Teljesen házas

Na, ennél házasabbak már nem is lehetnénk, utólértük Sipcseket is!

A nap az elmúlt hétnek megfelelő tempójú örült készülődéssel kezdődött, és azt hiszem ép elméink megőrzésében sokat segitett, hogy már kettő körül felsorakoztunk a strandon ahol a bedekken volt, igy nem az egész délután telt készülődéssel. Ami azt illeti, Sipikének jól áll a smoking, majd lesznek képek, de azért tudok valakit, aki még nála is szebb volt, ami azt illeti lélegzetelállitóan és elmondhatatlanul szép (mielőtt követelőznétek, a mi fotóink csak kb. 2 hét múlva lesznek meg, addig is azonban valószinűleg keringenek majd mindenféle nem hivatalos képek amikből mi is feltétlen kérünk, mikor külditek már, na...)

A bedekkent némi családi, majd kettesben fotózás követte, a romantikus édeskettest egy könnyű négy fős paparazicsapat egészitette ki, egy fotós egy videós illetve egy-egy asszisztens személyében. Azért a végén már egész spontán mosolyogtunk.

Ez után következett a hüppe. Kicsit szürreális volt, Eshterrel fogtuk egymás kezét, meg néztük egymást. Aztán kicsit beszédet hallgattunk, és megint néztük egymás. Közben összeadódtunk, illetve tulképp megvettük egymást kilóra. Majd miután tört a pohár - bevallom egyenlőtlen kűzdelem volt, nem volt esélyje szegénynek - kiszaladtunk. A yihud igazán egyszerű volt. Mikor Esther mesélte a fodrászának, hogy a hüppe után elvonul az ifjú pár ő kissé megdöbbenve kérdezte, hogy "hát csak nem, ott helyben, rögtön, 20 perc alatt???" De Esther felvilágositotta, hogy ilyenkor csak az történik, mint minden rendes zsidó ünnepen. Eszünk.

Aztán valahogy elrepült az egész. Épp csak berontottunk a terembe, már túl is voltunk az első táncblokkon a székeket is meglovagoltuk és hegyeztük a fülünket, hogy Judith beszéde után Boji zseniális videóüzenetét hallhassuk. Mire megemésztettük a hallottakat már nemhogy az előétel, de a második táncblokk is lement, sőt, az összes gyermeküket már kiházasitott szülők a seprűtáncot is eljárták (régi hászid szokás szerint mutatva, hogy már kisöpörték a házat). Aztán ismét haraptunk valamit meg meghallgattuk a szülőket, akik mondtak szépet is okosat is és nem meséltek pelenkás sztorikat, amiért igen hálásak vagyunk :)

Esther barátai is nagyon kitettek magukért, táncolás közben mindenféle lufik repkedtek, de nem akármilyenek, nagy lufiban kis lufiszivek és mikor a nagyot kipukkasztottuk csak úgy záporoztak ránk. Még macilufi is volt meg sok más állat formájú, kész állat és növénykert. Meg volt buborékfújó gép, amolyan gépesitett miniManka. Meg daloltak is nekünk egy nagyon gyönyörűt, csak ámulva ültünk, még én is kinek muzikalitása messze földön méltán hires. Meg persze beszéltünk mi is, meg összegűjtöttük a szavakat az asztaloktól amihez kérdésekre kellett válaszolni és meg is kaptuk érte az ajándékot.

Aztán a nagy családi táncolás után egyszer csak mondták, hogy most spuri kifelé (itt igy szokás végetvetni a dolognak) és már ott se voltunk. Csak úgy eltűnt az egész, mint a mesében harangütésre olyan furcsa volt itthon, hogy csak igy vége, de most mégházassabbak vagyunk és ez igy jó.

Köszönjük hogy eljöttetek, szülők, nagynénik és nagybácsik, Sipik, Andik, Andrisok, a jókivánságokat smseket és e-maileket, kommenteket Hünyők, rokonok és barátok.