Az utazás 4 érdekes fordulattal is meglepett minket, igy eseménytelennek koránsem volt mondható. Egyébként az összes aggodalmaskodónak üzenem, hogy a távolság nem olyan nagy, új mértékegysége az 1 kötet Harry Potter.
Az első és legkomolyabb, hogy midőn a beszállókártya felmutatásával szerencsétlenkedtem a BUD-FRA járaton és véletlenül az ausztrál beszállókártyát mutattam fel a stewi közölte, hogy "Ááá, Gergely úr, kérem fáradjon előre a 2F ülésre". Namármost az ugye businessclass.
Mikor pedig némileg megzavarodva becuccoltunk oda az Estherrel megjelent, és kezünkbe nyomott egy kis emlékkönyvecskét tele bejegyzésekkel a barátoktól, igy aztán Frankfurtig volt is min merengenünk az Estherrel, némileg csillogó szemmel.
Frankfurtban aztán miután sikerült átülttetteni magunkat a vészkijárathoz, egy kellemeset vacsoráztunk Gabival és Tomival, akik voltak olyan jófejek, hogy igen rövidnek mondható 4 órás ott tartozkodásunkra kirobogtak a reptérre elköszöni.
Mivel a tréninggatyám is szortirozás áldozatává vállt, kénytelen voltam farmerban utazni. Történt azonban, hogy a Singapur-Sydney vonalon pont akkor vezették neki a kajaosztó kocsit a könyökömnek, mikor jófajta ausztrál shirazt öntöttem - igy aztán a nadrágomra a poharam helyett. Szegény stewik nagyon kedvesek voltak, rögtön hoztak szódát és azzal locsolgattuk a nadrágom (szépen kihozta a foltot), majd miután igy viszont tocsogtam, kaptam pizsamanadrágot is a businessclassról. A legbájosabb jelenet azonban mégiscsak az volt, mikor Estherrel a biztonság kedvéért még egyszer átmostuk a nadrágot némi szódával a gép egyik WC-jébe ketten bezsúfolódva, pizsiben.
Midőn aztán 1 órával várható megérkezésünk előtt elfogyott a Harry Potter, a gép egy éles jobbkanyarral Melbourne felé vette az irányt, Sydneyben ugyanis köd volt, Brisbaneben vihar, Canberrában meg asszem nem tud leszálni a jumbo. Ez nem kis kavarodást okozott a légi közlekedésben, igy még egy gate-hez sem tudtunk odaállni miután leszálltunk, és a könnyű 6 óra várakozást a gépben kellett tölteni, mig végre tovább engedtek minket Sydneybe, hogy 38 óra után megérkezzünk. Na ezt hivják úgy, hogy ...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ismerős az érzés... csak a fagy hiányzik :)
VálaszTörlésMegjegyezném, hogy ez minden bizonnyal az első Harry Potter lehetett, mert utána egyre hosszabbak. Viszont csak ezért ne költözzetek messzebre... :)
VálaszTörlés