2014. december 7., vasárnap

Hannah forulo

Rossz szokasomhoz hiven ismet erosen megkesve tudositok, de termeszetesen azert a Hannah elso szulinapjat nem hagyhatom ki.
Persze a posztolast azzal keztem, hogy gyorsan visszaolvastam, mit irtam Sarah elso szulinapjara. Hat, eg es fold, na nem csak a gyerekek, hanem ahogy az egeszet megeltuk. Na de kezdjuk az unnepelttel:
Hannah egy baromi mosolygos, aktiv, es szocialis emberke, aki imadja, ha figyelmet kap. Jon, megy, intez, es azert tovabbra sem fel tudtunkra adni, ha valami nem tetszik neki. De az alapbeallitasa mostanra hatarozottan pozitiv. Ahogy ez a csaladban lassan megszokott, nagyon kis okos (dalokat ker, illetve enekelget, konyvet valaszt es a kezunkbe nyomja, keresre integet, tapsol, nem kifejezetten keresre, de a hajnalban mellette szundikalo apukajanak a szemet ugyesen feszegeti ki a kis ujacskaival). Fizikailag pedig epp megcsipi a merfoldkoveket, vagy epp nem de azert szepen fejlodik, tegnap peldaul felallt (talan masodszor, de akkora szunettel, hogy az elsoben elbizonytalanodtam kicsit). O is oriasbebi, sot meg nagyobb mint Sarah volt hasonlo koraban, 6 honaposan 18 honapos ruhakat hordott, egy evesen mar a kisebb 3 eves ruhakat kezdjuk raadogatni, tobb mint 11 kilo.
Ami persze nagyon fontos, hogy Sarahval teljes a ket iranyu szerelem, minden nap ugy kezdodik, hogy valamelyik a masik agyaban kot ki, es ott jatszanak egy kicsit (kifejezetten Sarah keresere es Hannah lathato oromere). Sarah kis biztatas utan enekel neki Csipcsipet amitol Hannah teljes extazisban van, cserebe meltosaggal turi a nagy oleleseket amiket a noveretol kap es melyek idonkent nem annyira finomak mint ezt mi szeretnenk. Szerencsere mint a mellekelt abra mutatja Hannah nem tul torekeny alkat.
Visszaterve Sarah egy evehez, ez az ev egesz mas volt. Az ugye kozismert, hogy ket kisgyerek kis korkulonbseggel az nem konnyu menet, hat ezt mostmar mi is megerosithetjuk. Mig Sarahnal rengeteg figyelmet tudtunk forditani az apro reszletekre, Hannah eseteben erre sajnos sokkal kevesebb energia maradt es emiatt gyakran volt (van) lelkifurdalasunk. Egy eleg kuzdelmes, es ebbol a szempontbol hosszu ev volt, megis kicsit ugy vagyok vele, hogy csak nezem az egy eves Hannah-t es nem ertem, hogy lett ilyen "nagylany".
De hogy szuper kis csaj lett, az biztos!

2014. november 17., hétfő

A figyelemszerzes muveszete

Tegnap Sarah es Hannah szepen jatszottak a foldon ulve, mi pedig lelkesen drukkoltunk. Egyszercsak Hannah hatra borult, es ahogy az lenni szokott, nemi csodalkozas utan ertelmezte a helyzetet, ugy dontott meg van ijedve es ot a gravitacio altal komoly meltanytalansag erte, es annak rendje es modja szerint sirni kezdett. Mi pedig felvettuk, megolelgettuk es vigasztaltuk.
Ezt latva Sarah erosen gondolkodoba esett... majd ovatosan lefekudt a hatara, pontosan arra a helyre ahova Hannah korabban ledolt, felvette ugyanazt a poziciot es vad sirankozasba kezdett... mi meg hangos rohogesbe, es csak mikor magunkhoz tertunk sikerult Saraht biztositani arrol, hogy meg rengeteg puszi es oleles van raktaron, es nem kell ugy tennie, mintha hanyat dolt volna, eleg ha ker es kap annyi olelest es puszit amennyit csak akar. Azert meg delutan egyszer ketszer az alhanyatesessel is beprobalkozott Esthernel...

2014. november 10., hétfő

Hiszti

Asszem regebben tobbszor emlitettem, hogy Hannah kisse binarisan latja a dolgokat, vagy szeles jokedve van, vagy valami problemaja, es ennek aztan hangot is add. Ez a trend hatarozottan pozitiv iranyt vett az elmult par honapban, es a "napsuteses orak" szama igen kedvezoen alakult, Hannah szepen dolgozott az orok boldog baba imidzsen, plane, hogy ha jo kedve van eszmeletlenul tud mosolyogni nagyjabol barkire es barmire.
Nos, az elmult par napban az idil osszedolni latszik, artatlan pici kislanykam ugyanis felfedezte a "valamit nem tudok megcsinalni, pedig mar majdnem egy egesz eves vagyok" frusztraciot, es igen magas szinten muveli, gyakorlatilag barmin kepes total kiakadni. A minap nem sikerult a hengert atpaszirozni a kor alaku lyukon es ez akasztotta ki ugy, hogy csak ugy repkedtek a jatekok es repedtek a fuldugok. Sarah is persze tud hisztizni, de o ket eves es akkor hisztizik ha valami eszmeletlen nagy igazsagtalansagot kovetnek el ellene alavalo szulei - ami lassuk be jogos (na jo, annyira azert nem...). A teljesen ongeneralt hiszti uj a csaladban, picit aggodom...

2014. november 3., hétfő

Wicked

Ismet kis lemaradasban vagyok, hiszen a szinhazlatogatas lassan ket hete tortent, de azert gondoltam megenekelem.
Esther szuletesnapjara (igen, az juliusban volt) vettem ket jegyet a Wicked cimu egyebkent eredetileg a Broadway-n jatszott musical-re, ami szamos dijat nyert, es benne van a leghosszabban musoron levo darabokban a Broadway-n, de jelentos sikeret mi sem mutatja jobban, mint hogy en is hallottam rola. Na ennek a darabnak van most egy Azsia-Ausztralia-Uj Zealand turaja, aminek egyik allomasa Sydney, ezert most mentunk.
Szoval, visszakanyarodva magahoz az esemenyhez, a csemeteket lepasszoltuk delutan negykor, igy nem csak a szinhazra, de meg nemi kettesben setalasra, beszelgetesre, urias vacsorazasra is futotta az idonkbol. Igy a szinhazba sem csak ugy beestunk, hanem volt idonk kicsit rahangolodni a dologra.
Maga az eloadas pedig nagyon erdekes volt. A darab egyebkent az Oz-ban szereplo ket boszorkany torteneterol szol es van mondanivaloja is, de azert amitol szamomra kulonleges volt, az a technika amit itt bedobtak (Kis erzekelteto video). Inditasnak volt a nezoter felett lebego, izzo szemu fustokado sarkany, a jelmezekkel egy kozepes meretu aruhazat meg lehetett volna tolteni, a szinpadon pedig ugy jottek, mentek, lebegtek, repultek a butorok, diszletelemek, buzamezok es szereplok, hogy az ember alig gyozte kapkodni a fejet. Mindez megfuszerezve fantasztikus feny es lezer technikaval - azert amikor fennyel csinalnak esot a szinpadon es ettol pisilni kell, gyanakszol, hogy jol sikerult a hatas... Na mit mondjak, osszessegeben eleg lenyugozo volt, hogy meg azt is el tudtam nezni nekik, hogy folyton enekelni es tancolni kezdtek... (amit egyebkent egyaltalan nem csinaltak rosszul).




2014. október 22., szerda

Csalad honap

Bopiek tavoztaval hamarosan ujabb erosites erkezett az Anyu szemelyeben. Sarahnak ugyan eltartott egy kis ideig, hogy felismerje a harom dimenzios Juli mamaban rejlo lehetosegeket (Dobi dobi hati, Ki jon a hazamba) - de felismerte, Hannah viszont rovid uton Csipcsip csoka fuggo lett. Es mondanom se kell, mi is elveztuk a tarsasagot, es mondjuk attol se voltunk szomoruak, hogy plusz egy nagymama volt keznel az egyebkent kritikus zsido unnepes idoszakban amikor a bolcsi csak elvetve uzemel.
Bar a negy het hihetetlen gyorsan elment, azert sikerult elmenni az Anyuval steakezni egyet, bridzselni is elvittem, es Estherrel tobb alkalommal is elmentunk este kettesben.
Az utolso tiz napban pedig Apu is csatlakozott, es ami azt illeti eleg kemenyen nyomta. Szombat este megerkezett, hetfon Zsuzsaval, Peterrel meg itteni baratokkal elmentek egy kozeli borvidekre nyaralni. Szerdan vissza Sydneybe, majd csutortokon mar velunk jottek nyaralni Pearl Beachbe.
Kibereltunk egy nagyon kellemes hazikot, egyik oldalrol meg odahallatszott a tenger, masik oldalon kis tavacska a kert vegeben, csak hogy teljes legyen az idil. Midon a kert vegeben vacsoraztunk, Sarah mar elso este nagyon kedvesen megkinalta a kacsakat egy kis milanoi tesztaval es boldogan kozolte veluk, hogy hap hap. A kacsak mondtak, hogy quack quack, de Sarah persze rogton vette a lapot, igy a nyelvi nehezsegeket gyorsan megoldottak. Igazan persze Hannah vagodott be a kacsaknal, o ugyanis nemcsak esetileg vetett nekik egy-egy falatot, hanem nemileg kiforratlan taplalkozasi kulturajnak koszonhetoen, folyamatosan potyogott az ellatmany a talcajarol.
A kacsakon kivul persze meg a tengerpart is oriasi slager volt, Saraht minden nap levittuk es imadta a hullamokat meg a homokot is. Sot, olyan gyonyoru ido volt, hogy meg furdeni is bementunk ketszer is, es Sarah boldogan, lila remego szajjal - ezert aztan kozepesen eredmenyesen - kovetelte, hogy meg, meg. Hannah egyenlore ugy dontott, hogy a nagy kek ize tul nagy, hangos es hideg, es eleg hatarozottan a tudtunkra adta, hogy o ebbol kossz, de nem ker.
A hetvege pedig igazan osszerazta a bandat, Apunak (aki egyebkent is gyerekmagnes) ez a negy nap is eleg volt, hogy felzarkozzon a Mumszihoz es igen nepszeruve valljon az ifjusag koreiben. Csak, hogy megideologizaljam a dolgot, ez valoszinuleg annak is koszonheto, hogy Estherrel nagyvonaluan igyekeztunk teret engedni a nagyszulo-unoka viszony kibontakozasanak. Peldaul az, hogy 6:30-kor kivittuk Hannah-t a nappaliba, akit miutan felebresztette a nagyszuloket gyorsan lepasszoltunk es mentunk vissza aludni kifejezetten ezen terv resze volt. Meg ugyanezt delutan is... Az meg csak szerencses veletlen, hogy harom nap alatt annyit aludtunk, mint egyebkent ot nap alatt szoktunk, es egy ev utan elosszor nem ugy neztunk ki, mint a kocsmai boxmecs masodik helyezetje...
Sajnos minden jo veget er egyszer, igy a hetvege utan kedden a szulok haza indultak. Koszonhetoen a haztetoket letepo viharnak, ebbol ugyan csak szerda lett, de ez mar egy masik tortenet. Az viszont szerintem jelzeserteku, hogy mindig valami ilyen tortenik mikor elhagyjak Ausztraliat...
A nyaraloban hintalo is volt

Mumszi es Hannah hintaznak

2014. szeptember 23., kedd

Bopi het

Itt jart Bopi! Igen derek modon az elmult par evben immar ketto es feledszer, legalabbis atlagosan.
Sydneybe szombat este erkeztek (ket hete), majd vasarnap a holgyekkel elhurcoltuk oket a Central Coast-ra nemi altalunk nyaralasnak hivott kenyszermunkara. Bori es Sipi egesz jol viselte a dolgot, Sarah es Hannah pedig imadta, hogy van kiegeszito szemelyzet (hozza teszem Esther es en is). A harom nap alatt voltunk sokat tengerbe labat logatni (Sarah kedvenc elfoglaltsaga), koala parkban (Bori kedvenc elfoglaltsaga), es Hannah eleg komoly szerelembe esett Sipivel, pedig nincs is szemuvege. Jokat dumaltunk, iszogattunk, es egyaltalan nagyon nagyon jo volt nemi kis idot egyutt tolteni.
Kedden aztan vissza jottunk Sydneybe, es este megejtettuk Sipivel a nagy kettesben elmegyunk dumalni estenket. Na ennek korulmenyei kicsit kozepesen sikerultek, leven en meg nem gyogyultam meg a Hannahtol elkapott fososhanyosbol, Sipin pedig eppen kitort, igy miutan elmentunk egy gondosan kivalasztott a burgereirol hires kocsmaba, ketten egyutt megittunk masfel pohar sort, igaz, ebbol egy fel pohar visszakoszont. De, mint Sipi megallapitotta, dumalni viszont uszkve egy eve nem dumaltunk ilyen jot, es ez igy is igaz! Az auto letort visszapillato tukret meg kesobb megcsinaltattam...
Custortok reggel aztan felkerekedtunk negyesben (Sarah es Hannah a Zsuzsa szarnyai alatt otthon maradt) es elmentunk Melbourne-be. Csatangoltunk, beszelgettunk, jot vacsiztunk, ataludtuk az ejszakat es beultunk reggelizni egy jo kis helyre. Szoval felnott idot toltottunk egyutt, megszakitas nelkul vegigmondtunk mondatokat, relative keves gyerekdalt enekeltunk es mindenki maganak ette le a ruhajat. Mindezt igen igen jo tarsasagban! Pentek reggel aztan Bopit kivittuk a repterre, ez mondjuk nem volt a kedvenc reszem a napban. Egy-ket kort meg autoztunk a repter korul, hogy az epp aktualis gondolatmenetet befejezzuk, de sajnos ezt nem lehetett a vegtelensegig huzni.
Igaz, utana Estherrel meg volt egy szuk napunk Melbourne-ben es az viszont bitang jo volt. Kettesben autoztunk, csonakaztunk, setaltunk, baromi jo mexikoi fusion stilusu ebedet ettunk, vegigkostoltuk a 3 kelet europai cukraszda kinalatat, es a seta vegen meg egy pingvinnel is osszefutottunk. Na errol kepem is van, a tobbit meg varom szeretettel...