Egy medve merengései

A mai nap kissé hmmm... dinamikusan indult, ugyanis Esther elfelejtette beállitani az ébresztőóráját, és akkor ébredtünk, mikor be kellett volna érnie. Ehhez képest csak 45 percet késett, ami részben az ő elkészülési sebességének köszönhető, részben annak, hogy elvittem kocsival. Igy aztán ott találtam magam negyed tizkor a városban, és hamár, hát fogtam magam és kimentem a Bondi beachre. Ma végre megint jó idő van, süt a nap, szóval elszopogattam egy kávét miközben nézegettem a szörfösöket.
Ez a szörf egy jó dolognak tűnik, bár valószinűleg nem is olyan könnyű elkapni a hullámokat mint gondolná az ember. Legalábbis abból, hogy sokan hátrafelé lebucskáztak róluk mikor nem kellő kezdő sebességgel próbálták meglovagolni úgy tűnt. Viszont ez a partról nézve egy kapucsinót szopogatva kifejezetten  mókás.
Az egésszel az a legnagyobb bajom, hogy félek a cápáktól. Ami egyébként hülyeség. Évente átlag 1 ember hal meg Ausztráliában cápatámadásban. Vannak itt 22 millióan. Ha jól emlékszem a lottó ötös esélye 1 a 45 millióhoz. Ergó ha az összes cápa összefog errefelé és vesz két szelvényt ugyanakkora esélyük lesz nyerni, mint pont engem megenni. Az előbbi nem tűnik nagyon valószinűnek, úgyhogy az utóbbitól se kéne parázni. Azért majd még kicsit győzködöm magam.