Aufruf

Tegnap megvolt az Aufrufom. Az Aufruf egy olyan dolog, ami miatt 3 órát kell ülni a zsinagógában, ez nem annyira pozitiv. Ráadásul nyilvánosan kell szerepelni, ami még nem lenne baj, de egy héber szöveget kell felolvasni, angol átirat alapján. Úgy tűnik azonban, hogy az angol nyelvű zsidók kedvenc szórakozása átiratok készitése, lehetőleg más-más héber kiejtési mód alapján. Igy aztán az, amin gyakoroltam, az, amibe az imakönyvben belenéztem a zsinagógában, és az, ami a bimán egy réztáblán szerepel mondjuk, hogy hasonlit. De semmiképpen nem ugyanaz. Igy aztán átsiklottam a felett az apróság felett, hogy az első szó nem "baruch", hanem "baruchú". Márpedig ez úgy tűnik fontos, mert kétszer is megállitottak az első szónál 90 ember bájosan vigyorgó tekintete előtt. Harmadszor vettem a kanyart, utána már ment valahogy. Na mindegy, ez is megvolt, Esthernek, Zsuzsának ez fontos. Én meg kaptam utána spenótos sütit, ami olyan jó, hogy majdnem megéri érte zsinagógába menni. Azért legközelebb inkább megkérem az Esthert, hogy hozzon.