Van a Route 66 ami az Egyesült Államok keleti és nyugati partjait köti össze.
És van a Paprika ösvény, mely a Stanley Street-től a Lynbara-n át az Alkira Road-ig nyúlik.
A Paprika ösvényen hol sűrűbb, hol ritkásabb a forgalom, ma este pl. meglehetősen sűrű volt. A sűrű forgalom apropóját az adta, hogy holnap este "ne mindig szegény Zsuzsa robotoljon" felkiáltással mi látjuk vendégül a családot péntek esti vacsira. Ehhez azonban szükségünk volt pár apróságra, amit az Alkira Road-on tároltunk be történelmi és földrajzi okokból kifolyólag (értsd az előző lakásban nem fért el). Zsuzsa és Péter hathatós közreműködésével az apróságok "idejöttek", majd Zsuzsa és Péter haza. Mintegy 30 percel később - hagymapiritás és húselőkészités közben - azonban felfedeztük, hogy a holnapi csirke-, és gombapaprikás kombóhoz mi másból, mint paprikából némi leltárhiány mutatkozik, igy aztán este tizkor nosza autóba ugrottam és megtettem a Paprika ösvény mind a 900 méterét oda, majd vissza az Alkira Road-i éléskamrához. Zsuzsa hősiesen - ágyból kiugrasztva - várt a konyhából már előkotort paprikával, és kedvesen elviccelődtünk, hogy vajon tényleg olyan jó e az ha mi ilyen közel lakunk. Állitólag igen, de azért nem leszek meglepve, ha jövő héten mégis inkább Zsuzsa főz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése