Esther kiment egy percre , mikor visszajött ez fogadta, és Sarah közölte, hogy "nappy change time".
2014. március 3., hétfő
2014. február 17., hétfő
Végre poszt
Jó rendben, ha esetleg valaki úgy vélné kissé régen sikerült utoljára posztolnom, lehet benne valami. Pedig nyilván nem arról van szó, hogy ne zajlanának az események, sőt, inkább az a helyzet, hogy ha véletlenül találok öt nyugis percet, akkor nem birom rászánni magam, hogy olyan komolyan aktiv tevekenységet végezzek, mint a bloggolás. Na mindegy, elég a nyavajgásból, mivel most ülök a buszon, véletlenül van nálam számitógép, de a nagy rohanásban otthon hagytam a telefonom igy offline vagyok, soha egy jobb alkalom. Elaludni meg csak az út háromnegyedénél szoktam, addig még van pár kilométer.
Kezdjük ott, hogy itt voltak a szüleim. Anyu három hetet, Apu egyet, de mivel mindketten igencsak belecsaptak a lecsóba és rengeteget segitettek nagyon jól összehaverkodtak a gyerekekkel. Illetve hát Sarahval már eleve megvolt a viszony, de azért az mégis más, mikor személyesen lehet játszani, hintázni, énekelni, nem is beszélve a pelenkázásról és fektetésről. Hannah-t ittjártukkor még elsősorban csak gyúrni és etetni lehetett, azóta azért bővültek a funkciók, ld. alább. Aztán meg ünnepeltünk nagy közös szülinapot (Zsuzsa és Apu egy napon ünneplik – akárcsak Shira unokahúgom, de ő kicsit odébb), elmentünk egy napra hármasban csavarogni a szüleimmel, voltunk vacsorázni négyesben, szóval rengeteg mindent sikerült besűriteni. A látogatás mindenesetre abszolút nem múlt el nyomtalanul, Sarah a látogatás utolsó napján egyedül végigmondta a „Töröm töröm a mákot” kezdetű rigmust, azóta meg már sok minden mást is. Ráadásul Anyuék belengettek egy újabb látogatást valahol a szeptember-január idősikon, úgyhogy izgatottan várjuk a folytatást, hátha akkor megtanul a gyerek integrálni is.
Szüleim elmentével aztán véget ért a van állandó segitség időszak is - bár Zsuzsáék persze itt vannak és továbbra is rengeteget segitenek, csak - mostmár az lenne a cél, hogy kezdjünk megállni a saját lábunkon (végül is mostmár nyolc van, igaz, Hannahtól ez még gyakorlatban sem elvárható, nemhogy képletesen). Ez egyenlőre csak nagyjából megy, az esti két gyerek fürdik, eszik, nap végén nyűgös, megy aludni időszakot még nem nagyon tudjuk, hogy lehetne egyedül abszolválni, és mivel én ennek csak az utolsó harmadára érek haza, itt még Zsuzsáék általában besegitenek. Azért a tendencia egyértelműen javuló és lassan el tudjuk képzelni, hogy fog ez menni magunktól is. Pláne, hogy Andrea és Gabi nagyvonalú ajándékának köszönhetően Sarah immár három napot jár bölcsibe, amit szerencsére továbbra is imád.
Ez egyébként nem is meglepő, az dadusok jó izlésére és Sarah kiválló diplomáciai érzékére vall, hogy Sarah úgy tűnik nagy kedvenc. Állitólag nem hisztizik (ez otthon nem mondható el), tudja az összes dadus nevét – és nem fél használni, dumál, olvas, remekül játszik és nagyon vicces. Mindezt egyébként otthon is hozza, mondjuk azért nekünk megfűszerezi némi rosszcsontsággal és hisztivel is időnként. Azért általában meg lehet vele alkudni, nagyjából megvan neki az én vakarom a te hátad, te vakarod az én hátam koncepció. Jó szakszervezeti bizalmi lenne belőle, de ezt még alkalom adtán kineveljük.
Hannah szépen fejlődik, több mint 6 kiló, 6 hónapos ruhákat hord, persze inkább szoritson egy kicsit. A maga univerzális nyelvén dumál, jókat nevetgél a feje felett forgó kis zenélő figurákon, próbálja a lábával rugdosni a lelógó csöngettyűket. Mosolyog, flörtöl, és szerencsére egyre kevesebbet visit. Igen visit, ezt sirásnak nevezni olyan eufemizmus lenne, mint egy hurrikánt lágy tavaszi szellőnek. Emellett legújjabb kedvenc elfoglaltsága, hogy Sarah minden mozdulatát lesi, ha látótávolságban van szélesen vigyorog. Sarah még nincs tisztában nővéri hatalmával, de ez nyilván csak idő kérdése...
Kezdjük ott, hogy itt voltak a szüleim. Anyu három hetet, Apu egyet, de mivel mindketten igencsak belecsaptak a lecsóba és rengeteget segitettek nagyon jól összehaverkodtak a gyerekekkel. Illetve hát Sarahval már eleve megvolt a viszony, de azért az mégis más, mikor személyesen lehet játszani, hintázni, énekelni, nem is beszélve a pelenkázásról és fektetésről. Hannah-t ittjártukkor még elsősorban csak gyúrni és etetni lehetett, azóta azért bővültek a funkciók, ld. alább. Aztán meg ünnepeltünk nagy közös szülinapot (Zsuzsa és Apu egy napon ünneplik – akárcsak Shira unokahúgom, de ő kicsit odébb), elmentünk egy napra hármasban csavarogni a szüleimmel, voltunk vacsorázni négyesben, szóval rengeteg mindent sikerült besűriteni. A látogatás mindenesetre abszolút nem múlt el nyomtalanul, Sarah a látogatás utolsó napján egyedül végigmondta a „Töröm töröm a mákot” kezdetű rigmust, azóta meg már sok minden mást is. Ráadásul Anyuék belengettek egy újabb látogatást valahol a szeptember-január idősikon, úgyhogy izgatottan várjuk a folytatást, hátha akkor megtanul a gyerek integrálni is.
Szüleim elmentével aztán véget ért a van állandó segitség időszak is - bár Zsuzsáék persze itt vannak és továbbra is rengeteget segitenek, csak - mostmár az lenne a cél, hogy kezdjünk megállni a saját lábunkon (végül is mostmár nyolc van, igaz, Hannahtól ez még gyakorlatban sem elvárható, nemhogy képletesen). Ez egyenlőre csak nagyjából megy, az esti két gyerek fürdik, eszik, nap végén nyűgös, megy aludni időszakot még nem nagyon tudjuk, hogy lehetne egyedül abszolválni, és mivel én ennek csak az utolsó harmadára érek haza, itt még Zsuzsáék általában besegitenek. Azért a tendencia egyértelműen javuló és lassan el tudjuk képzelni, hogy fog ez menni magunktól is. Pláne, hogy Andrea és Gabi nagyvonalú ajándékának köszönhetően Sarah immár három napot jár bölcsibe, amit szerencsére továbbra is imád.
Ez egyébként nem is meglepő, az dadusok jó izlésére és Sarah kiválló diplomáciai érzékére vall, hogy Sarah úgy tűnik nagy kedvenc. Állitólag nem hisztizik (ez otthon nem mondható el), tudja az összes dadus nevét – és nem fél használni, dumál, olvas, remekül játszik és nagyon vicces. Mindezt egyébként otthon is hozza, mondjuk azért nekünk megfűszerezi némi rosszcsontsággal és hisztivel is időnként. Azért általában meg lehet vele alkudni, nagyjából megvan neki az én vakarom a te hátad, te vakarod az én hátam koncepció. Jó szakszervezeti bizalmi lenne belőle, de ezt még alkalom adtán kineveljük.
2014. január 5., vasárnap
Jelentes a barlangbol
Mint az varhato, az elmult par het nem teljesen esemenytelenul telt. Illetve nem tortent semmi nagyon kulonos, eltuk a kezdo ketgyermekes csaladok kisse kaotikus eletet. Kini a jo hir az, hogy van fejlodes!
Igazabol lassan kezdunk eljutni oda, hogy ha ketten vagyunk Estherrel nagyjabol megbirkoznank a ket gyerekkel, leszamitva ha Esthernek fejni kell ami azert par orankent elofordul. Bar ma reggel pl. egyszerre reggeliztettem a ket gyereket, idonkent kicsit hangos volt de a vegen mindenki jol lakott. Meghogy a multitasking-ban nem lehet fejlodni!
Ez persze tovabbra sem jelenti azt, hogy ha eppen keznel van nemi segitseg a ket gyerek nem tud akarhany embert teljes idoben foglalkoztatni, illetve en hetkozben dolgozom es igy Zsuzsaek nagyon nem unatkoznak. Szerencsere ma megerkezett az Anyu is, annak ellenere, hogy beszelt Evaval aki baromi hosiesen vegiggurizte a negy hetes latogatast, teljes joggal kierdemelve pot-nagymamai rangjat. En mindenesetre Anyu helyeben lehet, hogy kiszalltam volna Singapore-ban mar ha Eva oszinten elmondta, hogy min ment keresztul...
A teljes holgykoszoru egyebkent remekul van, Esther ujra vezet es tudja emelni Mukit, Muki szuper jofej es tudna emelni Hannah-t, ha hagynank. Azert ezt inkabb nem tesszuk, igy Muki a babajat Stellat egzeciroztatja, aki allati elfoglalt mert folyton ki be kell szallni a babakocsiba, kap tiszta pelust, bufizik, eszik vagy csak lobog Sarah utan a szelben. Ma Sarah az etetoszekbe is beult es fejni kezdett a tolcserekkel, mondjuk, hogy ez bekovetkezik ettol egy ideje mar kicsit tartottam.
Hannahnak ma nagy napja van. Egy ideje kuzdunk azzal, hogy Hannah masfel oran keresztul eszik, belealszik, sokat nyafog kozben ami kulonosen ejjel 1 es f3 kozott azert kicsit hajszas. Nos Zsuzsa tobbszori biztatasara ma kiprobaltuk egy nagyobb lyuku cumis uvegen, a szintido 20 percre csokkent es a gyermek arcara kiult az igazan jo kis melyrol jovo bufit koveto elegedettseg.
Egyebkent tegnap meg nekem volt nagy napom, este bulizni voltam egy valaha volt kolleganommel aki turistaskodni jott Sydneybe meg helyi baratainkkal. Reg voltam bulizni es ami azt illeti igen igen jol esett bar zsenge ifjusagomban nem emlekszem, hogy mikor ejjel haromkor hazaertem nekialltam volna gyereket etetni. Asszem azert valtoznak az idok.
2013. december 18., szerda
2013. december 17., kedd
2013. december 15., vasárnap
Megcsináltuk
Kétgyerekes családnak lenni szórakoztató, de nem kifejezetten egyszerű műfaj. Pedig nekünk aztán igazán egy szavunk nem lehet, Zsuzsa, Éva és Péter fantasztikusan sokat segitenek, gyakorlatilag kivétel számba megy, mikor kettesben kell megbirkoznunk a két gyerekkel. Sőt, igazából ezek az alkalmak inkább amolyan magunknak kitűzött tesztek, némileg vegyes eredményekkel.
Miután múlt hét szerdán hazajöttek a lányok a kórházból és mindenki itt pörgött egész héten ezerre, vasárnap volt az első ilyen alkalom, abban maradtunk a felmentő sereggel, hogy mi csináljuk a napot aztán majd szólunk, ha felmentsenek. Előre is mentségünkre legyen mondva, hogy ekkor még Esther csak lábadozott, én meg még virosos voltam és nem kezelhettem Hannah-t. (Mert ugye mikor kapja el a családi bölcsödés virusneppertől az ember a helyi érdekeltségű és ezáltal általam korábban nem átvészelt lázas, kiütéses, virusos nyavaját az ember ha nem azon a héten, mikor az újszülött másodszülött hazajön a kórházból.) Ezzel együtt volt némi diszkrét bája, mikor reggel tizre eljuttottunk arra a pontra, hogy mikozben Esther peluscserének álcázva sikálja Hannah hátáról a szart én meg asszisztálok, a nagy dübörgést követő ellenőrző körutamról visszatérve boldogoan jelentem, hogy semmi gond, csak Sarah püföli a tv képernyőjét a bébimonitorral. Ezen aztán három percen keresztül kissé hisztérikusan röhögtünk, közben Hannah erdeklődve várta, hogy akkor most kikaparjuk a szarból vagy sem, a háttérben ütemes dübörgés hallik. Bár a terv az volt, hogy kávézni megyünk az utca végére, fél kettőkor amikor bedobtuk a törülközöt még egyikünk se zuhanyozott, és Esther és Hannah egyáltalán nem jutott ki a lakásból.
Ehhez képest ma végigcsináltuk a reggelt, parádéztunk a dupla babakocsival, tizkor zuhanyozva ültünk a kávézóban a két gyerekkel, fél kettőkor mindenki békésen aludt az ágyában és délután még magunktól átmentünk a Zsuzsáékhoz, hogy találkozzunk a sógorom unokatestvérével. Mondjuk a motiváció megvolt, Zsuzsáék beigértek egy esti fektetést és gyermekmegőrzést, igy elmentünk kettesben vacsizni és minkenki szabadon a saját ruháját ehette/büfizhette le, de nem is volt kötelező.
Miután múlt hét szerdán hazajöttek a lányok a kórházból és mindenki itt pörgött egész héten ezerre, vasárnap volt az első ilyen alkalom, abban maradtunk a felmentő sereggel, hogy mi csináljuk a napot aztán majd szólunk, ha felmentsenek. Előre is mentségünkre legyen mondva, hogy ekkor még Esther csak lábadozott, én meg még virosos voltam és nem kezelhettem Hannah-t. (Mert ugye mikor kapja el a családi bölcsödés virusneppertől az ember a helyi érdekeltségű és ezáltal általam korábban nem átvészelt lázas, kiütéses, virusos nyavaját az ember ha nem azon a héten, mikor az újszülött másodszülött hazajön a kórházból.) Ezzel együtt volt némi diszkrét bája, mikor reggel tizre eljuttottunk arra a pontra, hogy mikozben Esther peluscserének álcázva sikálja Hannah hátáról a szart én meg asszisztálok, a nagy dübörgést követő ellenőrző körutamról visszatérve boldogoan jelentem, hogy semmi gond, csak Sarah püföli a tv képernyőjét a bébimonitorral. Ezen aztán három percen keresztül kissé hisztérikusan röhögtünk, közben Hannah erdeklődve várta, hogy akkor most kikaparjuk a szarból vagy sem, a háttérben ütemes dübörgés hallik. Bár a terv az volt, hogy kávézni megyünk az utca végére, fél kettőkor amikor bedobtuk a törülközöt még egyikünk se zuhanyozott, és Esther és Hannah egyáltalán nem jutott ki a lakásból.
Ehhez képest ma végigcsináltuk a reggelt, parádéztunk a dupla babakocsival, tizkor zuhanyozva ültünk a kávézóban a két gyerekkel, fél kettőkor mindenki békésen aludt az ágyában és délután még magunktól átmentünk a Zsuzsáékhoz, hogy találkozzunk a sógorom unokatestvérével. Mondjuk a motiváció megvolt, Zsuzsáék beigértek egy esti fektetést és gyermekmegőrzést, igy elmentünk kettesben vacsizni és minkenki szabadon a saját ruháját ehette/büfizhette le, de nem is volt kötelező.
 |
| Hannah Gangnam style |
 |
| Úton a dupla babakocsival |
2013. december 2., hétfő
Hannah Rachael Gergely
Hannah ugy tunik a datumokat mar ismeri, de a napszakokkal meg nincs teljesen tisztaban. Ez nem csak abbol latszik, hogy ejszaka baromi lelkesen kajal, nappal meg csak nyammog es inkabb aludna, de penteken, November 29-en reggel 4 korul sajat hataskorben megindult kifele, pedig a terv az volt, hogy csak delutan 4 korul erkezik. Igy aztan, csak hogy feljegyezzuk az utokornak, 8:28 perckor szuletett, 51 centivel, 3.46kg-al es tobb hajjal mint amennyi nekem meg megvan. A nagy sietseg oka talan az volt, hogy Sarah-hoz hasonloan neki is lehessen sajat szulinapja, de egyben valakivel egy napon is szulessen magyar ido szerit. A szerencses nyertes ezuttal Esther unokatestvere Tamas, aki reklamalt is mikor elozo este beszeltunk, hogy o azert remenykedett egy kozos szulinapban. Ugy latszik Hannah meghallotta.
Esther es Hannah egyenlore meg korhazban, mindketten remekul vannak, holnap jonnek haza. Sarah mar tobbszor talalkozott a kishugaval, valamit sejt mert melyrol jovo gyanakvassal szemleli, szemmel lathatolag tori a fejet, hogy akkor ezzel most mit kell kezdeni. Egyebkent abszolut bajnok modon viseli, hogy kezrol kezre jar Zsuzsa, Peter, Eva (Esther nagynenje aki nagyon jofej modon kijott segiteni 4 hetre) es koztem es nagy lelkesedessel iranyitja az eppen rendelkezesre allo kiszolgalo szemelyzetet.
Esther es Hannah egyenlore meg korhazban, mindketten remekul vannak, holnap jonnek haza. Sarah mar tobbszor talalkozott a kishugaval, valamit sejt mert melyrol jovo gyanakvassal szemleli, szemmel lathatolag tori a fejet, hogy akkor ezzel most mit kell kezdeni. Egyebkent abszolut bajnok modon viseli, hogy kezrol kezre jar Zsuzsa, Peter, Eva (Esther nagynenje aki nagyon jofej modon kijott segiteni 4 hetre) es koztem es nagy lelkesedessel iranyitja az eppen rendelkezesre allo kiszolgalo szemelyzetet.
 |
| Hannah |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)