Egy medve merengései

A mai nap kissé hmmm... dinamikusan indult, ugyanis Esther elfelejtette beállitani az ébresztőóráját, és akkor ébredtünk, mikor be kellett volna érnie. Ehhez képest csak 45 percet késett, ami részben az ő elkészülési sebességének köszönhető, részben annak, hogy elvittem kocsival. Igy aztán ott találtam magam negyed tizkor a városban, és hamár, hát fogtam magam és kimentem a Bondi beachre. Ma végre megint jó idő van, süt a nap, szóval elszopogattam egy kávét miközben nézegettem a szörfösöket.
Ez a szörf egy jó dolognak tűnik, bár valószinűleg nem is olyan könnyű elkapni a hullámokat mint gondolná az ember. Legalábbis abból, hogy sokan hátrafelé lebucskáztak róluk mikor nem kellő kezdő sebességgel próbálták meglovagolni úgy tűnt. Viszont ez a partról nézve egy kapucsinót szopogatva kifejezetten  mókás.
Az egésszel az a legnagyobb bajom, hogy félek a cápáktól. Ami egyébként hülyeség. Évente átlag 1 ember hal meg Ausztráliában cápatámadásban. Vannak itt 22 millióan. Ha jól emlékszem a lottó ötös esélye 1 a 45 millióhoz. Ergó ha az összes cápa összefog errefelé és vesz két szelvényt ugyanakkora esélyük lesz nyerni, mint pont engem megenni. Az előbbi nem tűnik nagyon valószinűnek, úgyhogy az utóbbitól se kéne parázni. Azért majd még kicsit győzködöm magam.

Bizonyitékok

Nos, a minap emlitettem, hogy hideg van. Tegnap annyira eldurvult a helyzet, hogy befűtöttünk. Ezt a lélekrombó döntést elsősorban az alábbi okból hoztam meg:

Egyébként a hétvége egyik legfontosabb produktuma, hogy felkerültek képek a falra. Még sajnos nem az összes, mert kifutottunk a képszögekből, de ez pl. már igen:

Ma Lizzel és Dannyvel vacsoráztunk, meg persze az ikrekkel, akik jól vannak, szépen nőnek, egész helyes baba jellegük van.

Súlyos lemaradások

Na kérem, némi lustaság vett rajtam erőt - illetve én nem vettem erőt rajta, vagy magamon, vagy mi. Mindenesetre most pótolok.
Valamiért a télnek eszébe jutott, hogy mielőtt még átzúz az északi féltekére, kicsit még itt kitombolja magát. Tudom, hogy nem hangzik durván, de 10 és 15 fok között van a hőmérséklet, ami itt azért elég zord - pláne némi 90-110 kilométeres széllel - annyira biztos, hogy Esther tegnap a téli - értsd paplan - kabátjában ment dolgozni.
Voltunk szinházban ismét, megnéztük a második "évadot" is, miután az első nagyon tetszett múlt héten. Az évad alatt azt kell érteni, hogy fiatal ausztrál drámairók rövid darabjait néztük, összesen kb. 15-öt, múlt héten volt egy adag, ezen a héten a másik. Mindenesetre a kezdeményezés nagyon tetszik, és a darabok se voltak rosszak.
Gasztroblog vonalon egy afrikai étteremben elköltött vacsoráról tudok beszámolni, Esther nagy megelégedésére ezúttal a vegák jártak jól. Az én bárányom se volt rossz valami zöldséges raguval, de Esther és Péter közösen evett egy vegyes vega tálat, amin a padlizsán és a bab remek volt, a mogyorós spenót pedig egyenesen zseniális.
Tegnap itt volt Klári, megmutattuk neki a lakást és szegénnyel végignézettük majd az összes esküvői fényképet mig mi összeütöttük a vacsorát. Remélem azért nem unta nagyon, vagy legalábbis a fehérboros, citromos baramundi kis újhagymával kárpótolta kicsit. (A gyengébb idegzetűek kedvéért én csirkét ettem - bár megkóstoltam a halat, és ugyan alkalmas emberi fogyasztásra, az élvezeti értéke számomra továbbra sem túl nagy.)

Spilike füle

Szép, hosszú fülcimpákat Neked, mi ehhez egy virtuális fülhúzással tudunk hozzájárulni.
Holnap lesz második körös telefonos interjú az egyik céggel.
Más most nem jut eszembe...

Gasztroblog - sörkostoló

Ma elmentünk megünnepelni Esther első fizetését az új helyen. Esther választása egy német stílusú butik sörfőzdére esett, pedig kisdobos becsület szavamra nem alkalmaztam erőszakot, sőt lévén ő az ünnepelt még valami japán nyers hal nyamnyam izére is megpróbáltam rábeszélni, de nem volt mit tenni, hajthatatlan volt. Hát jól tette!
Előételnek feleztünk egy vega tálat amihez volt 4 féle sör tökéletes harmóniában:








Ezt követte egy egészen kiváló steak illetve baramundi egy kis mesés házi Heffe kiséretében, majd a desszert:



Ezt egy kis belga stílusú meggysörrel öblítettük le.
Mit monjak, egészen isteni volt, ha legközelebb erre jártok csak ajánlani tudom!

Posted using BlogPress from my iPhone

Vizinyúl a 21. században

Ezen a hétvégén adtunk az egészségnek. Most jöttünk haza az úszásból, és valahogy egész hétvégén mindenféle salátát meg joghurtot ettünk. Tiszta nyúl üzemmód. Összeesküvés párti sötétebb felem azt gyanitja, hogy ez nem is csupán a véletlen műve, hanem Esther keze van a dologban, de józanabb pillanataimban igyekszem elhesegetni ezeket a szörnyű gondolatokat.
Egyébként pedig igazi 21. századi hétvége volt. Miközben én skype konferenciáztam a laptopon a bluetooth fejhalgató segitségével és közben a virtuális térben bridgeltem az Anyuval a Sipivel meg a Bojival, Esther az Iphone-járól (közismertebb nevén csak "A CSODÁLATOS KÜTYÜ" - igy, csupa nagy betűvel) a wifit használva skype-konferenciás virtuális BWC-n vett részt (Bridge Wifes Club - mikoron még a fiúk minden kedden jártak a Mumszihoz bridgelni, a lányok összejöttek és a jó ég tudja mi mindent műveltek ezen álnév alatt). Ez után már csak hab volt a tortán, hogy mikor Zsózsóval és a három Müller úrral videókonferenciáztunk, közben Marcival dominóztunk is. 21. század rulez!

Szolgálati közlemény: mi a hétvégén időt állitottunk, jelenleg 9 órával járunk előttetek

4 hónap, 100 poszt

Hmmm... durva. Azért 4 hónap már egészen soknak hangzik. Mondjuk nem is unatkoztam ez alatt. Bár állásom még nincs, házasodtunk, van lakásunk, kiismerem magam Sydney-ben, összehaverkodtam Esther barátaival, teljes természetességgel vezetek az út rossz oldalán, és már nem kapok agybajt attól, hogy minden levelet úgy kell kezdeni: "Remélem kellemesen telt/telik majd a hétvégéd. "
Bár asszem mindig történik valami, amiről az ember lemarad ha nincs ott, az különösen nagy disznóság, hogy Bence barátommal még nem találkoztam. Pont úgy néz ki, mint akivel remekül lehetne repülőset játszani, talán személyesen már a kukucs is bejönne neki. Mondjuk ez utóbbi talán majd Skype-on is működik. Meg a nagyik mellett is jó lenne ott lenni... és bár az ősőkkel majd mindennap beszélek, azért finoman szólva sem ugyanaz mint a Présben vacsizni némi sajt és vörösbor társaságában.
Manka irta egy hónapja, hogy most már tényleg kezd olyan lenni, mintha elmentünk volna - nem csak egy hosszú nyaralásra - hanem tényleg. Na az ütött. De hát igaza van.
Mégis úgy érzem, hogy eddig része tudtam maradni az életeteknek, és persze ti igazán részei vagytok az enyémnek. Asszem a blog is beváltott minden hozzá fűzhető reményt, meg valahogy még ilyen messziről is működik a kapcsolat, persze kicsit máshogy, de működik. És ez azért baromi jó.
Közben meg itt is alakul valami életem, otthonom van, családom, haverjaim, reméljük hamarosan munkám is lesz, Estherrel pedig szépen csiszoljuk magunkat az itteni körülményekhez és alapvetően nagyon jól érezzük magunkat és egymást. És úgy, hogy ti is részei vagytok a mindennapjaimnak, nemcsak ott csücsültök a másik felén tulajdonképpen egész kerek a világ.