Az utazás mint tudjuk a csomagolással kezdődik. Ez a mi esetünkben tulajdonképpen már múlt szerda óta tart, mikor is átköltöztünk a Hegedűs Gyula utcai rezidenciából az Anyuékhoz, addigi tárgyaink többségétől sikeresen megvállva. Azt hiszem az Ausztráliába költözés fontos lépés a budhizmus útján...
Ehhez képest meglepően sokat sikerült vacakolni mikor kedden összepakoltunk az útra - hétfőn ezzel nem igazán sikerült foglalkozni, csak másnaposan örömködni a Spicsek esküvőn - bár Mumszi ötlete a kinai szatyorral remekül működött (eg. vettek egy akkora szatyrot a kinai piacon, amibe én is beleférek, és abba pakoltuk a ruhákat). Végül sikerült kicentizni a súlyhatárt (egy zakót vetettek ki velünk a reptéren a bőröndből, ami elég pontos találati arány 46 kg esetén), Esther pedig bepakolt még 30 kilót a kabátok zsebébe meg a kézipogyászba, azt útnak indultunk.
A reptéren nem volt semmi gond, a csomagfeladás aránylag könnyen ment, Mumszival találkozom 3 hét múlva és ez a gondolat kicsit segit, ami durva volt, az persze az, hogy Zsózsót legközelebb már csak két darabban látom, és úgy is csak a jó ég tudja mikor :(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése