honapban, es a "napsuteses orak" szama igen kedvezoen alakult, Hannah szepen dolgozott az orok boldog baba imidzsen, plane, hogy ha jo kedve van eszmeletlenul tud mosolyogni nagyjabol barkire es barmire.
Nos, az elmult par napban az idil osszedolni latszik, artatlan pici kislanykam ugyanis felfedezte a "valamit nem tudok megcsinalni, pedig mar majdnem egy egesz eves vagyok" frusztraciot, es igen magas szinten muveli, gyakorlatilag barmin kepes total kiakadni. A minap nem sikerult a hengert atpaszirozni a kor alaku lyukon es ez akasztotta ki ugy, hogy csak ugy repkedtek a jatekok es repedtek a fuldugok. Sarah is persze tud hisztizni, de o ket eves es akkor hisztizik ha valami eszmeletlen nagy igazsagtalansagot kovetnek el ellene alavalo szulei - ami lassuk be jogos (na jo, annyira azert nem...). A teljesen ongeneralt hiszti uj a csaladban, picit aggodom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kaláka zenével nem tudom belinkelni, de itt a szöveg. :)
VálaszTörlésDOROTTYA LEGYŐZI A HISZTIT
A hiszti sós-zsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.
Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.
Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.
Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kövörösödök.
Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábam tekeri.
De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.
Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.
igen, ezert jo apunak lenni :)
Törlés