a második műszak

Én épp csak hazatértem a melóból, Sarah már indul is:

Kölykök

Első és legfontosabb hír hogy Hannah teljesen jól van. Szépen visszahízta a leadott súlyt, jól eszik és továbbra is mosolygós, jókedvű.
Emellett különös tekintettel arra hogy 9 hónapos ruhákat hord, kinőtte a bölcsőt, amit egyáltalán nem bánunk mert így kipateroltuk szegényt a  hálószobánkból. Igazi nagylányként a saját hálószobájában saját rácsos ágyában alszik. Máris megtalálta élete párját Nyuszómuszó személyében, így elkezdtem őt is Nyuszinak hívni, csak hogy passzoljanak.

Sarah vadul elkezdett gyakorolni a kétéves kora, már igen komoly hisztit tud csapni, a minap például pólóban fürdött, mert nem csak hogy nem volt
hajlandó levenni de mikor nagy nehezen lecibáltam róla, visszavette. Ezek szerint ilyet is tud. Emellett remekül tud létrára mászni is, pláne ha csúszda van a létra túloldalán.

Dögrováson

Ahogy a klasszikus vicc beli János bácsi mondaná, hogy Sarah összeszed valamit a bölcsiben, erre számítottam. Hogy mindenki megbetegszik, és nem alszunk pár éjszakát, arra is számítottam. Hogy egy olyan vírust szedünk össze, amitől Hannahnak 4-5 napig kórházban kell lenni, na erre nem számítottam... A dolog egyébként rosszabbul hangzik, mint amilyen, kell neki egy kis túlnyomasos oxigén hogy megfelelő legyen az oxigén szaturacioja, és mert segít nyitva tartani a kis mini légútjait. Ezt leszámítva jól van, a legnagyobb atrocitás ami történik vele az orrszivo porszivo, amibe otthon is bele lehet futni. Egyébként mosolyog, dumal, néha azt gondolom azért nem engednek haza minket mert hiányozna a növerkeknek, meg szerencse hogy nem vagyok elfogult.
A kórház egyébként nagyon kulturált, a nővérek kedvesek, a kaja mondjuk érdekes, bár ehhez az is hozzájárul, hogy az első két nap Esther volt itt és vegant kért. Így a jó kis angol reggeliből csak a paradicsomos babot hoztak, a szalonnás tojást sajnos nem. Talán mostanra sikerült őket meggyőzni, hogy nekem csak hozzák nyugodtan. Apropó kaja hozas, miután tegnap az Esther felhívta a rebecint, délután négykor megérkezett a rabbi kalaccsal, szollolevel, isteni sült csirkével és krumplival, úgyhogy tegnap este fejedelmi péntek esti lakomám volt, meg áldást is mondtam, végül is, ha a rabbi házhoz szállit, ennyit én is megtehettek:) visszatérve a szobára van saját fürdőnk, a fák teteje felett kilátás a Harbour Bridge-re, kinyitható kanapé a kedves szülőnek. Ezen tengetett Esther két napot, és fogok valószínűleg én is, eddig én egynél tartok. Szegény Esther aki a legrosszabbul van az egész bandábol meg most otthon pihen remélem, Zsuzsa és Péter meg kergetik a Saraht.

Az mindenesetre tény, hogy ennyi időt rég töltöttem Sarahval és Hannahval kettesben, és ezt túlképp tökre élvezem, csak valahogy a körülmények nem idealisak.

Geek

Az SAP fő dobása az elmúlt pár évben egy memóriában működő adatbázis fejlesztése. A dolognak több szépsége van, leginkább hogy rettenetes mennyiségű adatot lehet nagyon gyorsan feldolgozni. Ezt demonstrálandó ma tartottak egy prezit arról, hogy hogy kezelik ezzel a cuccal a McLaren F1 istálló telemetrikus adatait. Ehhez biztos ami biztos, felhúztak egy pit falat is. Néhány érdekesebb adat:
- Egy kocsiban van úgy 150 szenzor
- ezek folyamatosan küldik az adatokat, körönként úgy 2 gigát
- versenyenként úgy 3 terrabyte-ot
- Eddig ezt kb egy hétig elemezték, most hogy 14000!-szer gyorsabban elemeznek egy kerekcserenyi idő is elég lesz
- így az optimumok kiszámításánál majd igénybe vehetik az elmúlt tíz év adatait is
Vazze...

Pelus csere

Esther kiment egy percre , mikor visszajött ez fogadta, és Sarah közölte, hogy "nappy change time".

Végre poszt

Jó rendben, ha esetleg valaki úgy vélné kissé régen sikerült utoljára posztolnom, lehet benne valami. Pedig nyilván nem arról van szó, hogy ne zajlanának az események, sőt, inkább az a helyzet, hogy ha véletlenül találok öt nyugis percet, akkor nem birom rászánni magam, hogy olyan komolyan aktiv tevekenységet végezzek, mint a bloggolás. Na mindegy, elég a nyavajgásból, mivel most ülök a buszon, véletlenül van nálam számitógép, de a nagy rohanásban otthon hagytam a telefonom igy offline vagyok, soha egy jobb alkalom. Elaludni meg csak az út háromnegyedénél szoktam, addig még van pár kilométer.
Kezdjük ott, hogy itt voltak a szüleim. Anyu három hetet, Apu egyet, de mivel mindketten igencsak belecsaptak a lecsóba és rengeteget segitettek nagyon jól összehaverkodtak a gyerekekkel. Illetve hát Sarahval már eleve megvolt a viszony, de azért az mégis más, mikor személyesen lehet játszani, hintázni, énekelni, nem is beszélve a pelenkázásról és fektetésről. Hannah-t ittjártukkor még elsősorban csak gyúrni és etetni lehetett, azóta azért bővültek a funkciók, ld. alább. Aztán meg ünnepeltünk nagy közös szülinapot (Zsuzsa és Apu egy napon ünneplik – akárcsak Shira unokahúgom, de ő kicsit odébb), elmentünk egy napra hármasban csavarogni a szüleimmel, voltunk vacsorázni négyesben, szóval rengeteg mindent sikerült besűriteni. A látogatás mindenesetre abszolút nem múlt el nyomtalanul, Sarah a látogatás utolsó napján egyedül végigmondta a „Töröm töröm a mákot” kezdetű rigmust, azóta meg már sok minden mást is. Ráadásul Anyuék belengettek egy újabb látogatást valahol a szeptember-január idősikon, úgyhogy izgatottan várjuk a folytatást, hátha akkor megtanul a gyerek integrálni is.
Szüleim elmentével aztán véget ért a van állandó segitség időszak is - bár Zsuzsáék persze itt vannak és továbbra is rengeteget segitenek, csak - mostmár az lenne a cél, hogy kezdjünk megállni a saját lábunkon (végül is mostmár nyolc van, igaz, Hannahtól ez még gyakorlatban sem elvárható, nemhogy képletesen). Ez egyenlőre csak nagyjából megy, az esti két gyerek fürdik, eszik, nap végén nyűgös, megy aludni időszakot még nem nagyon tudjuk, hogy lehetne egyedül abszolválni, és mivel én ennek csak az utolsó harmadára érek haza, itt még Zsuzsáék általában besegitenek. Azért a tendencia egyértelműen javuló és lassan el tudjuk képzelni, hogy fog ez menni magunktól is. Pláne, hogy Andrea és Gabi nagyvonalú ajándékának köszönhetően Sarah immár három napot jár bölcsibe, amit szerencsére továbbra is imád.
Ez egyébként nem is meglepő, az dadusok jó izlésére és Sarah kiválló diplomáciai érzékére vall, hogy Sarah úgy tűnik nagy kedvenc. Állitólag nem hisztizik (ez otthon nem mondható el), tudja az összes dadus nevét – és nem fél használni, dumál, olvas, remekül játszik és nagyon vicces. Mindezt egyébként otthon is hozza, mondjuk azért nekünk megfűszerezi némi rosszcsontsággal és hisztivel is időnként. Azért általában meg lehet vele alkudni, nagyjából megvan neki az én vakarom a te hátad, te vakarod az én hátam koncepció. Jó szakszervezeti bizalmi lenne belőle, de ezt még alkalom adtán kineveljük. 

Hannah szépen fejlődik, több mint 6 kiló, 6 hónapos ruhákat hord, persze inkább szoritson egy kicsit. A maga univerzális nyelvén dumál, jókat nevetgél a feje felett forgó kis zenélő figurákon, próbálja a lábával rugdosni a lelógó csöngettyűket. Mosolyog, flörtöl, és szerencsére egyre kevesebbet visit. Igen visit, ezt sirásnak nevezni olyan eufemizmus lenne, mint egy hurrikánt lágy tavaszi szellőnek. Emellett legújjabb kedvenc elfoglaltsága, hogy Sarah minden mozdulatát lesi, ha látótávolságban van szélesen vigyorog. Sarah még nincs tisztában nővéri hatalmával, de ez nyilván csak idő kérdése...

Jelentes a barlangbol

Mint az varhato, az elmult par het nem teljesen esemenytelenul telt. Illetve nem tortent semmi nagyon kulonos, eltuk a kezdo ketgyermekes csaladok kisse kaotikus eletet. Kini a jo hir az, hogy van fejlodes!

Igazabol lassan kezdunk eljutni oda, hogy ha ketten vagyunk Estherrel nagyjabol megbirkoznank a ket gyerekkel, leszamitva ha Esthernek fejni kell ami azert par orankent elofordul. Bar ma reggel pl. egyszerre reggeliztettem a ket gyereket, idonkent kicsit hangos volt de a vegen mindenki jol lakott. Meghogy a multitasking-ban nem lehet fejlodni!

Ez persze tovabbra sem jelenti azt, hogy ha eppen keznel van nemi segitseg a ket gyerek nem tud akarhany embert teljes idoben foglalkoztatni, illetve en hetkozben dolgozom es igy Zsuzsaek nagyon nem unatkoznak. Szerencsere ma megerkezett az Anyu is, annak ellenere, hogy beszelt Evaval aki baromi hosiesen vegiggurizte a negy hetes latogatast, teljes joggal kierdemelve pot-nagymamai rangjat. En mindenesetre Anyu helyeben lehet, hogy kiszalltam volna Singapore-ban mar ha Eva oszinten elmondta, hogy min ment keresztul...

A teljes holgykoszoru egyebkent remekul van, Esther ujra vezet es tudja emelni Mukit, Muki szuper jofej es tudna emelni Hannah-t, ha hagynank. Azert ezt inkabb nem tesszuk, igy Muki a babajat Stellat egzeciroztatja, aki allati elfoglalt mert folyton ki be kell szallni a babakocsiba, kap tiszta pelust, bufizik, eszik vagy csak lobog Sarah utan a szelben. Ma Sarah az etetoszekbe is beult es fejni kezdett a tolcserekkel, mondjuk, hogy ez bekovetkezik ettol egy ideje mar kicsit tartottam. 

Hannahnak ma nagy napja van. Egy ideje kuzdunk azzal, hogy Hannah masfel oran keresztul eszik, belealszik, sokat nyafog kozben ami kulonosen ejjel 1 es f3 kozott azert kicsit hajszas. Nos Zsuzsa tobbszori biztatasara ma kiprobaltuk egy nagyobb lyuku cumis uvegen, a szintido 20 percre csokkent es a gyermek arcara kiult az igazan jo kis melyrol jovo bufit koveto elegedettseg. 

Egyebkent tegnap meg nekem volt nagy napom, este bulizni voltam egy valaha volt kolleganommel aki turistaskodni jott Sydneybe meg helyi baratainkkal. Reg voltam bulizni es ami azt illeti igen igen jol esett bar zsenge ifjusagomban nem emlekszem, hogy mikor ejjel haromkor hazaertem nekialltam volna gyereket etetni. Asszem azert valtoznak az idok.