Kiiratkoztam

A konzulatus aranylag jofej, miota megszunt a sydney-i kirendeltseg azert havonta egyszer feljonnek, hogy itt is lehessen ugyet intezni, ne csak Canberraban. Mivel idopontot foglalni nem lehet - illetve ebben a honapban nem lehetett, mert az a holgy jott de Canberrabol, aki "nem hisz az idopontfoglalasban" - es a gorog konzulatusrol haromkor mindenkit kirugnak, erosen javasoltak, hogy menjek oda mar reggel - az ebedszunet helyett - "mert ha jon egy nagyobb csalad, az orakig is tarthat es 3-kor mindenkepp bezarunk".
Ja, hogy hogy jon ide a gorog konzulatus? Ott turik meg a magyarokat havi egy napra itt Sydneyben, szo szerint, a magyar konzulatusrol a holgy szepen leult az egyik asztalhoz ami a gorog ugyfelek szamara fentartott varoteremben van, a kartondobozokbol kipakolta az iratokat es a pecseteket, es ha valamit le kellett fenymasolni, illedelmesen bekopogott a gorogok irodajaba es megvarta mig beengedik - szerencsere soron kivul.
Vegul csak fel orat vartam es mar ki is tolthettem a nyomtatvanyt harom peldanyban, ahogy kell. Kozben a konzulatusneni es egy ugyfel aki szinten ki akart iratkozni a szolidaritasbol nemileg uvoltozott egymassal, azon veszekedtek, hogy hogyan igazolja az ember a kulfoldi tartozkodas jogcimet. A torveny szerint a tanuloi, munkavallaloi, vagy kikuldotti jogviszony igazolasaval, nekem pl. a szerzodesemet kellett magammal vinni amit gondosan le is fenymasoltak (szerencsere a szemelyes cuccok kulon mellekletben szerepeltek, igy csak a titoktartasi klauzulaban es egyeb altalanos okossagokban gyonyorkodhetnek). Hogy a magyar lakcimkartya, amire ra van irva, hogy kulfoldon tartozkodom miert nem megfelelo, illetve, hogy mi kozuk hozza, hogy miert tartozkodom kulfoldon, ha egyszer itt vagyok, az valoban jogos kerdes.
Vegul aztan - remeljuk sikeresen ez meg kiderul - kiiratkoztam a szolidaritasbol, lemondva arrol a nyugdijamrol, amit amugy is igen keves eselyem lett volna megkapni a 6 Magyarorszagon ledolgozott evemmel. Igy viszont mar nulla es bar efektive talan nem vesztettem el semmit, megis meglopva erzem magam.
A sors bajos fintora, hogy vegig olyan allasom volt - es erre buszke is voltam - ahol fizettem es fizettek utanam az osszes adot es jarulekot mint a katonatiszt, mikozben nemi rosszallasal dorgaltam ado-optimalizallo barataimat, mondvan az megse jarja, hogy az ember nem/alig fizet csak kivesz, meg majd jol nem lesz nyugdijuk. Tan nekik volt igazuk...