Ahogy az ember öregszik, van az úgy, hogy ismétli magát. Akkor fogtam gyanút, mikor még csak a "Turis"-nál tartottam, de a blogger már lelkesen ajánlgatta, hogy legyen mondjuk az a poszt cime, hogy "Turisták Sydneyben". Igy lett a poszt cime, hogy Turis, innen már úgyis lehet tudni mire gondolok.
Egyébként hétfőn találkoztunk Lindsey-vel, Esther tengerész haverjával egy kávézóban a Circular Quay-nél. Ez az az öböl, ahova az összes komp befut, egyik oldalról az operaház, másik oldalról Sydney történelmi belvárosa a Rocks határolja, amögött pedig fenségesen ivel át az öblön a Harbour Bridge. Mondjuk, hogy nem annyira csúf. Mellesleg itt szokott Esther ebédkor sétálgatni, jaj szegény.
Szóval ott ültünk a kávézóban, néztük a kompokat, a vizet, a hidat és nem győztünk betelni vele, alig tudtuk levakarni magunkat az ablakról. Valahogy olyan ez mint a kettes villamossal végigmenni a pesti rakparton, megunhatatlan. Csak ülsz, és nem érted hogy lehet, hogy minden reggel ezen a hidon át visz a vonat dolgozni.
Ezek után még ma reggel is sikerült barátainkkal egy olyan kávézóban reggelizni, ahonnan a kilátás hasonlóan nyomorúságos volt, az Eggs Ben közben néztük az elhaladó bárkákat, vitorlásokat és jachtokat.