A majdnem eltört kisujj balladája

Most persze lelőttem a poént, de azért kezdem az elejéről.
Reggel, mikor is némi rohanás közepette elindultunk, Esther megjegyezte, hogy belerugott az ágyba mig én zuhanyoztam és fáj a lába. Ezek után elrohantunk átvenni leendő hajlékunkat, amit szépen meg is találtunk, meg a családi barátot is, akitől kölcsönkapjuk. A lakás egyébként fantasztikus, méretre, helyre, házra pont az, amit álmodni sem mernénk, kifizetni meg biztos nem tudnánk. Kicsi nagyilakás régi kopott fürdővel, a hatvanas évek ismét friss divatja szerint berendezve, de tényleg a fenekünket a földhöz, izomból, mosolyogva.
Ezek után elmentünk, megnéztünk egy "B" tervet az esküvői fotózáshoz - elvetve - majd elmentünk vásárolni. Esther kicsit sántikált, meg mondta hogy fáj, de nem lihegtük túl a dolgot.
Vettünk nekem farmert, cipőt, kajáltunk, szóval elvoltunk kb. fél 4-ig, mikor is Esther lehuppant mellém mikor cipőt próbáltam, levette a csizmáját és a zokniát. Ekkor láttuk, hogy nagy és feltünően lila. A lilának is az a hú b'meg ez el van törve árnyalata. Szóval irány doki, onnan röntgen, közben nagy para, hogy hogy lesz ebből királylánycipő meg tánc az esküvőn.
Na végül talán megúsztuk, eltörve nincs és van 8 napja, hogy visszaformálódjon emberibe. Úgyhogy most jegelünk, meg drukkolunk. Ja, meg iszom egy pálinkát.