Latogatas - csalad

Nehez harom ilyen szuper hetrol jo posztot irni, nem tudja az ember, hol kezdje...
Mert amikor Marcival csopogtettunk, Mulivel meg body surfoztunk a Millup strandon ahol tolunk kozben 15 meterre delfinek uszkaltak, hat az nem volt semmi. De persze estenkent nyolcasban grillezni a szuper kis dunsbrough-i haziko teraszan sem, plane, hogy kozben isteni borokat isszogattunk es volt olyan alkalom, mikor elsore tokeletesre suttotem a steaket (olyan is, hogy nem, de ezt fedje jotekony homaly.)  Na meg mikor elmentunk a vilag vegere kirandulni, ahol talalkozik az Indiai- es a Deli-ocean, es ha az ember del fele nez az Antarktiszt nem latja, ha nyugat fele akkor Del-Amerikat, ami ad nemi vegtelenseg erzetet. Persze voltunk bort kostolni Nick-kel - helyi erdekeltsegu csaladi barat - aki megmutatta a kornyek borospinceit es mindenhol szerzet egy kostolot a jobbikbol.  Isteni vacsorara is meghivtak minket utana Dorothy-val, ahol nem gyoztuk magunkba tomni a baranysultet es 35 eves portoival locsolgatni a zabalasban megfaradt nyelocsovunket. Volt, hogy a strandolas utan elindultunk "vadaszni" - Nick utasitasai nyoman -hogy a vadonban is lassunk kengurut, de meg ki sem fordultunk a strandrol es ott allt ketto, akik epp a strandolokat figyeltek. Aztan elmentunk a tuti helyre is, ahol Marci magasra huzott terdel osont kozelebb es kozelebb a legeleszo kengurukhoz, miutan elso probalkozasakor megnyugtato modon menekulore fogtak a dolgot. Majd en is megtalaltam a magam orias (2m+) kengurujat amit oly regen akartam latni, de az nagyon nem meggyugtato modon nem fogta menekulore, meg harom meteres tavolsagbol is kihivoan bamult ram egy "na akkor most idejossz a pofonodert, vagy nem jossz ide" nezessel. Beno ujraertelmezte a hoc-hoc katonat, a sallangot kihagyva 3 masodpercenkent hanyat dobta magat az olemben, hogy most mar jojjon a zsupsz, az az izgi. Az autoban Marcussal betegre barkochbaztuk magunkat, tobbek kozt az is kiderult, hogy a "repulot" legegyszerubben ugy lehet kitalalni, hogy enni lehet rajta, es helyhez kotheto, ami nem Csepel, nem Obuda, Ausztralia csak reszben jellemzo, nem Pomaz, nem Kispest, nem Rackeve, nem Ujbuda, viszont Ferihegy (mondjuk ezt nem Marci kovette el, hanem a segitseg). Persze hamar a repulesnel tartunk, arrol se feledkezzunk meg, hogy kaptam egy szuper taviranyitos helikoptert, amivel aztan Marcival nagy egyetertesben gyakoroltunk, hol o, hol en csaptam foldhoz szegenyt, de egesz jol birja. Bar tulajdon keppen ugy is fogalmazhatunk, hogy csak a kenyszerleszallast gyakoroltuk, ami azert is szerencses mert igy egyszer sem esett bele a helikopter a medencebe, helyette inkabb mi pancsiztunk sokat, Beno boldogan frocskolt, Marci mar-mar uszonyt novesztett, az osokkel meg dekadensen pezsgoztunk a medenceben a kiskoruak lefekvese utan. Meg persze megunnepeltuk a szulinapjukat, es bar szegeny Apu nem volt valami fenyesen, jo volt vegre nem kimaradni a csaladi unnepsegbol. Zsozsoval es Mulivel Sydneyben jutott nekunk egy kis "felnott ido", szuper jot beszelgettunk, ettunk es kocsmaztunk Balmainben, a szuleimmel Freemantle-ben mentunk el Fish and Chips-ezni a kikotobe, ahol a stegen ucsorogve neztuk a hajot amirol reggel kipakoltak a delutan elfogyasztott halat.
Jo hely ez az Ausztralia, de ha az embernek itt van a csaladja is, akkor meg sokkal jobb!