Medve a vizivilágban

Ma Andival, Bandival és Sipivel kivonultunk a Sydney-i akváriumba. Láttunk minden féle vizi csodát, pl. kacsacsőrű emlőst, amiről kiderült, hogy veszélyes, mert a himeknek mérgező karmaik vannak. Meg krokodilt, cápát, ráját aki kb. 3 négyzetméter volt, ami mondjuk akkora, mint egy franciaágy!!! És persze Szenillát meg Némot, akiket Andi vadul fényképezett.

Ezek után Esther is csatlakozott, és elmentünk ebédet szerezni a halpiacra. Kicsit halszag volt egyébként tök érdekes, sok ismerőssel találkoztunk az akváriumból, ezúttal kiforditva. A zsákmánnyal aztán kivonultunk a Bondi beach-re, és ott elfogyasztottuk. Csak hogy teljes legyen a vizinapom, kostoltam szasimit, meg homárt, de nem találtam őket nagyon izginek. Igaz, nem voltak kifejezetten rosszak sem, vagy a wasabi kellő mértékben elvette az izüket.

Ezek után Sipikével berontottunk a Csendes-óceánba, ami ettől némi visongástól hangos óceán lett. Itt ugyanis még mindig tél van, 20 fok körül, a viz meg tán 16. De hát Sipinek igy megvolt a harmadik is, én meg szolidaritottam.

Este szülők búcsúvacsi. Még csak félig fogtam fel, hogy most majd nagyon sokáig nem látom őket. Még tartja bennem a lelket, hogy holnap reggel igen. De már látszik, hogy ez azért nem lesz egy sétagalopp, mondjuk ezen nem is vagyunk meglepve. Nyaff. Na még legalább van a holnap reggel...

Teljesen házas

Na, ennél házasabbak már nem is lehetnénk, utólértük Sipcseket is!

A nap az elmúlt hétnek megfelelő tempójú örült készülődéssel kezdődött, és azt hiszem ép elméink megőrzésében sokat segitett, hogy már kettő körül felsorakoztunk a strandon ahol a bedekken volt, igy nem az egész délután telt készülődéssel. Ami azt illeti, Sipikének jól áll a smoking, majd lesznek képek, de azért tudok valakit, aki még nála is szebb volt, ami azt illeti lélegzetelállitóan és elmondhatatlanul szép (mielőtt követelőznétek, a mi fotóink csak kb. 2 hét múlva lesznek meg, addig is azonban valószinűleg keringenek majd mindenféle nem hivatalos képek amikből mi is feltétlen kérünk, mikor külditek már, na...)

A bedekkent némi családi, majd kettesben fotózás követte, a romantikus édeskettest egy könnyű négy fős paparazicsapat egészitette ki, egy fotós egy videós illetve egy-egy asszisztens személyében. Azért a végén már egész spontán mosolyogtunk.

Ez után következett a hüppe. Kicsit szürreális volt, Eshterrel fogtuk egymás kezét, meg néztük egymást. Aztán kicsit beszédet hallgattunk, és megint néztük egymás. Közben összeadódtunk, illetve tulképp megvettük egymást kilóra. Majd miután tört a pohár - bevallom egyenlőtlen kűzdelem volt, nem volt esélyje szegénynek - kiszaladtunk. A yihud igazán egyszerű volt. Mikor Esther mesélte a fodrászának, hogy a hüppe után elvonul az ifjú pár ő kissé megdöbbenve kérdezte, hogy "hát csak nem, ott helyben, rögtön, 20 perc alatt???" De Esther felvilágositotta, hogy ilyenkor csak az történik, mint minden rendes zsidó ünnepen. Eszünk.

Aztán valahogy elrepült az egész. Épp csak berontottunk a terembe, már túl is voltunk az első táncblokkon a székeket is meglovagoltuk és hegyeztük a fülünket, hogy Judith beszéde után Boji zseniális videóüzenetét hallhassuk. Mire megemésztettük a hallottakat már nemhogy az előétel, de a második táncblokk is lement, sőt, az összes gyermeküket már kiházasitott szülők a seprűtáncot is eljárták (régi hászid szokás szerint mutatva, hogy már kisöpörték a házat). Aztán ismét haraptunk valamit meg meghallgattuk a szülőket, akik mondtak szépet is okosat is és nem meséltek pelenkás sztorikat, amiért igen hálásak vagyunk :)

Esther barátai is nagyon kitettek magukért, táncolás közben mindenféle lufik repkedtek, de nem akármilyenek, nagy lufiban kis lufiszivek és mikor a nagyot kipukkasztottuk csak úgy záporoztak ránk. Még macilufi is volt meg sok más állat formájú, kész állat és növénykert. Meg volt buborékfújó gép, amolyan gépesitett miniManka. Meg daloltak is nekünk egy nagyon gyönyörűt, csak ámulva ültünk, még én is kinek muzikalitása messze földön méltán hires. Meg persze beszéltünk mi is, meg összegűjtöttük a szavakat az asztaloktól amihez kérdésekre kellett válaszolni és meg is kaptuk érte az ajándékot.

Aztán a nagy családi táncolás után egyszer csak mondták, hogy most spuri kifelé (itt igy szokás végetvetni a dolognak) és már ott se voltunk. Csak úgy eltűnt az egész, mint a mesében harangütésre olyan furcsa volt itthon, hogy csak igy vége, de most mégházassabbak vagyunk és ez igy jó.

Köszönjük hogy eljöttetek, szülők, nagynénik és nagybácsik, Sipik, Andik, Andrisok, a jókivánságokat smseket és e-maileket, kommenteket Hünyők, rokonok és barátok.

visszaszámlálás

még 13 óra és kezdődik a tánc. remélem a dolognak lesz egyfajta sodró lendülete, ami mindenkit magával ragad, elsöpri az elmúlt napok nem tökéletes szájizét és az egészből kikerekedik valami nagyon jó.

Megjöttek

Az a helyzet, hogy kicsit napról napra élem az életem. Nem gondolkodom a holnapon, igy nem kell félni tőle, de nem is élem át előre annak a jónak az izgalmát, amit tartogat. Bár tudtam, hogy jönnek, csak akkor esett le, mikor a reptéren álltam és vártam őket. És amikor kijöttek, és megláttam a kis, öt fős különitményt majdnem elbőgtem magam. Azt hiszem kicsit érzelgős lettem az utóbbi időben, de az vesse rám az első követ, aki emigrált már Ausztráliába. Mindenesetre annyira jó, hogy itt vannak. És kár, hogy sokan nem vagytok itt - főleg Boji aki majdnem - de tudom, hogy tulképp igen. Köszönöm, nagyon jól esik!

ui.: Köszönöm a szülinapi jókivánságokat!

Kitört a káosz

Ahogy mondani szokták, a nemzetközi helyzet fokozódik. Kedden kis késéssel megérkeztek a Judith-ék, a gyerekek elájultak mi meg kiköltöztünk. A második takaritás már egész jól sikerült, begyógyszerezve ugyan, de birok létezni a lakásban. Viszont a kilátás gyönyörű, csend és béke van, meg egy lakás, ahol kettesben vagyunk.

Tegnap elhoztuk a smokingom, meg megvettük nekem a legdrágább borotvát, amit Sydneyben kapni lehet, merthogy állásinterjúkra meg KELL borotválkozni. Mármint csupaszra, merthogy a frissen nyirt egy napos szakálamon állitólag nem látszik, hogy ez nyirva van, ergó ápolatlan. Én se hittem el, de múltkor mikor egy ismerős fejvadásznál voltam megkérdeztem. Na mindegy, van rá 60 napos pénzvisszafizetés, majd visszaküldjük, addig meg megbecsülöm magam. Szereztünk mobil internetet is, majd meglátjuk mennyire működik, túl sok videokonferenciázásban azért nem bizom.

Tegnap este volt Esther lánybúcsúja (nr. 2), nagyon élvezte hogy a régi barátnőivel lehet, de nagyrészt szoptatásról és pelenkázásról beszélgettek. Hihi asszem nem volt. Engem meg közben elvittek Esther barátai legénybúcsúra, ami inkább baby sitting volt, de nagyon helyes tőlük. Jól is éreztem magam, ittam pár sört, ettem egy jót és jót dumáltunk.

Költöző madár

Nem is tudtam, hogy a medve egy költöző madár. Pedig nagyon úgy tűnik. Miután elhagytuk a Hegedűst és átmentünk a Présbe, majd kijöttünk Sydneybe, most itt költözünk egy hónapra, amig itt lesznek Judith-ék a gyerekekkel. Egy elvileg nagyon jó lakásba költözünk, 3 szoba + nappali, gyönyörű kilátással, Sydney egyik legdrágább kerületében. Csakhogy a ház nincs tökéletes állapotban, a lakás kicsit dohos és poros. Szóval némi asztma paráim vannak, de ma mégegyszer kitakaritják és viszünk magunkkal valami párátlanitó csodagépet is, ami állitólag a nedvesség elszivásával segit a dohosságon. Majd meglátjuk. Mindenesetre a tegnap és ma a pakolás jegyében telt, most kint áll Zahi teherautóvá alakitva, és várja, hogy távozzunk vele. Azért a Judithékat egy köszönés erejéig megvárjuk, aztán hagyjuk őket összeesni.

A tenger a medve és a róka

Hát izé. A vitorlázásról azt kell tudni, hogy állitólag remek dolog, Esther pl. imádja. Mikor utóljára voltunk én is elvoltam vele, egyes pillanatokban élveztem is. Ma adódótt lehetőség ismét menni, de mivel Esther lesérült, nem mentünk volna, ha nem kell személyzett. De kellett, úgyhogy Péterrel reggel útnak indultunk.
A mai etap egy rövidke verseny volt. Szépen kihajóztunk az öbölből motorral a rajtvonalig és el is kezdődőtt a verseny. A probléma csak az volt, hogy szél az nuku. Szóval szép lassan sodródtunk a másfél-két méter magas hullámok között ekkor már nyilt tengeren, viszont haladni alig haladtunk, az egyetlen dinamikus változás az én fejemnek a szinében ment végbe: rózsaszin->fehér->zöld. Aztán jött a róka, és kiderült, hogy nem vagyok egy tengeri medve tipus. Illetve egy tengeribeteg tipusú medve vagyok.
Azért majd még próbálkozom, állitólag a "nem halad a hajó csak dobálják méretes hullámok" a legalkalmasabb arra, hogy az ember rosszul legyen, hátha legközelebb szél is lesz. Innen már csak feljebb van (legalábbis a következő hullám csúcsáig).