Kangaroo valley

Na szóval, az úgy volt, hogy Zsuzsa és Péter előre mentek csütörtökön, mi meg utánuk pénteken, munka után. Alapvetően pihiztünk, jókat ettünk, olvastunk, társasjátékoztunk és kirándultunk. Na meg ettünk egy kicsit.
Annyira szép volt, hogy inkább beszéljenek a fotók.
Az egyetlen bánatom, hogy névadóval (Kangaroo valley) nem találkoztunk élőben, se wombattal, tehén bezzeg volt dögivel. Mindenesetre emelje fel a bal fülét, aki látott már hintakengurut ezelőtt :) Mégiscsak vicces dolog Ausztráliában élni.

Élünk

Még élünk, és egy újabb egész szuper hétvége van mögöttünk, amiről részletesen is szándékomban áll beszámolni, csak a Pétertől meg kéne szereznem a fényképeket.
Esther egyébként múlt héten beteg volt, de talán mostanra meggyógyult végre.
Holnap igyekszem részletekkel szolgálni.

Esküvő videó

Az esküvő videót nálunk konzervativabb emberek általában pár héttel, esetleg hónappal az esküvő után készitik el. Nos, mi úgy tűnik ebből a szempontból nem vagyunk konzervativak, mindenesetre tekintettel az egy éves évfoldulónkra, valamint a közelgő utunkra úgy döntöttünk esetleg érdemes ismét elővenni a témát.
Ennek köszönhetően az elmúlt pár napban újra (meg újra, meg újra...) megnéztük a 3 és fél órás csak kissé vágott anyagot és eközben újra belém hasitott a felismerés, hogy milyen baromi sokat jelentett nekem, hogy itt voltatok. Köszönöm Anyu, Apu, Eci, Gyuri, Éva, János, András, Andi és Sipi (Boji, a jószándékot illetve a megvett repjegyet is értékeljük.)

Egy még igy is nagyon pöpec hétvége krónikája

Pénteken Péter lendületből idehozta Zsuzsát a reptérről, mi pedig főztünk vacsit, igy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt. Zsuzsa még arra is talált energiát, hogy a mosogatással segitsen, amiért igencsak hálás voltam.
Szombaton aztán szedtük a sátorfánkat, és felmentünk a Kék-Hegyekbe. Útközben pedig megálltunk egy állatkertnél, ami nem olyan gyönyörű, mint A sydney-i állatkert, de lehet az állatokat simogatni meg etetni is.
Sok sok kép és videó itt.
Utána felmentünk a hegyekbe, ami azért vicces, mert nem látsz egy nagy, magas hegyet magad előtt. Csak úgy mész, kicsit kapaszkodsz felfelé, majd még egy kicsit és hopp ezer méteren vagy. Ezt leginkább akkor fogod fel, mikor a Három Nővérnél (ld. képek) lenézel magad alá a szakadékba és van alattad 300 méter. A séta után kicsit még billiárdoztunk a györgy stilusú szálloda szalonjában, majd este elmentünk egy helyi, baromi hangulatos helyre vacsizni. A kisváros (Katoomba) ahol voltunk a 20-as évek sydney-i arisztokráciájának volt kedvelt nyaraló helye, igy nem kis megdöbbenésemre a városka rengeteg szecessziós épitészeti jegyet visel magán és ezt övezi az amerikai-ausztrál kisváros hangulatával. Éjszaka aztán aludtunk, mint a tejbetök, lévén csend és béke.
Reggel viszont elég durva ködre ébredtünk, ami némileg boritotta a kirándulós terveinket. Végül egy háromszáz méteres túra megtétele után Esther teljesen kivolt szegény, merthogy közben kitört rajta valami nyavaja, igy az időjárás végül csak jó ürügy lett. (Ezen a ponton hivnám fel a figyelmet a Brummék és a vizesés cimű képre.)
Hazafelé még megálltunk egy kávézóban, ahol a nagyon hangulatos könyvtár szobában a tea mellé scones-t eszegettünk tejszinnel és lekvárral, mellettünk kandalló, kint esett az eső és köd volt. Esther szerint nem is volt angolos, mert nem volt rózsaminta a teáskancsón.
Végül hazaértünk, remélem, hogy a délutáni szundi és a csirkeleves maceszgombóccal holnapra rendbehozza Esthert is.

Az élet értelme

Ennek a posztnak eredetileg az volt a cime, hogy "Semmi extra", a lentebb olvasható történések ürügyén. Aztán rájöttem, hogy valamit meg akarok veletek osztani, úgyhogy átneveztem "Az élet értelme"-re :)
A nagyi sokszor tűnödik azon, hogy hogy is van az, hogy ők ott voltak ketten a nagypapával, aztán egyszercsak olyan sok jó dolog lett belőle. Ezt a képet a nagybátyámtól kaptam a héten, vasárnap ünnepeltük a nagyi 91. szülinapját. (Mikor a kép készült már nem integettünk a háttérben, pedig egy darabig benne voltunk a tévében mi is. Ráadásul a képről rajtunk kivül még a Jairo és az Apu is hiányzik.) Leltár: 3 DÉDunoka, 7 unoka, 4 gyerek. Nem piskóta.

Ezen kivűl sok izgalmasról most nem tudok beszámolni, a héten szépen dolgozgattunk, voltunk Liznél és Dannyinél, vacsiztunk egy thaiban, szóval éldegélünk szépen és nagyon élvezzük.
Holnap elmegyünk megünnepelni magunkat a Blue Mountains-ba és töltünk ott egy kellemes másfél napot, majd beszámolok.

ui. Gabi, kössz a képet, szerzői jogok miatt beperelni nem ér

Kis dolgok

- Ma véget ért az a két nap, amikor hóvégén van munka. De legalább volt egy kis sikerélményem és most pihenhetek 3 hetet...
- Kitört rajtam az alergia, Esther csak HapciMacinak hiv...
- Ma ismét megkűzdöttem az automata fizetőgéppel, jelentem feljődőképes vagyok, egész jól ment

Purim

Esther szombaton rávett, hogy menjünk el Purimra, ami valóban a zsidó ünnepek közül az, amivel aránylag könnyen azonosulok, lévén addig kell inni, mig összekevered Hámánt Mordechajjal. Ez utóbbi mondjuk általában nehezen megy, mert Hámánt Ahasverossal szoktam keverni józanul is, de azért igyekszem.
Ehhez képest némileg bánatos voltam, mikor kiderült, hogy lemaradtam a borkostolóról (bár később rájöttem, hogy lévén kóser bort kellett volna kóstolni ez nem biztos, hogy baj), a másfél órás héber felolvasás meg eléggé megviselt. Mondjuk annak azért örültem, hogy a rabbi végül úgy döntött megkiméli Esther életét:

Merthogy Purimkor beöltözni is szokás, Paulnak pedig igy sikerült, nem semmi. Mentségére legyen mondva, hogy a Purimspiel témája idén római volt. A Purimspielt pedig úgy kell elképzelni mint egy nagy nomádtáboros előadás, ahol Róma a keretjáték, Esther könyve meg a történet, nem kicsit újraértelmezve.
Volt benne sok aktuálpolitika, némi élcelődés a sokféle zsidó szervezet együttműködésén, egy kis Brian élete utánérzés, sok Michael Jackson paródia, valamint főzőverseny Esther és Hámán között.

AA-nak szeretettel:

Esther épp kölcsön szárnyakkal ékeskedik.