Ázsiai kajapiac

Minden októberben ázsiai kajapiacot rendeznek Sydneyben. Ez abból áll, hogy egy csomó étterem, meg kifőzde kivonul az egyik parkba, felállitják a sátraikat és elég olcsón etetik a népet. Valaha ez egy igen rangos esemény volt, amin a jobb éttermek is képviseltették magukat, és igy remek alkalom arra, hogy olcsón végigkósolja az ember a jó éttermek menüjét.
Tegnap elmentünk Estherrel megtekinteni a dolgot. Tény, kissé elnyűve érkeztem a tett szinhelyére, lévén előtte 2,5 órát csoszogtam dugókban bejárva Tolnát és Baranyát (illetve helyi megfelelőiket). Ezek után igen nagy tömeg fogadott, ami ugye közismerten némi viszolygással szokott eltölteni, szóval a vajas csirkének nagyon kellett volna igyekeznie, hogy felhozza a dolgot. De nem tette, nem is tehette, mert épp csak megmutatták annak a sok izetlen köretnek, amit kaptam. Viszont Esther evett Dim-Sum-ot ami számomra egy kultikus étel a Tajpan cimű könyv nyomán, melyben hosszan és részletesen leirják, hogy a kultúráltság milyen fontos fokmérője is az, hogy képes vagy e az egyébként vékony és szakadós töltött tésztafalatkákat úgy enni pálcikával, hogy nem szakadnak ki, és potyog az öledbe a töltelék, ami ugye nagy arcvesztéssel járna. Na persze én barbár vagyok, fogtam, beleharaptam oszt jó napot, mondjuk legalább a töltelék nem potyogott.
Viszont innentől felfelé ivelő pályára álltunk, némi palacsintatészta falatkák és egy sör elfogyasztása után azért szebb volt már az élet és bár rangos éttermek már kevésbé vannak, a dolog egy próbát megért.

ui: A két telefonos interjút jövő héten egy személyes találkozás követi a nagyfőnökkel.